Navracsics Donatella üti Kerényi Lázárt

  • narancs.hu
  • 2014. január 6.

Hírnarancs

A Magyar Krónika mellett nehéz labdába rúgni, de Navracsicsnak, Bajnainak és Angela Merkelnek is sikerült a mutatvány. Intenzív hétfői hírek.

A nap híre nyilvánvalóan a Magyar Krónika indulásának körülményeiről szól, s a cink.hu plankolta fel, de amikor ezeket a sorokat rójuk, már ott tart a sztori, hogy ki mindenki tagadja meg vagy le Kerényit. Csak meg ne bánják, mert ugyan az új alkotmány szellemi pesztrájából immár véleményformálóvá előlépni igyekvő pojáca nyilvánvalóan tökkelütött, de nem igaz, hogy ezt fenntartója, Orbán Viktor nem tudja róla. Orbán nyilván pontosan tudja, hogy mit tud és mire képes Kerényi Imre, s nyugi, arra is akarja használni. Ha sikerül nekik, megnézhetjük magunkat, s tíz év múlva úgy beszél itt mindenki, hogy „dalfaragó Ákos úrnak” vagy valami hasonló delejes baromnak szólítja a másikat. Erről szóló írásunk itt olvasható.

De ez van, választási évben járunk, mindenki odateszi a közpénzt, ahol szavazatokká fial, a halk szavú, ezért sokak által tévesen européernek gondolt Navracsics Tibor például saját választókerületének ügyes-bajos dolgait futtatja miniszteri keretéből, mert az a legtermészetesebb dolog neki a világon. Ezzel az erővel felnyomhatna egy trafikot is. Ügyködésének itt nézünk a fenekére.

Mindeközben Navracsics egy konkrét Robin Hood is, hiszen Kerényit például a fenti ügyben kikérte magának, mondván, hogy ő nem is kapott előzetes értesítést.

Megvan önöknek Fülig Jimmy és Piszkos Fred duettje? Előbbi sem kiköpni, sem lenyelni nem képes utóbbit, s folyton azon agyal, hogy most kavarja vagy nem kavarja a másik. Szintén mai hír, hogy Bajnai Gordon nyit: immár a DK-t beemelni látszik, de Gyurcsány Ferenctől megtartóztatná magát. Aki tudja, hogy ezt hogy is gondolja, az árulja el neki is (tudniillik, Bajnainak). Aki viszont kibírja csütörtökig, várja meg nyomtatott lapszámunkat, mert abban nevezett (Bajnai) bőven kifejti ez irányú álláspontját (is): addig mindenki érje be annyival, hogy formálódik a baloldali összefogás.

Michael Schumacher után egy másik világhírű német, Angela Merkel is síbalesetet szenvedett. Schuminak innen is kívánjuk, hogy térjen vissza minél előbb és minél erősebben az életbe, ám Merkel asszony elgondolkodhatna a dolgon: ha ennyire nem megy a németeknek a síelés, nem kéne bojkottálniuk a vészesen közelgő téli olimpiát Putyinnál, a kiürített Szocsiban? Tényleg, mi a fene változott a moszkvai olimpia óta? Ja, lecserélték Misa mackót, basszus, pedig milyen jó arc volt.

Összegezvén a nap tanulságait, bocs, Failoni Donatellácska és Lázár Jani duettje a vadászaton milyen már, de ne kanyarodjunk, mert a lényeg az, amit Kerényi és eszmetársai (inkluzíve OV) mondanak, s ezt mondja a Bëlga is, hogy aszongya: Nem leszünk gyarmat!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.