Ez a tucatnyi változatban létező külpolitikai alapvicc jut az eszembe minden csütörtök este, s olykor egyéb napokon és más napszakokban is, amikor csak Szenes Iván alakját és életművét idéző műsor kerül adásba – újra meg újra meg újra meg újra. Merthogy nem vitás, a négy esztendeje elhunyt Szenes Iván remek és roppant termékeny dalszövegíró volt, akinek emlékét leánya, a producer Szenes Andrea igen tevékenyen és tiszteletre méltó gyermeki kegyelettel ápolja. Az is jól tudható, sőt mi több, méltányolható, hogy a jócskán hatvan felett járó táncdalénekesi nagy nemzedék számára Szenes személye már éltében és holtában is kristályosodási pontot jelent, s hogy neve meg persze egyik-másik dalszövege (Nemcsak a húszéveseké a világ) jószerint zászlóvá vált e szépkorú és a mesterségükhöz az utolsó utáni pillanatig ragaszkodó trubadúrok körében. Ezek a tények tehát sok mindent megmagyaráznak, éppen csak azt nem teszik érthetővé: mire fel ez a véget nem érő műsoráradat?
„Minden csütörtökön Szenes Csütörtök” – áll Szenes Iván internetes (emlék)oldalán, a Duna World gyakorlatára utalva, ahol most épp a haknizás műfaját felstilizáló 2006-os Szenes-turnét, a „slágerek túlélőshow-ját” hasznosítják újra nyolc epizódon át. De előtte többször körbefutott már itt és a közszolgálat más csatornáin is a Nemcsak a húszéveseké a világ – Szenes Iván írta című 18 részes sorozat, valamint sorra ismételtetnek azok a Rezső téri emlékkoncertek, amelyekkel Józsefváros tiszteleg évről évre a dalszövegíró előtt. A 2014-es koncertet éppenséggel az elmúlt hét végén rendezték: televíziós sugárzása valószínűsíthető. Mellesleg hasonló intenzitással jelenik meg Szenes életműve egy kereskedelmi mellékcsatornán, újra az említett emlékoldalt betűhíven idézve: „Szenes Iván irta Muzsika TV-én minden hétköznap este 10-től, szombat vasárnap de 10.30-tól és kedd, csütörtök reggel 7-től”.
Sajnálnám tehát Szenestől és dalaitól, dalszövegeitől a nyilvánosságot? Dehogy. Mindössze az emlékezetének szentelt műsoridő masszív és robusztus aránytalansága zavar, s még csak nem is elsősorban azért, mert e mutatót tekintve Szenes veri a magyar líra teljes panteonját. Hanem mivel a múlt és félmúlt hazai szórakoztató zenéjében volt még jó pár, a Szeneséhez bizonnyal mérhető életmű, amelyek – egyszerre észrevétlenül és feltűnő módon – mellérendeltté válnak (mint a Szenessel gyakran együttműködő Fényes Szabolcs életműve), vagy teljesen árnyék borul rájuk (mint a rivális pályatárs, G. Dénes György, azaz Zsüti dalköltészetére). S itt persze újra jönnek a megmagyarázható mozzanatok, mint például kiválólag az, hogy a különböző jogörökösök korántsem egyforma hatékonysággal ápolják az elhunyt alkotók emlékezetét, s pláne nem azonos sikerrel sáfárkodnak a birtokolt jogokkal. De hogy ez a körülmény miként dönthet egy közszolgálati csatorna mindahány csütörtök estéjéről, azt váltig fel nem foghatom!
Duna World, szeptember 4.
