Baj van. Ennek egy-egy momentuma a napnál világosabb, de ha számba vesszük, ha összeállítjuk őket, akkor az egyes botrányoknál nagyobb léptékű problématérkép rajzolódik ki, ami egyáltalán nem szép látvány. Az nem vitás, hogy egy nemzetnek folyton újra kell értelmeznie önmagát, rugalmasnak kell maradnia és belátónak, ha - a költő Kemény Istvánt idézve - nem akar "egy elbutult idegen nénivel" szembenézni, amikor tükörbe pillant. Vagy már késő lenne (mint ahogy nekünk mindig minden késő)? A régóta várt szembenézésről, megújulásról lemaradtunk - és tényleg, ilyen egyszerűen -, mint a borravaló? A helyzet ugyanis úgy fest, hogy a közös nagy önelemzés helyett, annak mintegy az üresen hagyott helyében valami egészen döbbenetesen 19. századi módon indult meg a magyar identitás újra(?)definiálásának játszmája: egy nagy, nemzeti kiszorítósdi.
Mert nem elég, hogy újnácik ónáci rigmusokat kántálnak a parlamentben, nem elég, hogy egy olyan szervezet látszik megkapni a legnagyobb hatalmat a magyar kulturális életben, amelynek - vezetője szerint - nem lehetnek a tagjai, akik nem elég hazafiasak, tehát esetleg kritikával illetik a hont -, ha mindez nem lenne elég, a televízió és a rádió is összehangolt műveletbe kezdett a magyar (holt) lelkek feltámasztására.
Nemzeti Nagyvizit (már ez a medikalizált cím is a betegségtudatot, illetve dehogy: a gyógyulást sejteti) néven egyszerre indult tévé- és rádióműsor az elmúlt héten, nagyjából hasonló stábbal, összehangolt műsorprogrammal, és teljesen azonos hangulatban. Tévét nem nézünk, de néhány dolog a rádióműsorba is beszüremkedik a "Kunigundából", hiszen igen sok a bejátszás a tévés beszélgetésekből. Szép kis szimbiózis ez, elég egyszer elmondani valamit, mindjárt kettő lesz belőle, ami kevesebb fáradság, ugye, és bizonyára a költségvetésnek is jó.
A nemzeti tételmondatok pedig már az első adásban nagy sűrűséggel záporoznak. Miután a felvezető muzsikaként bevágott Sebő-féle A hetedik első részlete elhalkul, egy kedves hangú fiatal lány szólal meg, sőt, vall színt hovatartozásáról. Ehhez a műsorelemhez nincs kommentár, ez amolyan színes illusztráció, nyilván a műsorkészítők úgy gondolták, hogy magáért beszél: ha egy fiatal székely meghatott hangon szól a székely identitásról, ahhoz nem kell magyarázat. Én mégis azt gondolom, hogy akárki mondja, nem fogadható el egy ilyen mondat: "lehet, hogy egy kicsivel többek is vagyunk, mint ti". Szóval, hogy ez mérhető, mint a krumpli, a székelyek húsz kilót nyomnak, az anyaországiak csak tizenötöt, na jó, a kelet-magyarországi identitás esetleg pár dekával többet. Vagy hogy értsük ezt, és hány kiló akkor egy cigány?
A stúdió három vendége - Földesi Margit történész, Haraszti László pszichiáter és Zelnik József etnográfus, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke - se reflektál erre, de ugyanebben a lelki-szellemi magasságban folytatják. A téma az identitás in general, de persze inkább csak a magyar - nem is egészen értem, hogy a műsorterv szerint három-négy hét múlva sorra kerülő nemzeti identitás rész mivel fog foglalkozni, ha már itt elpattintják az összes lasztit. "Ha van: jó, ha nincs: nem jó, ha egészséges: jó, ha nem egészséges: nem jó" - így foglalja össze például Haraszti a maga identitáselméletét, ami után már csak arra lennénk kíváncsiak, hogy miként fest egy nem egészséges identitás, de ezt sajnos nem tudjuk meg. Azt viszont igen, hogy "énné válni egy spirituális út, ahogy az identitást megtalálni is", ráadásul ezt a nemrég szép szülinapo(ka)t ült Jókai Anna adja tudtunkra egy bejátszásban, amihez Földesi annyit fűz hozzá: "A nemzetnek is van önazonosság-tudata, meg van ilyen, hogy nemzeti lélek és nemzeti genom." Erre a nemzeti genomra megint csak nagyon kíváncsiak lennénk, de ez sem kerül kifejtésre, és be kell látnunk, ebben a műsorban nem is fog.
A Nemzeti Nagyvizit ugyanis, bár kijelenti, hogy mélyre fog hatolni a haza sorskérdéseiben, természetesen a felszínt kaparássza csak, közhelyes, patetikus, elfogult és éppen ezért érdektelen párbeszédei pedig olyan üresen konganak, akár egy rozsdás olajoshordó. A magyarság valódi kérdései meg ott szikkadnak tovább a parton, mert ez a komp sem értük jött.
MR1 - Kossuth rádió, december 2.
A borítóképen Zelnik József. Fotó: MTI/Beliczay László
