Amikor Sztupa és Troché keresztezték a flamingót a sertéssel, egy nagy marhaságnak indult az egész, de végül tudományos szenzáció lett belőle. Aztán lassan megszokták az emberek, s még később kijöttek a nagy kísérlet árnyoldalai is. De haladjunk sorjában. A kiindulási alap ugyebár az volt, hogy a flamingók is rózsaszínűek, meg a sertések is. A fekete sertéseket ilyenformán eleve kizárták a kísérletsorozatból, bár inkább csak önmaguk megnyugtatására, azokat a párducokkal próbálták keresztezni, hatalmas kudarc lett a vége, villámgyorsan száguldó karcsú disznók születtek, először agárversenyen próbálkoztak velük, egy kis sminkkel simán elmentek agárnak, de nem gerjedtek eléggé a műnyúlra, viszont nem sokkal a rajt után már elkapták és felzabálták az igazi agarakat, a közönség pedig dühödten követelte vissza a fogadási összegeket. Így a pár kísérleti példányt cirkuszoknak adták el, ott legfeljebb az idomárt zabálják fel, arra meg nem lehet fogadni, így a közönség kifejezetten díjazza az ilyesmit. (Persze később nem csak az idomárt, a műlovart is fölfalták, sajna a lovaival együtt. Amikor viszont a táncoló mopszlik kerültek volna sorra, az érzékeny bohóc rájuk hívta a vadvédelmet.) A flamingó-sertés házasítással semmi ilyen probléma nem akadt, a szép, kicsattanó rózsaszín disznók tök nyugiban álltak fél lábon, akár naphosszat is. A fiatalabb egyedek a repüléssel is sikerrel próbálkoztak, többet közülük leigazolt a Pink Floyd (a rosszabbul repülő példányok az emlékzenekaroknál helyezkedtek el). Vitték őket mások is, mint a cukrot, sorban álltak az állatkertek, élénk érdeklődést mutatott a mezőgazdasági szektor, a fél lábon állás miatt ugyanis kiváló madárijesztőknek bizonyultak a… – kik is? Bizony a legnagyobb gondot a névadás okozta! Csőrös disznó? Pigmingó? Mind nagyon hülyén hangzott.
Pénteken (15-én) este kilenckor az HBO 2-n kezdődik a valaha talán jobb napokat is látott Terry Gilliam 2018-as műve, Az ember, aki megölte Don Quijotét.
Szombaton este ugyancsak kilenckor a Film Café leadja a Betörő az albérlőm 2004-es kiszerelését Coenék tollából. Nos, ebből az alkalomból el kell mondanunk, hogy ez a legrosszabb opció, mert hisz’ ki ne emlékezne az 1955-ös kiszerelésre, melyben maga Alec Guinness szédítette a nagyérdeműt, de az akkor még határozottan színésznek tűnő későbbi pojáca, Peter Sellers is nagyot ment. Mellettük a derék Tom Hanks és Marlon, nem a Brando, hanem a Wayans hát hogyan is rúghatnának labdába? De megmondom én maguknak a legjobb megoldást, e kiváló műalkotásnak, mármint a Betörő az albérlőmnek a jövő héten lesz a bemutatója Miskolcon Harsányi Attilával és Fandl Ferenccel, válasszák azt. Közben ezt azért álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ti. a Film Café promózza a miskolci színházat, hogy mik vannak! És még annál is mikebbek: éjjeli fél egy előtt a Paramount Channel hozza a heti kötelező Tarantinót a Kutyaszorítóban levetítésével.
Kedden a Cinemax 2 úgyszólván vacsoraidőben hozza A szent és a farkas c. Cannes-ban is kidekorált olasz filmet. A címből az ember a gubbiói farkasra gyanakodna, s ezt a vacsoraidő is alátámasztja, viszont a fülszöveg nem igazolja. Este fél tízkor a Duna belecsap a Happy Valley második évadába, úgyhogy maguk megint választhatnak: tévézés helyett Miskolc, Gubbio vagy Halifax.
