Tévé

Falba szorult - Rising Star

Interaktív

„Magyarország valaha volt legnagyobb zsűrije” – büszkélkednek a szavazásra, helyesebben a szavazás lehetőségére okos telefonon bejelentkezett másfél száz­ezer nézővel a TV2 soros könnyű­zenei tehetségkutatóján, legalábbis enyhén elvetve a sulykot. Merthogy hiába emelkedik ez a szám a műsor folyamán, ugyan hol van mindez a hajdani Ki mit tud?-ok és táncdalfesztiválok levélözönétől vagy épp a megawattokat kipörgető villanykapcsolásos voksolásoktól? Arról már nem is beszélve, hogy az amúgy valóban minden korábbinál szavazáscentrikusabb műsorban mindvégig óvatosan tartózkodnak attól, hogy elárulják nekünk, egy-egy esetben pontosan hány szavazat is érkezett. Csupáncsak százalékokat látunk, méghozzá jó esetben 70 meg 80 százalékot, hiszen a Rising Starban a továbbjutáshoz több kell, mint egy alkotmánymódosításhoz: jeléül annak, hogy vannak azért igazán fontos és konszenzusra érdemes ügyek népünk életében.

false

 

Fotó: TV2

„Ó, fal! ó, fal! Drága kedves válasz!” – hangzik Pyramus fohásza a Szentivánéji álomban, s valami ilyet mondhattak magukban a tehetségkutató versengői is a középdöntő során, melynek főszereplője egy hatalmas LED-fal lett. Ez választotta el őket ugyanis a mindvégig előre lelkesedő stúdióközönségtől, s ennek felemelkedése jelezte számukra áhított továbbjutásukat. Ez a megoldás elsőre rém erőltetettnek tűnt, azonban hamar kiderült: a szavazók netes profiljait mozaikká összerendező képernyőmonstrum egészen jól mutat a tévében, s valóban valami új, naprakész érzetet sugall látványában. Jelen idejű interaktív drámának mutatja a show-t, immár fényévekre a „lezárom a szavazást” Stohl András-féle kézmozdulataitól, s ebben tényleg fel lehet ismerni az innovatív mozzanatot. Márpedig ez láthatóan nagyon fontos a műsorkészítők számára, s nem kétséges, hogy igazuk is van: ha valami érzékletesen kiderült az elmúlt hetekben, hát akkor az az, hogy a Facebook, az Instagram meg a többi ilyen internetes miskulancia túlbecsülhetetlen jelentőségű tényező.

false

 

Fotó: TV2

Mindehhez képest bizony mellékesnek tetszettek a hol jobb, hol rosszabb produkciók, még ha észbe vehettük is, hogy ezúttal is feltűnt a színen néhány énekes- és celebígéret. S mellékessé vált Majoros Péter és Ördög Nóra műsorvezető párosa, de éppígy a kezdetektől rossz kémiá­jú zsűri is, amelyben mindössze Mező Misi képviselte a pro­fesszio­nális véleményformálás magasiskoláját, úgy méghozzá, hogy eközben még valamilyennek is képes volt látszani. A többieknek ez nemigen ment, s e középdöntő során csupán Pásztor Anna tudta még észre vétetni magát – verbális túlszaladásai révén. „A 21. században, sokkal inkább, mint bármikor, szükség van a női energiákra…” – indult az énekesnő egyik hosszabb mondatszörnye, hogy utóbb egy versenyzőt ekképp biztasson: „kezedben van a fáklya”. De legalább most semmi olyasmi nem történt, amit a következő adásban menteni-magyarázni kéne, mert az ilyen féloldalas interaktivitás (mint az előző adásban alaposan leszerepelt Feke Pál visszautaló mentegetőzése) elég sokat el tud venni a maiság áhított érzéséből.

TV2, november 9.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."