Tévé

Minden csütörtökön

Szenes-turné

Interaktív

„– Nem értem a ciprusi helyzetet. – Várjon, megmagyarázom. – Megmagyarázni én is tudom, de nem értem.”

Ez a tucatnyi változatban létező külpolitikai alapvicc jut az eszembe minden csütörtök este, s olykor egyéb napokon és más napszakokban is, amikor csak Szenes Iván alakját és életművét idéző műsor kerül adásba – újra meg újra meg újra meg újra. Merthogy nem vitás, a négy esztendeje elhunyt Szenes Iván remek és roppant termékeny dalszövegíró volt, akinek emlékét leánya, a producer Szenes Andrea igen tevékenyen és tiszteletre méltó gyermeki kegyelettel ápolja. Az is jól tudható, sőt mi több, méltányolható, hogy a jócskán hatvan felett járó táncdalénekesi nagy nemzedék számára Szenes személye már éltében és holtában is kristályosodási pontot jelent, s hogy neve meg persze egyik-másik dalszövege (Nemcsak a húszéveseké a világ) jószerint zászlóvá vált e szépkorú és a mesterségükhöz az utolsó utáni pillanatig ragaszkodó trubadúrok körében. Ezek a tények tehát sok mindent megmagyaráznak, éppen csak azt nem teszik érthetővé: mire fel ez a véget nem érő műsoráradat?

„Minden csütörtökön Szenes Csütörtök” – áll Szenes Iván internetes (emlék)oldalán, a Duna World gyakorlatára utalva, ahol most épp a haknizás műfaját felstilizáló 2006-os Szenes-turnét, a „slágerek túlélőshow-ját” hasznosítják újra nyolc epizódon át. De előtte többször körbefutott már itt és a közszolgálat más csatornáin is a Nemcsak a húszéveseké a világ – Szenes Iván írta című 18 részes sorozat, valamint sorra ismételtetnek azok a Rezső téri emlékkoncertek, amelyekkel Józsefváros tiszteleg évről évre a dalszövegíró előtt. A 2014-es koncertet éppenséggel az elmúlt hét végén rendezték: televíziós sugárzása valószínűsíthető. Mellesleg hasonló intenzitással jelenik meg Szenes életműve egy kereskedelmi mellékcsatornán, újra az említett emlékoldalt betűhíven idézve: „Szenes Iván irta Muzsika TV-én minden hétköznap este 10-től, szombat vasárnap de 10.30-tól és kedd, csütörtök reggel 7-től”.

Sajnálnám tehát Szenestől és dalaitól, dalszövegeitől a nyilvánosságot? Dehogy. Mindössze az emlékezetének szentelt műsoridő masszív és robusztus aránytalansága zavar, s még csak nem is elsősorban azért, mert e mutatót tekintve Szenes veri a magyar líra teljes panteonját. Hanem mivel a múlt és félmúlt hazai szórakoztató zenéjében volt még jó pár, a Szeneséhez bizonnyal mérhető életmű, amelyek – egyszerre észrevétlenül és feltűnő módon – mellérendeltté válnak (mint a Szenessel gyakran együttműködő Fényes Szabolcs életműve), vagy teljesen árnyék borul rájuk (mint a rivális pályatárs, G. Dénes György, azaz Zsüti dalköltészetére). S itt persze újra jönnek a megmagyarázható mozzanatok, mint például kiválólag az, hogy a különböző jogörökösök korántsem egyforma hatékonysággal ápolják az elhunyt alkotók emlékezetét, s pláne nem azonos sikerrel sáfárkodnak a birtokolt jogokkal. De hogy ez a körülmény miként dönthet egy közszolgálati csatorna mindahány csütörtök estéjéről, azt váltig fel nem foghatom!

Duna World, szeptember 4.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.