Tévé

Viccel a bácsi

KérdezŐ

Interaktív

A csilivili körítés olykor elfeledtetheti velünk, de azért mégis tény: immár jó ideje a műveltségi vetélkedő a televíziózás beteg embere. Már a megjelölését is restellni, de legalábbis magyarázgatni szokás, hiszen kevés avíttabb kifejezés van a műveltségnél. Ráadásul nemcsak a szóval van nagy gond, hanem a tartalmával, azaz a tartalmatlanságával is, hiszen mára teljesen bizonytalanná vált, mit is lehet még közös tudásnak tekinteni. De hát ettől még vetélkedni kell, sőt muszáj, így aztán a műfaj rég elindult a dráma és egyszersmind a kabaré irányába.

E kettős csapás legtehetségesebb hazai vezérképviselőjének okvetlenül Gundel Takács Gábor tekinthető. Ő kezdett véget nem érő telefonbeszélgetésekbe képzeletbeli bankigazgatókkal (Áll az alku), és nála zuhantak a mélybe a rossz választ adó játékosok (Maradj talpon!). No és persze a kötelezően előadandó vicces bemutatkozások, majd a lassan már véget sem érő poénkodások is elsősorban általa nyertek polgárjogot a hazai tévés vetélkedőkben. Gundel Takács most a Viasat 3-on öregbíti hírnevét, a KérdezŐ lendületes svádájú hopmestereként imigyen adva fel a végszavakat a bemutatkozó párok történeteihez: „egyszer beugrottatok valami barlangba” vagy „te titkosügynöknek készültél kiskorodban”.

Gundel Takács Gábor a Maradj Talpon! felvételén

Gundel Takács Gábor a Maradj Talpon! felvételén

Fotó: MTVA/Zih Zsolt

A mindenféle megjátszott keresetlenség nélkül zajló mókás feleltetés, úgymond, közelebb hozza a nézőkhöz a versenyzőket, s mint bevett gyakorlat vajmi kevés újdonsággal szolgál. Nem úgy a KérdezŐ nagy ötlete, mely népünk fiait és lányait teszi meg kérdezőknek: masszőrtől a traktoristáig, meg természetesen az elmaradhatatlan celebekig. Az ötlet tényleg jó, szemre a kivitelezés is tetszetős, s ha van egy parányi hajlandóságunk a túlértelmezés metódusa iránt, akár még azt is megkockáztathatjuk, hogy közhasznú ezt a sokféle – és többnyire valóságos – embert meglátni a képernyőn. Csakhogy a szövegelés a legtöbbször itt is kényszeredetté válik, s amikor egy postásnőről futtában megtudjuk, hogy röplabdázott, talajtornázott és rajong a keleti ízekért, a lelkészről pedig azt, hogy „tudományos területen Mária Magdolna-kutatást végez”, akkor azért felsejlik a sablon valódi célja: az egyszerű időlopás.

A kérdések esetlegesnek tekinthetők, s számuk eleve igencsak korlátozott, elvégre a műsoridő túlnyomó részét a tréfálkozó fraternizálásra kell fordítani. Pláne, amikor nem csupán a műsorvezető bácsi viccel, hanem akad önjelölt humorista a játékosok között is. Ilyenkor, mint például múlt csütörtökön, a távol lévő, videóról bejátszott kérdezőknek is bőven kijut a jóból: csak úgy sorjáznak a kinézetre, a testalkatra vagy a vélt foglalkozásra elsütött poénos kitételek. „Nem az esetem, de megtartanám” – halljuk például a mondatot egy örvendetesen magabiztos, habár felettébb kevés helyes választ adó férfiú szájából, aki időnként még tájszólást is tódít a kommentárjaihoz. „Háztartásbeli anyóka” – ezt a frappáns megjegyzést is ő ereszti el egy legfeljebb középkorú kérdező láttán, nagy-nagy derültséget kiváltva ezzel a stúdióban. Elvégre fő a jókedv!

Viasat 3, szeptember 20. és 21.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.