Rádió

Makovecziádák

Építészet a Klubrádióban

Interaktív

Írtunk már az Utcafrontról nem sokkal annak indulása után, elég lelkesen.

Írtunk már az Utcafrontról nem sokkal annak indulása után (lásd: Térhangzás, Magyar Narancs, 2018. június 14.), elég lelkesen.

A mű­sor címére asszociálva meg is jegyeztük, hogy „az utca valóban tud frontvonal lenni, építészeti értelemben is: elég csak az utóbbi évek, évtizedek budapesti (és valamivel kevésbé feltűnő, de vidéki városokban is megjelenő) bontási-építési küzdelmeire, műemlékrombolásaira gondolni”. Sok minden történt azóta ezen a fronton is: NER-kompatibilis sportlétesítmények záporoztak az égből, épül a Disney-vár Budán, a biodóm meg a többi a Városligetben, a műemlékek pedig továbbra is hajlamosak eltűnni. Az elmúlt hónapokban pedig mintha megint feljebb tekerték volna az építészeti küzdelmek hőfokát. Avagy a kultúrharc ide is oly mértékben begyűrűzött, hogy most már a teljesen laikusoknak is kiszúrja a szemét.

Indokolt tehát odahallgatnunk, mi érzékelhető mindebből a továbbra is nagyjából egyetlen komolyabb építészeti műsorban, a Klubrádió Utcafrontjában. Nagyon is sok, vagy csak szerencsénk volt, és pont jó adást kaptunk el. Mindenesetre a legutóbbi epizódban benne volt minden, ami a nem szakmabeli hallgatót érdekelheti: műemlékek bontásától a megatemplom-építésig. Rózsa Péter téma iránti lelkesedése ma sem tűnik lanyhábbnak, mint a kezdetekkor, és ez önmagában is szép teljesítmény. (Pláne, hogy közben ő is megharcolta és el is bukta a maga harcait, illetve azok egy részét.) Talán túlzás, de néha olyan érzésünk támad, mintha az Utcafront a műsorvezető számára is egyfajta menedék lenne, különösen, amikor el lehet kalandozni messzi tájakra, amihez továbbra is Sylvester Ádám remek úti beszámolói adják a szellemi hátteret.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.