Magyarország nem készült fel a várható visszaesésre, de a helyzetünk sokkal jobb, mint 2008-ban volt. A Zsiday Viktor befektetési szakemberrel készült teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.
MN: Magyarország felkészült a várható visszaesésre?
ZSV: Magyarország – szemben sok feltörekvő országgal – a svájcifrank-hitelek magas aránya miatt kénytelen volt 2008 után drasztikusan leépíteni a hitelállományát, ez pozitívum. Emellett mindent összeadva a GDP 1 százalékát elérő tartalék van a költségvetésben, ami egy erős fellendülési időszakban elegendő kell, hogy legyen. Úgy látom, a kormányban értik, hogy van kockázat, valamennyire foglalkoznak is vele, és tény, hogy sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint 2007–2008-ban. Ugyanakkor nem tartom elégségesnek a felkészülés mértékét sem monetáris, sem fiskális oldalról. A nagy világgazdasági válság óta a gazdaságpolitikusok szavakban igyekeznek követni a keynesi gazdaságpolitikát, aminek az a lényege, hogy amikor fellendülés van, akkor a költségvetés összehúzódik, amikor pedig baj van, akkor kitágul, azaz költ az állam, hogy segítse a gazdaságot. Az összehúzódás, a költségvetés visszavonulása azonban nem nagyon szokott a legtöbb helyen menni, nálunk sem. Ennek egyik rossz magyar példája, hogy az állam épp akkor köti le az építőipari kapacitások jelentős részét, amikor a magánszektor is vadul építkezne, vagy hogy év végén a költségvetésben keletkezett maradványokat azonnal szétosztják, ahelyett, hogy félretennék a pénzt, és esetleg majd akkor építkeznének, amikor a magánszektor nem tud. A jelenlegi helyzetben, többévi komoly fellendülés után a magyar költségvetésnek már egyensúlyban kellene lennie, hogy fel legyen készülve egy komolyabb problémára. Egy nagyobb válság esetén az adók visszaesése és a szociális kiadások hirtelen megugrása miatt a költségvetés hiánya könnyen automatikusan 3 százalék fölé menne, ami uniós tagországként korlátot jelent. Ha ez megtörténne, az államnak akarata ellenére vissza kellene fognia a költekezését, és megint oda jutnánk, hogy válságban szorítunk meg fiskálisan és monetárisan is, így mélyítjük, nem pedig enyhítjük a válságot. Monetáris oldalról sincs felkészülés, mert elmarad a kamatemelés, tehát nem azt látom, hogy igazán fel lennénk készülve a válságra – ami persze lehet, hogy csak két-három év múlva jön.
| ||
MN: Nemcsak nem emelt kamatot az MNB, de azt kommunikálják, hogy jó ideig nem is fognak.
ZSV: A jegybank elsődleges feladata az árszínvonal stabilitásának biztosítása. A Magyar Nemzeti Bank álláspontja az, hogy amíg komolyabb infláció nincs az országban, addig inkább az állam gazdaságpolitikáját támogatja. Azt gondolják, ha alacsonyan tartják a kamatokat, olcsóbb lesz az államadósság finanszírozása, és az olcsóbb hitelek miatt jobban pörög a gazdaság is. Ez elvileg így is van, ám ha ma emelne kamatot a jegybank, annak hatása csak 6–18 hónap múlva jelentkezne a gazdaságban, ugyanis a monetáris politikának ennyi az átfutási ideje. Nem akkor kell kamatot emelni, amikor már beindult az infláció, hanem amikor már látni azokat a folyamatokat, amelyek később inflációhoz vezethetnek, és lelassíthatják a gazdaságot. A magyar és a régió gazdaságai pedig szerintem már eléggé túlfűtöttek ahhoz, hogy lépni kelljen. A másik probléma, hogy hiába tartja alacsonyan a kamatszintet az MNB, a hosszú állampapírok kamatai ettől függetlenül megemelkedtek az elmúlt egy évben. A jegybanki kamat alacsonyan tartása önmagában nem garantálja az olcsó finanszírozást.
A teljes interjút a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.
Magyar Narancs - Archívum részletes
A LIBE, az Európai Parlament állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsága Magyarországról szóló jelentésének, közkeletű nevén a Sargentini-jelentésnek az elfogadásáról vagy elutasításáról sajnos nincs módunkban beszámolni, miként lapzártánk után lesz Orbán találkozója a néppárti bajtársakkal is - az azonban elég jól látszott, hogy a magyar miniszterelnök kedd délutáni strasbourgi fellépésén a lovak közé dobta a gyeplőt.
