Egy hét kultúra 2025/39.

  • Narancs
  • 2025. szeptember 24.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt

ÍTÉLET Egy moszkvai bíróság távollétükben börtönbüntetésre ítélte a Pussy Riot nevű punkkollektíva öt tagját „az orosz fegyveres erők bevetésével kapcsolatos hamis információk terjesztése” miatt. A szeptember 15-én kihirdetett ítélet szerint Marija (Mása) Aljohina 13, Taso Pletner 11, míg Olga Boriszova, Diana Burkot és Alina Petrova 8 évet kapott. Az ügy középpontjában a csapat 2022 decemberében publikált Mama, Don’t Watch TV (Anti-War Song) című YouTube-videója áll. A dal szövege a „Mariupol üvöltése” sorral kezdődik, de van benne utalás a bucsai mészárlásra, valamint a Nyugat Putyin megerősödésében játszott szerepére vonatkozóan is. Aljohinát, Pletnert és Petrovát nemcsak a videó, hanem egy tavaly áprilisban Münchenben rendezett, szintén a mariupoli pusztításról szóló performance miatt is elítélték, amelynek során egyikük levizelte Vlagyimir Putyin orosz elnök portréját. Az együttes tagjai már évekkel ezelőtt elhagyták Oroszországot, így egyelőre nem kell börtönbe vonulniuk.

ÚJRAFELFEDEZETT PICASSO A francia Lucien Paris aukciósház kiállításán mutatták be azt a Picasso-festményt, amelyet nyolcvan éven át szinte sehol sem láthatott a nagyközönség. Picasso 1943-ban festette meg szerelme és múzsája, a francia fotó- és festőművész Dora Maar portréját, amely a rá következő évben egy magángyűjteménybe került. A Buste de femme au chapeau a fleurs (Női mellkép virágos kalappal) című vászon korábban csak néhány alkalommal volt látható Picasso műtermén kívül, a szakértők és a közönség pedig elsősorban a magyar származású fotográfus, Brassaï fekete-fehér felvételeinek köszönhetően tudott a létezéséről. A jelenlegi tulajdonos az egyik nagyszülőjétől örökölte az október 24-i aukció tételei közé sorolt művet. Az aukciósház előzetes becslése szerint a festmény értéke 8 millió euró (több mint 3 milliárd forint). Az eladásra kínált alkotás Picasso számos Maar-portréjának egyike, melyek közül a leghíresebb az 1937-es A síró nő-sorozat.

SZÍNIKRITIKUSOK DÍJA A Színházi Kritikusok Céhe az idén 46. alkalommal adta át a Színikritikusok Díját. A szeptember 15-én az Eötvös10-ben megrendezett díjátadón a legjobb kőszínházi előadásnak járó elismerést a Miskolci Nemzeti Színház A kétfejű fenevad című előadása kapta, a darab rendezője, Szőcs Artur pedig a legjobb rendezésért járó díjat is átvehette. A legtöbb díjjal az Örkény Színház elő­adásait ismerték el: A nyúl fülét a legjobb jelmezért (Nagy Fruzsina és tanítványai az MKE látványtervező szakáról) és a legjobb zenéért (Dargay Marcell) díjazták, míg a Sokszor nem halunk meg, amelyet Tompa Andrea azonos című re­génye alapján Gáspár Ildikó adaptált, a legjobb új magyar dráma/színpadi szöveg kategóriában nyert. A Szerelem női főszereplője, Pogány Judit, valamint a Boldogtalanok epizódszereplője, Csákányi Eszter révén két színészdíj is az Örkényhez került, míg a két férfiszínész-díjat határon túli művészek kapták: László Csaba a Ház a blokkok között (Marosvásárhelyi Nemzeti Színház) főszerepéért, Kónya-Ütő Bence pedig A viharban (sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház) nyújtott epizódalakításáért.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.