A spenótos pite a görög konyha egyik emblematikus fogása, titka pedig az alábbi kiegészítő hozzávalókban rejlik: kapor, menta, temérdek reszelt citromhéj. Ezek gondoskodnak ugyanis arról, hogy a töltelék ne legyen unalmas és egyhangú. Az egész országban elterjedt, az egyik leghíresebb az északnyugati régióból, Epirusz városából származó változat, amely a spenót mellett egyéb vadnövényeket és sóskát is tartalmaz. Kisebb-nagyobb kockákra vágva, lehet mezze, vagy büfé része, nagyobb adagban pedig akár egy könnyű ebédnek is megteszi. Amióta nemrég megtudtuk, hogy a spenótkultusz sajnos a történelem egyik legnagyobb tudományos-matematikai bakiján alapszik – egy rosszul elhelyezett tizedesvessző szülte, és a vastartalma nem is olyan extra magas, mint azt sokan hittük –, már nem lehet Popeye-jel példálózni.
A spenót a Közel-Keletről származik, kereskedők hozták be először Spanyolországba, később onnan terjedt el egész Európában, Görögországban pedig termeszteni is hamarosan elkezdték. Maga a pite általában réteslapból készül, és minden valószínűség szerint az Oszmán Birodalom idejében, Törökországból érkezett a görög konyhákba. Leginkább az ottani spenótos börekre hasonlít. Vándorolhatott ez még másfelé is, hiszen Liguriában húsvétkor készítik, Libanonban apró, egyszemélyes batyuként, Szerbiában, Boszniában pedig zeljanica a neve. Az alább ajánlott változat leveles tésztával készül, és nagyszerű nyári vendégváró!
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
