"Akinek egy veréb a barátja, előbb-utóbb gondolni fog arra is, hogy ő meg ennek a verébnek a barátja, és nem számít, hogy ez itt nem egészen jó szó. Az, akinél egy veréb lakik, előbb-utóbb besétál egy tágasabb füves területre, és azt gondolja: hát itt sétálnak; és nem számít, hogy ez sem a helyes kifejezés." Tandori Dezső kezdi így Valamivel több című könyvét, és ha valaki, akkor a Lánchíd utcai zseni valóban tudhatja, hogy mi számít, és mi nem, ha az embernek egy veréb a barátja. De ha még valakit kellene mondanom, aki a madarakkal való emberi kapcsolatról sokat tud mesélni, akkor A hely legutóbbi adása óta kapásból rávágnám, hogy dr. Déri János.
A Farkas Erika vezette stáb ezúttal a hortobágyi madárkórházat vizitálta meg (kisebb környékbeli kitérőkkel), ami első hallásra talán nem sokakban kelt leküzdhetetlen érdeklődést, azonban újra bizonyosságot nyer, hogy egy jól szerkesztett, arányosan felépített riportműsor képes marginálisabb témákat is úgy bemutatni, hogy a végén elhisszük: nincs is ennél fontosabb. Végül is ez a dolga.
Például, ha kételkedtünk volna abban, hogy milyen szépen dobog egy parlagi sas szíve, ezután nem fogunk - a mikrofonra helyezett sztetoszkópon át hallható szívveréssel indul az adás. Majd a műsorvezető által lazán (talán a szépemlékű Der Bergdoktor után szabadon) pusztadoktorként aposztrofált dr. Déri vezet körbe a "betegek" között. Sok a vörös vércse és a sirály, de van kócsag, rétisas és darázsölyv is, meg néhány énekesmadár. A legtöbben áramütés miatt kerültek be, illetve az áramütést szenvedettek vannak a legnagyobb veszélyben: elhalhatnak a végtagjaik, és ha ez megtörténik - a helyben kifejlesztett és hatásosnak bizonyuló mágneses kezelések ellenére is - soha nem térhetnek vissza a természetbe. Legfeljebb, ha szerencsések, a nemrég indult tenyésztési projektben jutnak ezentúl szerephez. Amúgy évi három-négyszáz madár kerül ide, szóval nem csoda, hogy a doktor felesége nevetve mondja: "Nekünk ez az életformánk, nekem ez már természetes, karácsonykor ha kell, műtünk, húsvétkor műtünk, ünnep, nem ünnep, hétköznap, nem hétköznap." És hogy ez a kijelentés rögtön bizonyítást nyerjen, egy műtétre is bekéredzkedik a riporter: a Luca nevű rétisas éppen megkapja amputált bal lába helyett az ideiglenes protézist, hogy addig is szokja, míg a direkt neki készülő véglegest le nem gyártja egy profi cég. Ma már korszerűek ugyan a felszerelések, de még így is rengeteg a munka.
Még szerencse, hogy vannak önkéntes segítők is, mint például a Debrecenben felkeresett dr. Molnár Lívia, aki nyugdíjasként lakása egyik szobáját röptetővé alakította, itt viselve gondját tucatnyinál is több madarának. Van itt tíz papagáj, de légykapó, zöldike és már nyolc éve a lakásban élő seregély is. A hölgy kissé fáradt, elégedett hangja viszont csak akkor csuklik el, amikor az elválásról esik szó: "Úgy repülnek ki a kalitkából, hogy vissza se néznek."
Újabb vágás után mit ad isten, épp egy ilyen elválásnak lehetünk fültanúi. Déri doktor egy Szásztelek meletti sűrű kökényesben enged szabadon egy gyógyult fenyőrigót és egy erdei pintyet. Az ő hangja azonban nem remeg, a szakember komolyságával mérlegeli a visszatérés és az újrakezdés esélyeit.
Apropó, visszatérés, bár ebben a műsorban nem hangzik el, a Madárpark honlapján olvasom a doktor úr bevezetőjében, hogy miután már hozzáfogtak a kórház számára kiszemelt épület renoválásához, akkor tudták meg (a helybeliek mély hallgatása mellett), hogy az ötvenes évek hortobágyi gulágján ebben a házban háromszázan raboskodtak - ma már az ökoteleház falán olvashatjuk a nevüket.
Én már csak azt nem értem, hogy miért délelőtt tizenegytől kapott helyet ez a műsor. Valószínűleg nem szándékos, mégis olyan, mintha rejtegetni akarnák, pedig a Kossuth egyik legszórakoztatóbb programja A hely, és Farkas Erikáé (noha alkalmanként túlzásba esik a fanyar, ironikus-arrogáns attitűddel) az egyik leglendületesebb orgánum ezen az adón. Még szerencse, hogy vasárnap éjfél után ismétlik a részeket, amelyek a rádió archívumában is fellelhetők. Kedves rádiózó, ha teheted, hallgasd újra ezt az adást. Lehetőleg éjszaka.
MR1 Kossuth, május 7.
