Tévé

Időgép

Beugró X

Interaktív

A nagy ötletek köztudomás szerint gyakorta igen egyszerűek. Néhány év leforgása alatt legalább féltucat csatornán megfordult, és mára már utódprogramokat is fialt például az a 2007-ben indult tévés játék, amely a színészképzés frissességi helyzetgyakorlatait a tábortűz körüli diákhumorral elegyítette.

Rudolf Péterék rögtönzésorgiái valósággal divatba hozták az improvizációs alapú műsorokat, habár az is hamar kiderült, hogy a formátum terjeszkedésének azért van két, jószerint áthághatatlan természetes határa. Az egyik a gyorsan kapcsoló színész­agy, a másik pedig a gondos előkészítői, mi több, forgatókönyvírói munka megléte – vagy hiánya.

A rögtönzést ugyanis mindig roppant aprólékosan el kell próbálni, ezt igazán elhihetjük a néhai Latabár Kálmánnak. Alapos próba és jól megírt szituációk nélkül csakis a tényleg vágtázó észjárású színészek képesek szórakoztatóan elboldogulni az improvizációs kihívásokkal. És néha még ők sem: ez számos alkalommal kiderülhetett a Beugró korábbi adásaiban, és most az úgynevezett jubileumi szezon során is. Így a múlt pénteken is akadtak jelenetkék, ahol bizony még a hajdani alap­csapat kikezdhetetlen rutinú beltagjai is inkább csak az időhúzásra, vagyis a túlélésre összpontosítottak. Ilyen volt például a díjátvevői beszéd, ahol menet közben derült ki, hogy az elismerés „az év legnémább színészének” szól: ez még a máskülönben meggyőzően fanyar svádájú Rudolf Péter számára sem kínált elegendő luftot. Vagy a nyögvenyelős jelenet, ahol a játszóknak valamiféle lakáski­adási szituációban kellett volna a semmiből brillírozniuk, s ők kínjukban inkább mellőzték is a deklarált játékfeladat teljesítését.

És mégis, a műsor túlnyomó része most is a formátum életképességét meg a játszók, közülük is elsősorban Rudolf és Kálloy Molnár Péter pengeéles eszét bizonyította. Az utóbbi színész különösen áldott tehetségű rögtönző: igazi gyorstüzelője a spontán szójátékoknak és a pillanat szülte frappáns reflexióknak. Az ő esetében még az előkészítetlenség gyakorlata is folytatólagosan igazolást nyer, hiszen Kálloy Molnár a kollégák botlásaira, a feladott szituációk menetrendszerű sutaságaira is talál poénokat, méghozzá olykor egészen minőségi poénokat. De talpraesett az egyedi színészbájú Debreczeny Csaba, sőt még a Beugróba újoncként beugró, s végül a tempót is szerencsésen átvevő Molnár Áron is.

Egyáltalán: árad valamiféle ódon varázs a szemre kimondottan igénytelen műsorból. A mindössze négy székkel árválkodó színpad, az ing- és zakóviselet hanyag antieleganciája, a csengőszó, de még a játékmester, Novák Péter pislákoló képernyős szexepilje is a televíziózás távolodó múltját idézi. Mintha az időgép-helyzetgyakorlat a Beugró egész jubileumi szezonjára kiterjedne: néhány ember az agyával és a szakértelmével próbál meg érvényesülni a kamerák előtt, mindenféle csilivili körítés, buzgó stylisti segédlet és teliszájas önreklám nélkül. „Azt mérlegelem, hogy innentől televíziós szempontból hasznos-e?” – zárta le a múlt pénteki adásban Novák az egyik, frivol módon elszabaduló helyzetgyakorlatot, s valami egészen hasonló kérdés alighanem a trendet és a trendit kajtató csatornaigazgatókban is felmerülhet a Beugró X láttán. A néző pedig csak remélheti, hogy a válasz kedvező lesz.

RTL II, november 17.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.