Rádió

Makovecziádák

Építészet a Klubrádióban

Interaktív

Írtunk már az Utcafrontról nem sokkal annak indulása után, elég lelkesen.

Írtunk már az Utcafrontról nem sokkal annak indulása után (lásd: Térhangzás, Magyar Narancs, 2018. június 14.), elég lelkesen.

A mű­sor címére asszociálva meg is jegyeztük, hogy „az utca valóban tud frontvonal lenni, építészeti értelemben is: elég csak az utóbbi évek, évtizedek budapesti (és valamivel kevésbé feltűnő, de vidéki városokban is megjelenő) bontási-építési küzdelmeire, műemlékrombolásaira gondolni”. Sok minden történt azóta ezen a fronton is: NER-kompatibilis sportlétesítmények záporoztak az égből, épül a Disney-vár Budán, a biodóm meg a többi a Városligetben, a műemlékek pedig továbbra is hajlamosak eltűnni. Az elmúlt hónapokban pedig mintha megint feljebb tekerték volna az építészeti küzdelmek hőfokát. Avagy a kultúrharc ide is oly mértékben begyűrűzött, hogy most már a teljesen laikusoknak is kiszúrja a szemét.

Indokolt tehát odahallgatnunk, mi érzékelhető mindebből a továbbra is nagyjából egyetlen komolyabb építészeti műsorban, a Klubrádió Utcafrontjában. Nagyon is sok, vagy csak szerencsénk volt, és pont jó adást kaptunk el. Mindenesetre a legutóbbi epizódban benne volt minden, ami a nem szakmabeli hallgatót érdekelheti: műemlékek bontásától a megatemplom-építésig. Rózsa Péter téma iránti lelkesedése ma sem tűnik lanyhábbnak, mint a kezdetekkor, és ez önmagában is szép teljesítmény. (Pláne, hogy közben ő is megharcolta és el is bukta a maga harcait, illetve azok egy részét.) Talán túlzás, de néha olyan érzésünk támad, mintha az Utcafront a műsorvezető számára is egyfajta menedék lenne, különösen, amikor el lehet kalandozni messzi tájakra, amihez továbbra is Sylvester Ádám remek úti beszámolói adják a szellemi hátteret.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."