kertész lesek

Végállomás bistorant – Miskolc

  • kertész lesek
  • 2018. augusztus 19.

Gasztro

„Valódi hegyipálya vonala meredek hegyoldalakban, különleges völgyhidakon, alagutakon vezet keresztül” – olvassuk a lillafüredi kisvasútról. Minden bizonnyal így van, de miskolci rajthelyén, a Dorottya utcában ebből semmit se látni. A keskeny nyomtávú pálya szinte belefut a kétsávos főútba, amelynek az egyik partján benzinkút, a másikán lakótelep; különösen tájidegen ez akkor, ha vonat érkezik. Ugyanez a végállomási épületről nem mondható el. A nyolcvanas-kilencvenes évek építészete köszön vissza, bizonyos részei faházjellegűek, a színe az egykori nyugatnémet zöldalma szappant idézi. Az ilyen helyeken általában büfé működik, itt viszont nyitottak egy bisztrót, pontosabban „bisztorantot”, és ezzel az épület rehabilitációja is megtörtént. A belső és a terasz is vállalható, más környezetben talán előkelőnek mondanánk.„Szeretünk gondolkodni, kísérletezni, tanulni, jó ételeket készíteni: s mert csodáljuk a helyet, ahová születtünk, így kizárólag környékbeli nyersanyagokból, a hazaiból dolgozunk. Őszinte, ízekben gazdag bisztróételeket készítünk” – írják a beharangozóban, a második mondatról az őszinte, kőkemény rock jut az eszünkbe. Mi más? Miskolcon vagyunk.De a kapros tökkrémleves cukkini­spagettivel (1200 Ft) olyan, amiről már nem az „acélváros” ugrik be. Hideg, kellemes üdítőital, tökmaggal és tökmagolajjal a tetején. Nevezhetnék tökfőzelék lightnak, kerülhetne az itallapra is, de annyi szent, hogy a nagy melegben különösen jól esik. A bárányburger sült burgonyával és coleslaw salátával (2600 Ft) szép is és jó is, de a zsemle és a hús lehetne egy lehelettel puhább, a sült krumpli pedig nem steakburgonya. Kissé fellengzős elnevezés az aszalt paradicsommal, spenóttal és zempléni sajttal sütött csirkemell (3100 Ft), mivel elsősorban a méretes húson van a hangsúly, amibe a felsoroltakat töltötték; krumplipürét és salátát adnak mellé. Nem találunk benne hibát, de emlékezetesnek se mondanánk. A karamellás csokitortánál (1300 Ft) a maximumra tekerték az édességcsapot, ráadásul olyan sűrű, hogy alig bírunk felállni utána.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.