Zöld, szeretlek!

Környezetvédelmi műsorok

Interaktív

Azt valószínűleg ma már senki sem vitatja, hogy a környezetvédelem kérdései megkerülhetetlenné váltak társadalmi, gazdasági és politikai szempontból is, hiszen kis túlzással a csapból is a klímaváltozás és a fosszilis energiahordozók folynak. Azt ugyanakkor kötve hisszük, hogy a hétköznapi párbeszédekbe is mélyen beférkőzött volna a téma, pláne, hogy a közvélekedés többnyire a halálos unalom szinonimájaként tekint a környezettudatosságra.

A rádiók mindenesetre igyekeznek kitenni magukért, minden valamirevaló csatorna heti magazinnal csábítgatja a zöldfülűeket. A Klubrádión például Bagics Bence és Gerenday Bars Ágnes szerkeszti a - nem kifejezetten fantáziadús című - Zöld klubot. A címmel ellentétben a műsor maga egész színesre sikeredik, igaz ugyan, hogy kis könnyítéssel élve nemcsak a környezetvédelemről, de mindenféle természeti témáról szó eshet náluk. Így hallunk a Magyar Orchidea Társaság (ilyen is van) őszi virágszemléjéről a Városligetben, és szó esik a Virágos Magyarországért verseny díjkiosztójáról is, illetve arról, hogy nemzetközi szinten is jók vagyunk köztéri növényültetésben. Ez is valami - de ne legyünk rosszmájúak. A zenei aláfestés pedig mi más is lehetne, mint a Charlie nénje unásig ismert betétdala Sinkovits Imre és Almási Éva előadásában (a címét csak azért sem írom ide).

A környezettudatossághoz legközelebb a Zöldág Nemzetközi Öko-Design Fesztivál bemutatásával kerülünk, és az, mondjuk, tényleg érdekes, ahogy Reök Cecília projektmenedzser körülírja, hogy nemcsak az újrahasznosítás a fontos, hanem a tervezés és elkészítés tudatossága, a gyártás környezet- és energiaterhelése, a szállítási út hossza, a használat utáni lebonthatóság és a szelektív gyűjthetőség is. A műsoróra végén színes híreket is kapunk, és valahogy azt is sikerül elkerülni, amit a környezetvédelmi magazinok gyakran nem tudnak vagy akarnak: hogy görcsösen, sötét jövőképet festve neveljék a hallgatóikat.

A Zöld klubhoz képest a Lánchíd Rádió Zöldgömbje (egy fokkal ügyesebb cím talán) inkább a szakmázás felé hajlik, a műsoridő felét például a frissen kinevezett környezetvédelmi ombudsmanhelyettes, Szabó Marcel viszi el. ' politikushoz illő diplomatikussággal helyezkedik középre, olyannyira, hogy az egyetlen élesebb pillanatban is szó nélkül marad, ami azért némi rossz ízt hagy hátra: a bős-nagymarosi vízlépcső ügyéről szólva válasz nélkül hagyja Haraszti Gyula műsorvezető megjegyzését, miszerint egy ilyen elterelés valaha casus belli lett volna, ma meg Hága sem tud dűlőre jutni vele.

Szabót Lukács András követi a Levegő Munkacsoport részéről, aki elvileg egy parlamenti megbeszélésről hozott hírt, de végül erről kevés derül ki, viszont legalább megtudjuk, hogy évente tizenhatezren halnak meg részecskeszennyezésben, ráadásul a BKV megint használt buszokat akar venni, pedig az EU az elektromos járművek nyolcvanöt százalékát kifizetné - na, ezt magyarázza meg valaki, mondanánk, de megint csak kijelentéseket kapunk. Valószínűleg éppen ez a legnagyobb buktatója a környezetvédelemről való beszédnek: egyelőre megelégszik a tényekkel és adatokkal, és ezért nem is integrálódik a hétköznapi diskurzusba, magyarán a kis életünkbe se.

A hét vége zöldsztárja a greenpeace-es Tömöri Balázs volt, ő a Zöldgömbben és a Kossuth rádió Oxigénjében is bemutatta kis GMO-kalauzát, amiből kiderül, hogy a magyar termelők és forgalmazók hatvan százaléka nem foglalkozik génmódosított élelmiszerekkel, ugyanakkor azt sem lehet elhallgatni, hogy a legnagyobb magyar tulajdonú kereskedelmi lánc nem volt hajlandó a Greenpeace megkeresésére reagálni, ami nyilván valamit jelent. Egyébként a GMO-téma sokszínűségéhez elég lett volna a képzőművész Bukta Imre hatalmas álmutáns kukoricáit megemlíteni, hogy kicsit kevésbé legyen száraz a műsor, ez elmaradt, de mindenki bepótolhatja magának a Műcsarnokban (amíg még tart a Bukta-retrospektív, és amíg még létezik a Műcsarnok).

Az Oxigén volt egyébként a legprofibb a három adás közül, már ami a technikai részt és az összeszedettséget illeti, ugyanakkor a legutópisztikusabb is. És most nem a dunai galóca visszatelepítésére gondolunk (a Szent István Egyetem kezdeményezésére), mert az kifejezetten érdekes műsorrész volt, hanem Csath Magdolna (egykori MIÉP-es képviselőjelölt) közgazdász víziójára, hogy a székelyek mintájára (!) majd mi, anyaországiak is visszatérünk a cserekereskedelemhez és kézműves gazdálkodáshoz, amit ott soha nem felejtettek el. A szegénységet és a mezőgazdasági infrastruktúra hiányát azért nem szerencsés a fenntartható fejlődéssel összekeverni, ráadásul ezért a romantikáért nem is kell mostanában olyan messzire menni. Csakhogy zöldtémákról eszmét cserélni és zöldségeket beszélni nagyon nem ugyanaz.

Zöld klub, Klubrádió, november 14.; Zöldgolyó, Lánchíd Rádió, november 16.; Oxigén, MR1 - Kossuth rádió, november 18.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.