Egy hét kultúra 2025/35.

  • Narancs
  • 2025. augusztus 27.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

BALHÉS PICASSO Pert indított a Christie’s ellen Sasan Ghandehari műgyűjtő és kockázati befektető, mivel állítása szerint az aukciósház nem tájékoztatta arról, hogy az általa megvásárolni kívánt Picasso-festmény korábban egy kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt elítélt személy tulajdonában volt. A Ghandehari által képviselt Brewer Management Corporation (BMC) vállalta, hogy 14,5 millió fontért (mintegy 6,6 milliárd forint) megveszi a Nő hintaszékben (Jacqueline) című 1956-os vásznat, amennyiben a műalkotás nem kel el (legalább ennyiért) a Christie’s 2023 februárjában megrendezett londoni árverésén. Az angliai legfelsőbb bíróságon benyújtott kereset szerint a kép korábbi tulajdonosa José Mestre Fernández volt, akit kilenc év börtönre ítéltek kokaincsempészetért. A BMC állítja, hogy az aukciósház nem tájékoztatta Ghandeharit az egyikori tulajdonos kábítószerrel kapcsolatos ügyéről, ezért a cég azt szeretné, hogy a Christie’s mondja fel a harmadik fél általi garanciavállalásra vonatkozó szerződést. A Christie’s szóvivője a perrel kapcsolatban az ARTnewsnak úgy nyilatkozott, ügyfeleikkel szemben titoktartási kötelezettséggel tartoznak, de biztos benne, hogy kollégái a jogszabályoknak megfelelően jártak el.

VÉGRENDELET Egy jelöletlen dobozból került elő a brit nemzeti levéltárban az a több mint 150 éve elveszett végrendelet, amely a William Shakespeare utolsó otthona körüli tulajdonjogi viták középpontjában állt a 17. században. Az 1642-es dokumentumot Thomas Nash, Shakespeare unokájának, Elizabeth Hallnak a férje készítette, aki végrendeletében unokatestvérére hagyta a stratford-upon-avoni New Place-t, ahol az angol drámaíró és költő 1597-től egészen 1616-os haláláig lakott. Nash 1647-ben bekövetkezett halálakor azonban ennek a dokumentumnak nem tudtak érvényt szerezni, mert Shakespeare maga a házat az idősebbik lányára (Nash anyósára) hagyta, aki ezt be is tudta bizonyítani. Nash végrendeletét a 19. század közepén fedezte fel egy Shakespeare-kutató, később azonban nyoma veszett. A most végre megfelelően katalogizált dokumentum eredeti példánya több mint másfél évszázad óta először vált elérhetővé a nyilvánosság számára a The National Archives gyűjteményében.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.