Tévé

Viccel a bácsi

KérdezŐ

Interaktív

A csilivili körítés olykor elfeledtetheti velünk, de azért mégis tény: immár jó ideje a műveltségi vetélkedő a televíziózás beteg embere. Már a megjelölését is restellni, de legalábbis magyarázgatni szokás, hiszen kevés avíttabb kifejezés van a műveltségnél. Ráadásul nemcsak a szóval van nagy gond, hanem a tartalmával, azaz a tartalmatlanságával is, hiszen mára teljesen bizonytalanná vált, mit is lehet még közös tudásnak tekinteni. De hát ettől még vetélkedni kell, sőt muszáj, így aztán a műfaj rég elindult a dráma és egyszersmind a kabaré irányába.

E kettős csapás legtehetségesebb hazai vezérképviselőjének okvetlenül Gundel Takács Gábor tekinthető. Ő kezdett véget nem érő telefonbeszélgetésekbe képzeletbeli bankigazgatókkal (Áll az alku), és nála zuhantak a mélybe a rossz választ adó játékosok (Maradj talpon!). No és persze a kötelezően előadandó vicces bemutatkozások, majd a lassan már véget sem érő poénkodások is elsősorban általa nyertek polgárjogot a hazai tévés vetélkedőkben. Gundel Takács most a Viasat 3-on öregbíti hírnevét, a KérdezŐ lendületes svádájú hopmestereként imigyen adva fel a végszavakat a bemutatkozó párok történeteihez: „egyszer beugrottatok valami barlangba” vagy „te titkosügynöknek készültél kiskorodban”.

Gundel Takács Gábor a Maradj Talpon! felvételén

Gundel Takács Gábor a Maradj Talpon! felvételén

Fotó: MTVA/Zih Zsolt

A mindenféle megjátszott keresetlenség nélkül zajló mókás feleltetés, úgymond, közelebb hozza a nézőkhöz a versenyzőket, s mint bevett gyakorlat vajmi kevés újdonsággal szolgál. Nem úgy a KérdezŐ nagy ötlete, mely népünk fiait és lányait teszi meg kérdezőknek: masszőrtől a traktoristáig, meg természetesen az elmaradhatatlan celebekig. Az ötlet tényleg jó, szemre a kivitelezés is tetszetős, s ha van egy parányi hajlandóságunk a túlértelmezés metódusa iránt, akár még azt is megkockáztathatjuk, hogy közhasznú ezt a sokféle – és többnyire valóságos – embert meglátni a képernyőn. Csakhogy a szövegelés a legtöbbször itt is kényszeredetté válik, s amikor egy postásnőről futtában megtudjuk, hogy röplabdázott, talajtornázott és rajong a keleti ízekért, a lelkészről pedig azt, hogy „tudományos területen Mária Magdolna-kutatást végez”, akkor azért felsejlik a sablon valódi célja: az egyszerű időlopás.

A kérdések esetlegesnek tekinthetők, s számuk eleve igencsak korlátozott, elvégre a műsoridő túlnyomó részét a tréfálkozó fraternizálásra kell fordítani. Pláne, amikor nem csupán a műsorvezető bácsi viccel, hanem akad önjelölt humorista a játékosok között is. Ilyenkor, mint például múlt csütörtökön, a távol lévő, videóról bejátszott kérdezőknek is bőven kijut a jóból: csak úgy sorjáznak a kinézetre, a testalkatra vagy a vélt foglalkozásra elsütött poénos kitételek. „Nem az esetem, de megtartanám” – halljuk például a mondatot egy örvendetesen magabiztos, habár felettébb kevés helyes választ adó férfiú szájából, aki időnként még tájszólást is tódít a kommentárjaihoz. „Háztartásbeli anyóka” – ezt a frappáns megjegyzést is ő ereszti el egy legfeljebb középkorú kérdező láttán, nagy-nagy derültséget kiváltva ezzel a stúdióban. Elvégre fő a jókedv!

Viasat 3, szeptember 20. és 21.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.