A Magyar Narancs a múlt nyáron interjút készített Szinetár Dóra színművésszel. Arról kérdeztük, sok év után miért váltott társulatot (az Operettszínházból a Thália Színházba igazolt), faggattuk az Operettszínházat érintő, akkor friss zaklatási botrányról, de szó esett a menekülthelyzetről, gyerekjogokról és a Down-szindrómával születettek társadalmi megítéléséről is.
Az interjúban megkérdeztük Szinetár Dórát arról is, azzal, hogy a Thália Színházba szerződik, felvállalja-e az intézmény vezetőjét, Kálomista Gábort is. Többek közt a következőt válaszolta: „Az Operettszínház balettigazgatójának(Apáti Bencének – C. D.) ezerszer durvább megnyilvánulásai vannak közszereplőként, a kinevezésekor mégsem kérdezte meg senki, miért nem mondunk fel zsidók, melegek, másként gondolkodók, és mindenki, akiket hol burkoltan, hol egyértelműen elítél hetenként egy élő tévéadásban”.
Interjúnk után Apáti Bence, az Operettszínház balettigazgatója, a Magyar Nemzet főmunkatársa, publicista e mondat miatt sajtóhelyreigazítási pert indított a Narancs ellen. Apáti szerint lapunk „azt a valótlan tényt híresztelte”, miszerint ő „hetenként egy élő tévéadásban hol burkoltan, hol egyértelműen elítéli a zsidókat és a melegeket”. Márpedig e közlés „társadalmi megítélésére hátrányos is, ugyanis a fenti valótlan tényállítás azt jelenti, hogy a felperes antiszemita és homofób”. Lapunk a megindított perben a kereset elutasítását kérte. Azzal érveltünk, hogy Szinetár ama véleményének adott hangot, miszerint a felperesnek durva megnyilvánulásai vannak, és a vallási kisebbségeket, melegeket, másként, tőle eltérően gondolkodókat elítélő, negatívan minősítő kifejezései bántóak lehetnek az adott csoportra vonatkozóan. Márpedig vélemény nem igazíttatható helyre. Annak bizonyítására pedig, hogy ez a vélemény a valóságnak megfelelő tényeken alapul, újságcikkeket és videórészleteket csatoltunk. Ezek azt igazolták, hogy Apáti számos megnyilvánulása, egy-egy kisebbségről alkotott véleménye rájuk nézve sértő, bántó, lealacsonyító vagy elítélő lehet.
Bár az első- és a másodfokú ítélet nem minden ponton fedi egymást teljes mértékben, a legfontosabban mindkét verdikt megegyezik: abban tudniillik, hogy
Szinetár valóban véleményt nyilvánított, márpedig „a véleménynyilvánításra, értékítéletre, sajtó-helyreigazítási kérelmet nem lehet alapítani”.
A másodfokú ítélet fontos megállapítást tesz arról is, hogy a sorosozást, a meleglobbizást és a különféle kisebbségeket ilyen-olyan fedőkifejezésekbe burkoló nyelvi fordulatokat lehet annak nevezni, amik: zsidózásnak, buzizásnak, kirekesztő beszédnek. A szöveg így fogalmaz: „napjaink közéleti vitáinak fókuszában is sokszor áll az a kérdés, hogy mi minősül zsidózásnak, mi minősül homofób, menekültellenes, romaellenes, rasszista, negatív megnyilvánulásnak. (…) Vannak olyan vélemények, amelyek szerint pl. a ’sorosozás’, a ’libsi’ megjelölés burkolt zsidózás, úgyszintén a transzneműség, homoszexualitás abnormálisnak minősítése, a ’meleglobbira’ utalás homofób, intoleráns, a melegek és az LMBTQ közösséghez tartozó más személyek jogos emancipációs törekvéseit elítélő megnyilvánulás, és vannak ezzel ellentétes vélemények is”. Márpedig „a véleményszabadság az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatában a közéleti véleményeket értéktartalmuktól függetlenül védi, ezért a tévesnek, károsnak tartott vélemények is – az Alaptörvény keretein belül – a véleménynyilvánítás szabadságának oltalmát élvezik”.
Az ítélet szerint továbbá a lapunk által bizonyítékként csatolt „felperesi publicisztikák több esetben tartalmaztak utalást Soros Györgyre, illetve ’libsi propagandára’. A felperes a transzneműség kapcsán is erőteljes kritikával, gúnyolódással nyilvánult meg több cikkben, azt nem normálisnak nevezve. Az LMBTQ, meleg lobbiról is szó volt a publicisztikáiban. Mindez a fentiekre tekintettel elegendő vékony ténybeli alap volt ahhoz, hogy – helyességétől vagy helytelenségétől függetlenül – a közéleti véleménynyilvánítás szabadsága alatt álljon az interjúalany alperesi interjúban megjelent minősítése, kritikája”.
