MINI Egy kis méretű Titanosaurus fajt fedeztek fel paleontológiai ásatások során Brazíliában, São Paulo államban – a felfedezésről az Ameghiniana folyóirat adott hírt. Az Ibirania parvának elnevezett növényevő őshüllő voltaképpen a Saltasaurinae családba tartozott: ezek olyan titanosaurida dinoszauruszok, amelyek viszonylag kisebb termetükről nevezetesek (azért az I. parva hossza az 5,7 métert is elérhette). A Titanosaurusok a késő jurakortól a kréta időszak végén bekövetkezett kihalási eseményig nagy változatosságban éltek a korabeli szárazföldeken. Az újonnan felfedezett őshüllő a késő kréta időszak santoni, illetve korai campaniai időszakában élt, mintegy 83 millió évvel ezelőtt. Rokonaihoz képest szokatlanul kis termete a kutatók szerint a lakhelyéül szolgáló dél-amerikai régiót sújtó hosszú, száraz periódusok következménye is lehetett.
GYŰRŰ Egy elpusztult hold magyarázhatja meg a Szaturnusz viszonylag fiatal, mintegy 100 millió éves gyűrűinek keletkezését, és ugyanez a már rég nem létező égitest alakította ki a bolygó tengelyének speciális dőlését – erre a következtetésre jutott az a kutatócsoport, amely eredményeit a Science-ben publikálta. A Szaturnusz nevezetessége, hogy forgástengelye nagyjából 27 fokkal tér el az ekliptikára (egyben az óriás gázbolygó Nap körüli keringésének síkjára) merőleges egyenestől. Az eltérést a hagyományos elmélet szerint a bolygó körül keringő holdak okozzák, ráadásul ez a dőlésszög a következő pár milliárd évben még tovább fog növekedni. A tengelyferdeség fő okozójának jó ideig a legnagyobb holdat, a Titánt tartották, a Science-cikk szerint azonban a Szaturnusznak volt egy nagyobb méretű holdja is: a hipotetikus égitestnek a Chrysalis nevet adták. Eme hold évmilliárdokon keresztül érvényesülő gravitációs hatása alakította ki, illetve stabilizálta a Szaturnusz tengelyének dőlését – sajátos rezonanciában a külső Neptunusz bolygóval. Mintegy 160 millió évvel ezelőtt a Chrysalis pályája instabillá vált, túl közel került bolygójához, és végül annak gravitációja darabokra szakította. Habár a hold nagyobb része becsapódhatott a Szaturnuszba, tömegének kisebb része apróbb jeges darabokra szétaprózódva alakíthatta ki a Szaturnusz gyűrűrendszerét.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!