Esemény

Traumatalálkozó és írósztrájk

  • Balkányi Nóra
  • 2013. március 21.

Interaktív

Kollár Árpád, a FISZ elnöke azt nyilatkozta: minden a legnagyobb rendben van. Így követeléseket sem kellett a fiatal íróknak megfogalmazniuk, amikor a szervezet múlt csütörtökre sztrájkot hirdetett. A demonstrálók épp a második legnagyobb virágárusünnep és a Die Hard 5 premierjének napján, "pontosan 48 797 nappal Móricz Zsigmond születése után" tették le a lantot. Feltehetőleg minden jólelkű magyar irodalmár ünnepelte a kerek évfordulót, s iddogálás közben csak halványan sejlett fel emlékezetében: éppen egy éve nem hirdetik meg a 2012-es Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjat.

És ezzel megérkeztünk a lényeghez. A FISZ kellően (ön)ironikus felhívásával (mely, mint mindannyian láthattuk, tömeges elégedetlenséget váltott ki az utca emberében) mutatott rá arra, hogy persze semmi sincsen rendben. A szigorúan írásmentes napot a problémák jegyében két program egészítette ki. Egyrészt a kolozsvári egyetemisták korábbi, hajléktalan emberek számára szervezett élelemgyűjtési akcióját fejezték be Budapesten, másrészt két napon át tartó kelet-közép-európai traumatalálkozót szerveztek a Fogasházba, cseh, szlovák, horvát, román és szerb vendégekkel.

A Mindennapi traumánkat add meg nekünk ma című, vérzivataros flyerrel promózott, felolvasásokkal tarkított rendezvényen a művészek mellett szociológusok, szerkesztők, aktivisták, történészek és oktatók beszélték körbe a történelmi és egzisztenciális traumákat, amelyek mindannyiuk számára bőséges mondanivalót biztosítottak. A szekciók elnevezései (például személyes terek, traumanarratívák) és a moderátorok igyekeztek irányt szabni a rendre túlcsorduló megszólalásoknak, több-kevesebb sikerrel. Szó esett gyökértelenségről, titkosrendőrségről, hajléktalanságról, holokausztról és kommunizmusról, tehetetlenségről és tenni akarásról. Ahogy a horvát Marko Pogacar mondta súlyos iróniával: elég lesz már a sok traumából, igyunk inkább sört.

Fogasház, január 14-15.

Neked ajánljuk