tévéSmaci

Mackókaland

szerző
tévésmaci
publikálva
2018/14. (04. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Amikor Sztupa és Troché repülni tanultak, simán ment minden, csapkodtak a kezükkel gyorsan, lassan, aztán előbb csak tíz centit, majd egy métert, majd még többet repültek, először akkor bontottak pezsgőt, amikor Sztupának sikerült kilenc egész méterre szállnia. Pontosabban nem egész kilencre, csak nyolc méter kilencvenegy centire, de ennyi is épp elég volt a szédítő jövőbe vetett hit megszilárdulásához. Nyolc méter kilencven centi volt ugyanis Bob Beamon 1968. október 18-a óta fennálló távolugró világcsúcsa. Ültek a réten, ahol tanulták a repülést, durrant a pezsgő, s Troché (aki persze ekkor még alig járt hét és fél méter körül) előtt megképzett, hogy csinos klottosban, kínai Friendship márkájú, diszkréten lukacsos atlétikus trikóban besétál a Luzsnyiki Stadionba. Felhördül a 85 ezer néző, s hörögve is marad, pár laza bemelegítő mozdulat, integetés a nekibőszültek felé, odasétálok mosolyogva a vonalhoz, bajlódjon a fene nekifutással, s röpülök nyolc méter kilencvenkettőt, csak azért, hogy ne legyen feltűnő. (Sztupa és Troché a repülést ekkoriban, a hetvenes évek közepén jártunk, a helyből fölszállós módszerrel tanulták, kifutópályáról felszállni már tudtak, de az nem fért el sajnos még a Luzsnyiki ugrógödre előtt sem.) Az egész világ ámulni a fog az új technikán, szegény hülye Bob biciklizik a lábával, kalimpál, mint a rossz gyerekek, s mire megy vele, én majd verdesek a szárnyammal, és mosolygok is közben. Mosolygott Bob? Nem mosolygott. Én azt inkább vicsorgásnak nevezném. Mindezek ismeretében okkal csodálkozhatunk, hogy miért maradt fen Bob Beamon világcsúcsa mégis 1991-ig. Nos, azért, mert Sztupa jóval visszafogottabb volt, s azt mondta: Troché, nem lehet. Az nem távolrepülő verseny, hanem távolugró. S mint annyiszor, igaza volt Sztupának: pár hét múlva már Ostende és Dover között repkedett, s a lassabban haladó Trochénak is megvolt a Calais–Dover táv. Mindkettejüknek fedett pályán is.

Pénteken (6-án) este kilenckor a Filmbox Extrán elindul a – Hilary Mantel Farkasbőrben és Holtaknak menete című regényeiből, a szerző forgatókönyvírói közreműködésével forgatott – hatrészes BBC-sorozat, a Farkasbőrben. Királyos dolog, sőt tudoros, VIII. Henrik is ott szervezkedik benne, s a szokásoktól eltérően nem is sertésként ábrázolva, hanem Damien Lewis megformálásában. Cromwell Tamást Mark Rylance adja, Jonathan Pryce Wolsey, szóval már a szereposztásért is megéri, meg különben is, kik ne lennének otthon királyos filmekben, ha nem a britek.

Szombaton, ha tovább erőltetjük ezt a Filmbox-dolgot, akkor 21.50-kor a Filmbox Plus belekezd egy francia sorozatba, aminek már a címe is nagyon ott van: A karvaly csendje. Persze ez meg rendőrös, kurvára semmi új a nap alatt, az angolok királyosat csinálnak, a franciák zsarusat, szerencsére itt a célpontjuk Michel Lonsdale, akiért ugyancsak megéri a móka. S ha már a jelentős színművészek megélhetési bűnözésénél tartunk, irány az HBO, ahol éjjel fél kettőkor a világ legjelentősebb művésze, Phil Daniels elcsórja valami baszom nagy vízhűtéses fúróval a Hatton Garden összes gyémántját. Ha nem ismerik Phil Danielst, akkor önök nem látták a Quadro­pheniát, így nincs is beszélnivalóm tisztelt önökkel.

Kedden délben nézzék meg a Cinemaxon a Júlia és a szellemeket, oszt’ alás’ szolgája: semmi tévé!

szerző
tévésmaci
publikálva
2018/14. (04. 05.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
tévésmaci
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Akadozik a szemétszállítás
Káosz és kosz
Radnóti András írása
Ukrajna és a magyar külpolitika
Interjúk
Gőz László, Simon Márton, Zurbó Dorottya
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Kultúra

még több Kultúra...