tévéSmaci

Bejött egy krokodil

  • tévésmaci
  • 2016.06.05 12:05

Interaktív

Amikor Sztupa és Troché elláttak a Balatonig, senki nem hitt nekik, pedig nem volt a dologban semmi bűvészmutatvány: Sztupa, de valamennyire még Troché is simán ellátott a Balatonig. Bárhonnan – ezért nem hittek nekik. Bementek például a pártba, aztán Troché mondta a régi kontaktjuknak, Óvári et.-nek, hogy Sztupa ellát a Balatonig. A sokat próbált agitpropos szaki először viccre vette, s rákontrázott, hogy ő meg átlát a falon. Ez valami elcsépelt gyerekvicc volt, amit már a kisdobosban ismert mindenki, egy úttörőnek már roppant ciki volt előjönni vele, az volt a lényeg, s esküszünk, Óvári et. meg is csinálta, hogy krétával egy nagy Á betűt felskribált a falra, aztán örült neki: Á-t látok a falon. De Sztupa és Troché tudták, hogy az ő szakmájuk alapja épp a türelem, így megvárták, hogy az ürge befejezze, elmúljon neki ez a késztetése, hogy menő fejnek látsszék. Nem is kellett soká várniuk, Óvári egyszer csak leeresztett, nem megy ez nekem, mondják, mit akarnak! Nem akarunk semmit, csak a szokásos honoráriumot és a diplomata-útlevelünk szerfelett esedékes meghosszabbítását, a kérdés inkább az, hogy az elvtársak akarnak-e valamit azzal, hogy ellátunk a Balatonig, mert mehetünk ám máshoz is, a nyugatnémetek biztos kíváncsiak, hogy mit forgalmaznak az endékások a szárszói kempingben. Óvári megtörten bólintott, rendben, mi történik most a Balatonnál? A fasz se tudja, mondta Sztupa (volt neki egy ilyen nyelve, amit kifejezetten a pártházra tartogatott, mi itt kerülni szoktuk, ha tudjuk, csak hát a hiteles tájékoztatás sok mindent felülír). A vén et. ettől már tényleg dühbe gurult, hát nem azt mondják, hogy ellátnak a Balatonig? Akkor most ellátnak vagy nem látnak? Sztupa megőrizte a higgadtságát, s így szólt: nem úgy van ám az, hogy csak nézek ki a fejemből, mint a halottlátó, s bemondom, hogy Fonyódról kifutott a Helka vagy a Kelén, mert a feliratokat nehezen olvasom ilyen messziről, de innen én is, éppúgy, mint az elvtárs a négy falat látom, vagy ha kihajolok az ablakon, akkor Marx és Engels szobrát. Hogy lássam, ki mit csinál Csopakon, le kell menni a pártház elé, háromszögeléssel megállapítani, hogy milyen földrajzi objektumok, tereptárgyak akadályozzák a kilátást a Balatonig. Aztán le kell verni egy olyan magas póznát, aminek a tetejéről akadály nélkül láthatok el a Balatonig, de most szólok, nem csinálom mindennap, megcsinálom egyszer, aztán másnap felmászik velem valaki, betanítom, hogy kell nézni, hogy ő is ellássson legalább odáig, ha igyekvő, egy kicsit tovább is, aztán részemről kalap-kabát. Óvári megadóan lenyomta piros telefonján a gombot, Pazicsák elvtársnő, hívja nekem a póznaellátót, legyen szíves.

Pénteken (6-án) éjfél előtt valamivel belecsap a Duna a Mr. Pip című, tán ausztrál filmbe Hugh Lauryval, meg persze a címből előre ordibáló híres regénnyel. Semmi remény, hogy megnézzem, mert már vagy félórája a Coolon bámulom lenyűgözve a Holtpontot, a nyolcvanas évek e betetőző művét. Tudom, hogy 1991-es, de az igazán értők azt is tudják, hogy ki kellett várni, egyet hátra kellett lépni, hogy a teljes fényében ragyogjon fel az emberiség e nagyszerű kora, amit a filmművészet Orlande de Lassusa, Kathryn Bigelow úgy fogalmazott meg, hogy amerikai elnökök gumimaszkja alatt rejtőző szörfösök rabolnak épp bankot. A kor Aranypolgáráról és Az édes életről beszélünk egyszerre, s nem is akárkikkel, hanem például Gary Busey-val. Éjjeli háromnegyed kettőkor a Film Cafén A háború áldozatai kezdődik: Brian de Palma ugyan kétségkívül nem egy Orlando di Lasso, de Michael J. Fox viszont az. Mindenkinek megvolt ekkoriban a maga vietnamos köre, ez tagadhatatlanul a gyengébbek közül való, de attól még meg lehet nézni.

Vasárnap A bikaborjak lesz tizenegy után a Dunán, kellemes kis marhaság abból az időből, amikor Fellini sem volt Fellini.

Hétfőn A vadászat nyilván azért lemegy a Film Cafén, mert a rendezőnek most jött a moziba a Kommunája, de ez minket nem zavar, hisz már rég kikúrtuk az erkélyről a nagymutter tévéjét is.

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.