Tévé

Falba szorult - Rising Star

Interaktív

„Magyarország valaha volt legnagyobb zsűrije” – büszkélkednek a szavazásra, helyesebben a szavazás lehetőségére okos telefonon bejelentkezett másfél száz­ezer nézővel a TV2 soros könnyű­zenei tehetségkutatóján, legalábbis enyhén elvetve a sulykot. Merthogy hiába emelkedik ez a szám a műsor folyamán, ugyan hol van mindez a hajdani Ki mit tud?-ok és táncdalfesztiválok levélözönétől vagy épp a megawattokat kipörgető villanykapcsolásos voksolásoktól? Arról már nem is beszélve, hogy az amúgy valóban minden korábbinál szavazáscentrikusabb műsorban mindvégig óvatosan tartózkodnak attól, hogy elárulják nekünk, egy-egy esetben pontosan hány szavazat is érkezett. Csupáncsak százalékokat látunk, méghozzá jó esetben 70 meg 80 százalékot, hiszen a Rising Starban a továbbjutáshoz több kell, mint egy alkotmánymódosításhoz: jeléül annak, hogy vannak azért igazán fontos és konszenzusra érdemes ügyek népünk életében.

false

 

Fotó: TV2

„Ó, fal! ó, fal! Drága kedves válasz!” – hangzik Pyramus fohásza a Szentivánéji álomban, s valami ilyet mondhattak magukban a tehetségkutató versengői is a középdöntő során, melynek főszereplője egy hatalmas LED-fal lett. Ez választotta el őket ugyanis a mindvégig előre lelkesedő stúdióközönségtől, s ennek felemelkedése jelezte számukra áhított továbbjutásukat. Ez a megoldás elsőre rém erőltetettnek tűnt, azonban hamar kiderült: a szavazók netes profiljait mozaikká összerendező képernyőmonstrum egészen jól mutat a tévében, s valóban valami új, naprakész érzetet sugall látványában. Jelen idejű interaktív drámának mutatja a show-t, immár fényévekre a „lezárom a szavazást” Stohl András-féle kézmozdulataitól, s ebben tényleg fel lehet ismerni az innovatív mozzanatot. Márpedig ez láthatóan nagyon fontos a műsorkészítők számára, s nem kétséges, hogy igazuk is van: ha valami érzékletesen kiderült az elmúlt hetekben, hát akkor az az, hogy a Facebook, az Instagram meg a többi ilyen internetes miskulancia túlbecsülhetetlen jelentőségű tényező.

false

 

Fotó: TV2

Mindehhez képest bizony mellékesnek tetszettek a hol jobb, hol rosszabb produkciók, még ha észbe vehettük is, hogy ezúttal is feltűnt a színen néhány énekes- és celebígéret. S mellékessé vált Majoros Péter és Ördög Nóra műsorvezető párosa, de éppígy a kezdetektől rossz kémiá­jú zsűri is, amelyben mindössze Mező Misi képviselte a pro­fesszio­nális véleményformálás magasiskoláját, úgy méghozzá, hogy eközben még valamilyennek is képes volt látszani. A többieknek ez nemigen ment, s e középdöntő során csupán Pásztor Anna tudta még észre vétetni magát – verbális túlszaladásai révén. „A 21. században, sokkal inkább, mint bármikor, szükség van a női energiákra…” – indult az énekesnő egyik hosszabb mondatszörnye, hogy utóbb egy versenyzőt ekképp biztasson: „kezedben van a fáklya”. De legalább most semmi olyasmi nem történt, amit a következő adásban menteni-magyarázni kéne, mert az ilyen féloldalas interaktivitás (mint az előző adásban alaposan leszerepelt Feke Pál visszautaló mentegetőzése) elég sokat el tud venni a maiság áhított érzéséből.

TV2, november 9.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.