Tévé

Falba szorult - Rising Star

Interaktív

„Magyarország valaha volt legnagyobb zsűrije” – büszkélkednek a szavazásra, helyesebben a szavazás lehetőségére okos telefonon bejelentkezett másfél száz­ezer nézővel a TV2 soros könnyű­zenei tehetségkutatóján, legalábbis enyhén elvetve a sulykot. Merthogy hiába emelkedik ez a szám a műsor folyamán, ugyan hol van mindez a hajdani Ki mit tud?-ok és táncdalfesztiválok levélözönétől vagy épp a megawattokat kipörgető villanykapcsolásos voksolásoktól? Arról már nem is beszélve, hogy az amúgy valóban minden korábbinál szavazáscentrikusabb műsorban mindvégig óvatosan tartózkodnak attól, hogy elárulják nekünk, egy-egy esetben pontosan hány szavazat is érkezett. Csupáncsak százalékokat látunk, méghozzá jó esetben 70 meg 80 százalékot, hiszen a Rising Starban a továbbjutáshoz több kell, mint egy alkotmánymódosításhoz: jeléül annak, hogy vannak azért igazán fontos és konszenzusra érdemes ügyek népünk életében.

false

 

Fotó: TV2

„Ó, fal! ó, fal! Drága kedves válasz!” – hangzik Pyramus fohásza a Szentivánéji álomban, s valami ilyet mondhattak magukban a tehetségkutató versengői is a középdöntő során, melynek főszereplője egy hatalmas LED-fal lett. Ez választotta el őket ugyanis a mindvégig előre lelkesedő stúdióközönségtől, s ennek felemelkedése jelezte számukra áhított továbbjutásukat. Ez a megoldás elsőre rém erőltetettnek tűnt, azonban hamar kiderült: a szavazók netes profiljait mozaikká összerendező képernyőmonstrum egészen jól mutat a tévében, s valóban valami új, naprakész érzetet sugall látványában. Jelen idejű interaktív drámának mutatja a show-t, immár fényévekre a „lezárom a szavazást” Stohl András-féle kézmozdulataitól, s ebben tényleg fel lehet ismerni az innovatív mozzanatot. Márpedig ez láthatóan nagyon fontos a műsorkészítők számára, s nem kétséges, hogy igazuk is van: ha valami érzékletesen kiderült az elmúlt hetekben, hát akkor az az, hogy a Facebook, az Instagram meg a többi ilyen internetes miskulancia túlbecsülhetetlen jelentőségű tényező.

false

 

Fotó: TV2

Mindehhez képest bizony mellékesnek tetszettek a hol jobb, hol rosszabb produkciók, még ha észbe vehettük is, hogy ezúttal is feltűnt a színen néhány énekes- és celebígéret. S mellékessé vált Majoros Péter és Ördög Nóra műsorvezető párosa, de éppígy a kezdetektől rossz kémiá­jú zsűri is, amelyben mindössze Mező Misi képviselte a pro­fesszio­nális véleményformálás magasiskoláját, úgy méghozzá, hogy eközben még valamilyennek is képes volt látszani. A többieknek ez nemigen ment, s e középdöntő során csupán Pásztor Anna tudta még észre vétetni magát – verbális túlszaladásai révén. „A 21. században, sokkal inkább, mint bármikor, szükség van a női energiákra…” – indult az énekesnő egyik hosszabb mondatszörnye, hogy utóbb egy versenyzőt ekképp biztasson: „kezedben van a fáklya”. De legalább most semmi olyasmi nem történt, amit a következő adásban menteni-magyarázni kéne, mert az ilyen féloldalas interaktivitás (mint az előző adásban alaposan leszerepelt Feke Pál visszautaló mentegetőzése) elég sokat el tud venni a maiság áhított érzéséből.

TV2, november 9.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.