Egy hét kultúra 2025/8.

  • Narancs
  • 2025. február 19.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

BAFTA Vasárnap este adták át Londonban a brit film- és televíziós művészeti akadémia (BAFTA) díjait, a legtöbb elismerést – egyaránt négyet – a Konklávé és A brutalista kapta. Az Edward Berger rendezte Konklávé a legjobb film díja mellett a legkiemelkedőbb brit filmalkotásért, valamint a legjobb filmadaptációért és a legjobb vágásért járó trófeát is elnyerte. A legjobb rendező Brady Corbet lett, akinek A brutalista című filmjében nyújtott alakításáért Adrien Brody vehette át a legjobb férfi főszereplő díját. A jórészt Budapesten forgatott alkotást a legjobb eredeti filmzenéért (Daniel Blumberg) és legjobb fényképezésért is díjazták. Jacques Audiard rendezése, a spanyol nyelvű Emilia Pérez tizenegy jelölésből végül két díjat kapott: Zoe Saldana (képünkön) lett a legjobb női mellékszereplő, a musical pedig a legjobb nem angol nyelvű alkotások versenyében is győzedelmeskedett.

BIBLIA Majdnem nyolc évszázaddal a készítése után visszatér Salisbury városába az a kézzel írott Biblia, amelyet egy Sarum mesterként (a délnyugat-angliai település korai elnevezése) ismert 13. századi illuminátor munkájaként tartanak számon. A gazdagon díszített, latin nyelvű kódexen – Szent Jeromos Vulgatájának másolata – az 1240-es és 1250-es években tevékenykedő mester szkriptóriumában a feltételezések szerint még legalább hárman dolgoztak. A kis méretű, éppen ezért valószínűleg magánhasználatra szánt Biblia aprólékosan kidolgozott, színes iniciálékkal kezdődik, és bár nem tudni, ki volt az első tulajdonosa, minden bizonnyal gazdag ember lehetett. Az értékes műkincs az évszázadok során végig magánkézben volt, nyilvános kiállításon pedig soha nem szerepelt. A salisbury-i katedrális tavaly vásárolta meg a kódexet egy jótékonysági szervezet segítségével, amely 90 ezer fontot (több mint 40 millió forint) gyűjtött össze erre. Sarum mester Bibliáját február 28. és március 20. között állítják ki a katedrálisban.

KARNEVÁL Február 14-én kezdődött és egészen március 4-ig tart az idei velencei karnevál. A Valentin-napi kezdés nem véletlen, az idei eseménysorozat ugyanis a Casanova kora címet kapta, amivel a város az egyik leghíresebb lakója születésének 300. évfordulóját ünnepli. Ennek megfelelően az utcai látványosságok és a különböző bálok is megidézik az 1700-as években élt író, művész és kalandor alakját, aki minden bizonnyal sok jelmezt is inspirál. Az idei karnevál első vízi parádéját február 16-án tartották a Canal Grandén, ahol a jelmezesekkel teli gondolák és hajók egészen a Rialto hídig vonultak. Szintén vasárnap este kezdődött a farsangi színházi szezon a La Fenice operaházban Giuseppe Verdi Rigolettójával, a karnevál egyik csúcspontjának számító jelmezversenyt – amelyre bárki benevezhet – pedig március 2-án rendezik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.