Tévésorozat

A titkok könyvtára

Interaktív

Úgy hihettük, hogy a műfaj már kihalt: kincsvadászos-misztikus kalandfilmsorozat, némi Indiana Jones-utóízzel. Ezeken nőttünk fel, elmúltak a gyerekkorral, de nem múltak, hozott anyagból ugyan, de itt az aktuális, tavaly decemberben indított és már a második évadra is jogosított versenymű. A titkok könyvtára egész estés filmnek indult, és annak sem volt éppen világklasszis, de azért egy trilógia kikerekedett belőle. Szerettük, mert benne volt a könyvtárak könyvtárának misztikuma és Noah Wyle kedves botladozása is, igaz, Alföldi szinkronhangja nélkül. Ezt a bájos butáskodást viszik tovább sorozattá bővített ki­adásban is.

A dupla epizódos pilot egész estés film is lehetne, a várva várt negyedik rész. Viszont a dolog nem áll meg, a könyvtáros Wyle csapatot épít maga köré, majd jól indokolt csavarral eltűnik a sztoriból, hogy néhány epizódonként felbukkanhasson az ő rajongói nagy-nagy örömére. A többiek eközben lezavarnak egy kalandsorozatot: kis misztikum, sok helyszínelés, profilozás. A hősök közt ott a hiperfurcsa zseni, a szemtelen tolvaj és a laza prof – sorolhatnánk még, csupa ezerszer használt figura. A színészek magabiztosan hozzák a műfaji sztenderdeket, de tovább nem visznek semmit. A filmekben megszeretett bájos humor megmaradt, az egész egy afféle szórakoztató semmiség. A baj csupán annyi, hogy a kilencvenes évek nosztalgiáját nemcsak a műfaj maga, de az effektek sufnituning jellege is növeli. Kis pénz – kis trükkök. Olyan ez, mint fejünket fogva újranézni tinédzserkorunk kedvenceit: belepirulunk, de azért szeretjük.

Az RTL II műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.