Amikor Sztupa és Troché jöttek fel a lépcsőn, már nagy volt bennük az elhatározás. Reggeli után voltak épp, tele hassal, a konyhás gyerek a zsebükben volt, olyan volt az egész, mint egy svédasztal. De ki a fene tudja itt, hogy mi az a svédasztal, panaszkodott a hadtápos. Persze tokmányos pörcből nem is könnyű várat építeni, tette még hozzá a neve elhallgatását kérő konyhai dolgozó. Ha Harsányi nem lenne, nem is járnék reggelizni, sóhajtott a lépcsőn ábrándosan Sztupa. Haha, mondta erre Troché, majd később hozzátette: rsányi. Szóval, ha Harsányi nem lenne, pöff time sem lenne, illetve koma time sem. A pöff time Sztupa és Troché szótárában körülbelül ugyanazt jelentette, mint a koma time, valami csendes pihenőt, a befelé esedékes megfigyelések zárt pillájú, vízszintesben eltöltendő időszakát. Hogy melyik volt a pontosabb kifejezés, arról gyakorta folytak viták szélesebb körben is. A pöff time kifejezés egy szakszóból, a pöfiből ered, ami viszont egyszerű jelentéstévesztésből, finoman szólva jelentésmódosulásból született. Valaki azt hitte, hogy a pöffeszkedés nem azt jelenti, hogy egy ember többnek akar látszani, mint aki, s ezért felfújja magát, kidűti a mellkasát és hülyén kevélykedik, hanem az egészből csak a dülleszkedést vette le, hogy az isten szent állatja elhanyatlik az ágyán, felfújja a hasát, és egy darabig bámulja az ablakon át a Walderdőt, majd csendes, pöfögés szerű hortyogást kezdeményez. Mindez becézve pöfi, ezt megértheti mindenki. A koma time sem éppen a komázás idejét jelentette, hanem – mint azt már tudjuk – ugyanezt. Megdőlni, Walderdő, oszt’ szevasz! A fogalom eredete nyilvánvalóan a food coma kifejezésben keresendő. Bezabál, bekómál. A magyarítás során lett comából koma, mert annak van értelme is. Kóma nincs, komám van, nem is egy. Komám nekem a fél világ. Szóval Sztupa, az egyszerűbb lélek pöff time-ot tartott, Troché koma time-ot, de úgy szerette, ha megfejelheti egy kis pöff time-mal is, mert egyfelől így kettős az élvezet, másfelől meg mi a faszt csinálna különben ebédig, legfeljebb tisztacserét. Mióta nem jártak haza rendesen, mindennap tiszta ágyneműt húztak, tiszta inget vettek, de az ilyesmi nekiesteledvén vált esedékessé, mert ilyenkor a szolgálatvezető is pöf time-ot tartott. Vagy koma time-ot. Döglött valahol.
Pénteken (9-én) a Film+ délben is és hajnalban is leadja a Mackenna aranyát, ami annál is rendesebb dolog tőlük, mert abban van egy dal a vén, csúf keselyűről, aki tán magasan száll, vagy mit csinál. Ol Turkey Buzzard, Ol Turkey Buzzard / Flyin, Flyin high, / He’s just waiting / Buzzard just a-waiting / Waiting for something down below the dive / Old Buzzard knows that he can wait / Cause every mother’s son has got a date, /
A date with fate… With fate… Na, valahogy így. És máris az elején pisztolypárbajba keveredik a hős, Gregory Peckory, ki más, egy haldokló indiánnal. Mondhatja nekem bárki, hogy ja, persze, a szegény ember Gyilkos aranya, akkor sincsen szebb film a Mackennánál, mert amikor az ember az apacsok kincse után veti magát, akkor olyan dolgok is megeshetnek vele, hogy egy tengerszemben úszkál egy szép szőke Miss, egy cégéres bandita (bizonyos Colorado) és egy tök pucér félvér jelenés társaságában, s utóbbi még le is smárolja a víz alatt. És akkor hol vannak még a katonák?
Szombaton az M3 adja a Mi lesz veled, Eszterke? című korabeli magyar vígjátékot, aminek persze csak címe ennyire jó, de nekem már az is tök elég. Ebédre az Endi Vajna főcsatorna műsorán Belmondo egyik gyengébb próbálkozása, a Szabadlábon Velencében lesz, s ha már a csatorna szóba került, szögezzük le: gyenge, gyenge, de azért egy helikopterről lelógó kötélhágcsón hesszelni a Canal Grande fölött nyilván jóravaló mulatság. Menekülés: norvég akciófilm este kilenckor a Film Mánián. A Film+2-n délután A csendőr nősül.
Vasárnap is ebédre vagyunk hivatalosak Endihez, mint már annyian a magyar történelem során, a mai menü a Piedone, a zsaru, tehát vmi pizza. A csendőr meg nyugdíjban. Csak semmi tv!
