MINTA Hominina elődeink szándékosan vésték tele geometriai mintákkal a levantei barlangokból származó paleolit leleteket – állítják egy új kutatás nyomán a régészek, akik az Archaeological and Anthropological Sciencesben megjelent cikkükben öt leletet elemeztek a levantei középső paleolitikumból. Eredményeik rávilágítanak a tárgyakon látható bemetszések mögött rejlő szándékosságra, kulcsfontosságú betekintést nyújtva az absztrakt gondolkodás fejlődésébe és a középső paleolitikumi társadalmak kulturális összetettségébe. Már eddig is széles körben elfogadott volt, hogy a középső paleolit kori bekarcolt kőleletek tudatos emberi aktusok eredményei, ám számos régész ezeket a jeleket funkcionálisnak tekintette, amelyeket szerszámhasználattal vagy természetes kopással hoztak kapcsolatba. A jelenlegi tanulmány tanulsága szerint a művészet vagy az absztrakt kifejezési formák sokkal korábban jelentek meg az emberi evolúció során, és nem kötődnek a homo sapiensek globális elterjedéséhez sem.
HANG A tesztek nyomán úgy tűnik, hogy nem hallatszik a földön hangrobbanásként, ahogyan az „új Concorde”-ként emlegetett szuperszonikus repülőgép átlépi a hanghatárt – ez a tanulsága a Boom Supersonic cég XB–1 repülőgépe által még február elején végrehajtott próbarepülésnek. A géppel már a januári teszt során is sikerült (általuk első ízben) áttörni a hanghatárt, méghozzá több alkalommal is, a februári repülés alatt pedig még további három alkalommal demonstrálták a hangsebességnél gyorsabb tempóra való alkalmasságát. Az XB–1 az első olyan polgári célú repülőgép, amely szuperszonikus sebességet ért el az Egyesült Államok belsejében, ezzel pedig jó úton halad afelé, hogy előbb-utóbb, amennyiben a szabályozások is lehetővé teszik, a legendás Concorde nyomdokaiba lépjen, és elkezdődhessen a szuperszonikus utasszállítás újabb korszaka – immár az Egyesült Államokon belül is. A második teszt folyamán a földi megfigyelőegységek jelentése szerint a gép hanghatárátlépése nem hallatszott hangrobbanásként a felszín közelében, s ezzel megerősítést nyertek az első teszt eredményei, amelyek szintén azt mutatták, hogy lehetséges a szárazföld felett is a szuperszonikus sebesség kellemetlen hatásai nélkül repülni az XB–1-gyel.
SŰRŰ A dinoszauruszok kihalása közvetett módon formálta gyümölcsevő őseink evolúcióját is – állítja egy friss tanulmány, amely a Paleontologyban jelent meg. A kutatók abból indultak ki, hogy a növényevő sauropoda dinoszauruszok ökoszisztéma-mérnökök voltak, és alaposan megváltoztatták környezetüket azáltal, hogy fákat döntöttek ki, és nagy mennyiségű növényt fogyasztottak el. A krétakorszak végi tömeges kihalás után, körülbelül 66 millió évvel ezelőtt, az erdők újra sűrűbbek lettek, meggátolva, hogy a napsugárzás elérje a talajréteget, ami sok generációval később nagy magvak és gyümölcsök növekedéséhez vezetett; idővel ezek a gyümölcsök számos állatfaj elsődleges táplálékforrásává váltak, beleértve főemlős őseinket is. A Northern Arizona University kutatói most egy modell segítségével sikeresen rekonstruálták, miként nőtt meg a termések és magvak mérete a sötétebb, sűrűbb erdőben, és azt is, miért lettek ismét kisebbek mintegy 35 millió éve, amikor a szárazföldi emlősök ismét megritkították az erdőket.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
