Mesterkélten élénk műsorvezetőivel és gyors ütemben váltott vendégeivel, a kötelező főzősarokkal, az adásba behurcolt sivalkodó kisdedekkel meg az "érdemben semmiről semmit" beszélgetési metódusával ez a műsortípus maga az álmos kiszámíthatóság. Nyáron mindezt a szabadtéri kitelepülésekkel szokás a zsibbadásig megbolondítani: valahová a vízpartra, elsősorban a Balaton hűs habjaihoz, ahogyan azt a közszolgálati csatornák műsorfolyama is teszi. Múlt szombaton épp két nagy múltú tévés, Jakupcsek Gabriella és Csiszár Jenő műsorvezetése mellett, kiknek párosából Jakupcsek a kötelességtudó fegyelmet, míg szolgálattevő társa a jelek szerint a rapszodikus unalmat képviselte. Bizony, jókora utat járt be Csiszár Jenő a Heti hetestől, s pláne Fekete Pákó műsorbedöntő csokif...-ától a közszolgálati hazaszeretet apostoli szerepéig, nem csoda hát, ha kissé elfáradt útközben. Alighanem ennek tudhatjuk be, hogy mindvégig napszemüveggel eltakart arca most egyre a forgatókönyv fölé hajol, ahonnan olykor még a technikai utasításokat is felolvassa. Vagy épp azt, hogy a műsor vendégeit meglehetősen szeszélyes és egyszersmind személyes modorban szólítja meg: így a kapolcsi fesztivál atyja természetesen Pista, a balatoni vitorlásbajnok meg egyenesen Farki, míg ellenben a vitorlásszövetség új vezetője többször hallhatja magát elnök úrnak szólíttatni, mint Barack Obama bármely fehér házi sajtótájékoztatóján.
Szerintem hozzászokhattak a kedves nézők, hogy mi mindig érdekes, izgalmas dolgokkal szolgálunk reggelente - halljuk egy helyütt a jogos önbecsüléstől duzzadó átkötést a prósza- és dödöllefesztiváltól az obligát borfesztiválig botladozó műsorban, ahol Csiszár természetesen az ugyancsak elmaradhatatlan játék napi kérdését is nekünk szegezi: mikor épült Gyenesdiás legrégebbi borospincéje? (Igazán csak zárójelek között: picit furcsa egy egyszerre reggeli és hozzá kánikulai műsorban ennyi alkoholos témát összehordani, de hát előre a kulturált italfogyasztásért!) Persze jönnek azért valódi fesztiválok is, animációstól fel- és lekonferálják a Balaton hangja elnevezésű versengés immár lejárt határidejét, szóba kerül Jókai Mór, Blaha Lujza, de még a 150 éve született Gárdonyi Géza is, akit az irodalmilag ugyancsak tájékozott Jakupcsek "a láthatatlan ember" nevezet alatt emleget. Ezen persze kár lenne fennakadni, hiszen amúgy a láthatatlan ember is szerepet kap az adásban: nyilvánvalóan ő felügyeli ugyanis a Stíluspercek szakaszát, ahol adásonként egy-egy hétköznapi jelentkező virul ki a szemeink előtt, mindennemű látható közreműködés, segítség vagy tanácsadás nélkül. Így ezúttal sok egyéb mellett sor kerül "a tekintet nyitottabbá varázsolására" is, ámde szigorúan csak az átváltoztatott hölgy, s még véletlenül sem a férfi műsorvezető esetében. Csiszár szeme érzékeny, ezt jobb, ha tudomásul vesszük, de együttérzést mégsem vált ki belőlünk sem ez a vélelem, sem a fáradt-kiégett tévés egész látványa. Furcsa dolog ez az empátia hiányával, vagy hogy inkább a Cakó Ferenc homokanimációit elemező Csiszár Jenő frappáns megfogalmazását idézzük: baromi összetett.
M1/Duna World, július 27.
