Tévé

Időgép

Beugró X

Interaktív

A nagy ötletek köztudomás szerint gyakorta igen egyszerűek. Néhány év leforgása alatt legalább féltucat csatornán megfordult, és mára már utódprogramokat is fialt például az a 2007-ben indult tévés játék, amely a színészképzés frissességi helyzetgyakorlatait a tábortűz körüli diákhumorral elegyítette.

Rudolf Péterék rögtönzésorgiái valósággal divatba hozták az improvizációs alapú műsorokat, habár az is hamar kiderült, hogy a formátum terjeszkedésének azért van két, jószerint áthághatatlan természetes határa. Az egyik a gyorsan kapcsoló színész­agy, a másik pedig a gondos előkészítői, mi több, forgatókönyvírói munka megléte – vagy hiánya.

A rögtönzést ugyanis mindig roppant aprólékosan el kell próbálni, ezt igazán elhihetjük a néhai Latabár Kálmánnak. Alapos próba és jól megírt szituációk nélkül csakis a tényleg vágtázó észjárású színészek képesek szórakoztatóan elboldogulni az improvizációs kihívásokkal. És néha még ők sem: ez számos alkalommal kiderülhetett a Beugró korábbi adásaiban, és most az úgynevezett jubileumi szezon során is. Így a múlt pénteken is akadtak jelenetkék, ahol bizony még a hajdani alap­csapat kikezdhetetlen rutinú beltagjai is inkább csak az időhúzásra, vagyis a túlélésre összpontosítottak. Ilyen volt például a díjátvevői beszéd, ahol menet közben derült ki, hogy az elismerés „az év legnémább színészének” szól: ez még a máskülönben meggyőzően fanyar svádájú Rudolf Péter számára sem kínált elegendő luftot. Vagy a nyögvenyelős jelenet, ahol a játszóknak valamiféle lakáski­adási szituációban kellett volna a semmiből brillírozniuk, s ők kínjukban inkább mellőzték is a deklarált játékfeladat teljesítését.

És mégis, a műsor túlnyomó része most is a formátum életképességét meg a játszók, közülük is elsősorban Rudolf és Kálloy Molnár Péter pengeéles eszét bizonyította. Az utóbbi színész különösen áldott tehetségű rögtönző: igazi gyorstüzelője a spontán szójátékoknak és a pillanat szülte frappáns reflexióknak. Az ő esetében még az előkészítetlenség gyakorlata is folytatólagosan igazolást nyer, hiszen Kálloy Molnár a kollégák botlásaira, a feladott szituációk menetrendszerű sutaságaira is talál poénokat, méghozzá olykor egészen minőségi poénokat. De talpraesett az egyedi színészbájú Debreczeny Csaba, sőt még a Beugróba újoncként beugró, s végül a tempót is szerencsésen átvevő Molnár Áron is.

Egyáltalán: árad valamiféle ódon varázs a szemre kimondottan igénytelen műsorból. A mindössze négy székkel árválkodó színpad, az ing- és zakóviselet hanyag antieleganciája, a csengőszó, de még a játékmester, Novák Péter pislákoló képernyős szexepilje is a televíziózás távolodó múltját idézi. Mintha az időgép-helyzetgyakorlat a Beugró egész jubileumi szezonjára kiterjedne: néhány ember az agyával és a szakértelmével próbál meg érvényesülni a kamerák előtt, mindenféle csilivili körítés, buzgó stylisti segédlet és teliszájas önreklám nélkül. „Azt mérlegelem, hogy innentől televíziós szempontból hasznos-e?” – zárta le a múlt pénteki adásban Novák az egyik, frivol módon elszabaduló helyzetgyakorlatot, s valami egészen hasonló kérdés alighanem a trendet és a trendit kajtató csatornaigazgatókban is felmerülhet a Beugró X láttán. A néző pedig csak remélheti, hogy a válasz kedvező lesz.

RTL II, november 17.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.