„Itt minden előjelzés úgyis kései intés,
Bíbor pecsét a kész bajon.” „Pontosabb adatokra,
Finomabb szenzorokra volna szükség...”
„Meglátod, most sem lesz semmi.
A múltkor is Izland volt egyedül
Biztonságos hely egész Európában,
Amikor kitört ugyanez az Ejj... vagy micsoda.
Mert elfújta a felhőjét a szél!”
„De ez most komolyabb. Vadabb! Nagyobb!”
Térey János: A Legkisebb Jégkorszak
A Bárðarbunga (kiejtési útmutató itt) vulkán augusztus 16-a óta tartó, egyre fokozódó aktivitásáról nagyjából akkor kezdett el intenzíven cikkezni a világsajtó, mikor a párommal és családjainkkal éppen Ausztria felé autóztunk augusztus 19-én két kocsival, hat darab 23 kilós bőrönd társaságában, hogy elérjük a bécsi reptérről induló reykjavíki járatot, mivel a kedvesemmel 2014 őszétől Izlandon terveztünk új életet kezdeni.
Így aztán nem meglepő, hogy mindkettőnk közösségi hírfolyama az éppen felébredt tűzhányóról szóló aggodalmaskodó posztokkal volt tele, mert ahogy a világsajtó nagy része, úgy a barátaink többsége is az „izlandi vulkán” kifejezést azonnal az Eyjafjallajökull (kiejtési útmutató itt) kitörése körül 2010-ben történt emlékezetes eseményekkel kötötte össze. Mintha ugyan a vulkánok óramű pontossággal működő, kiszámítható dolgok volnának, ahol az egyik kitörés hajszálra úgy zajlik, mint a másik.
| ||
Kevés dolog lehetne távolabb az igazságtól.
Egyrészt az Eyjafjallajökull kitörése sem egyik pillanatról a másikra ment végbe – a szeizmikus aktivitás már 2009 végén elkezdődött, csak a csúcspontja volt az egyhetes európai légtérzár 2010 áprilisában, és hivatalosan csak októberben ért véget –, másrészt a légtérzárat eredményező hamufelhő is több speciális körülmény szerencsétlen összjátékának volt köszönhető. Sok minden függ attól például, hogy milyen jellegű kitörésről beszélünk, aztán hogy milyen kőzetanyag van a kitörő vulkán fölött, és a kitöréskor milyenek az időjárási viszonyok: az Eyjafjallajökull fölött lévő kőzetrétegekből például nagyon finom, sokáig a levegőben maradó és messze szálló hamu lett a kitörés után, a Bárðarbunga fölött azonban sokkal durvább, nagyobb szemű talaj van, ami ebből a szempontból sokkal kevésbé tűnik veszélyesnek.
Másrészt itt Izlandon az efféle vulkánkitöréseket leginkább úgy kell elképzelni, mint otthon a menetrendszerűen érkező tavaszi árvizet: vagyis olyan természeti katasztrófaként, amit ugyan komolyan kell venni és akár emberéletet is követelhet, de egyáltalán nem olyan esemény, amihez hasonlót ne láttak volna a helyiek és ne lennének rá alaposan felkészülve, vagy ami miatt mondjuk pánikszerűen evakuálni kellene a teljes szigetet. (Főleg, hogy az aktív vulkánok többsége a lakott területektől meglehetősen távol helyezkedik el.) Ennek megfelelően a mi repülőjáratunk is probléma nélkül landolt a keflavíki nemzetközi repülőtéren 19-én éjfélkor, és azóta is vígan éli világát itt mindenki a helyiektől rajtunk keresztül a turistákig, legalábbis egyelőre.
| ||
Az utcák továbbra is tele vannak az örökös hegymászó-felszerelésükbe burkolózó utazókkal meg az utolsó augusztusi napsugarakat időnként pólóban-rövidnadrágban élvező izlandiakkal, a macskák ugyanúgy járják éjszakánként Reykjavík utcáit, mintha világuralomra törő titkos társaságok fontos üléseire igyekeznének, augusztus 25-én pedig ugyanúgy megtartották Reykjavíkban az ország legnagyobb tömegrendezvényét, a Menningarnóttot (kb. a Kultúra Éjszakája) az egész városban ingyenes koncertekkel, kiállításokkal és tűzijátékkal, mint minden évben.
Ez viszont részben annak is köszönhető, hogy az itteniek pontosan tudják: az alapos monitorozáson és némi elővigyázatosságon kívül tenni nem nagyon lehet semmit a vulkán ellen, a természet pedig majd eldönti, mi lesz.
| ||
Apokalipszist tehát senki nem vár, még ha ebbe a kedélyes várakozásba egy pillanatra bele is rondított a pénteken hajnali háromtól reggel hétig tartó kisebb kitörés. Ez azonban nem egészen a Bárðarbungánál történt – egy ottani kitörés azért is lenne sokkal veszélyesebb, mert a vulkán fölött lévő több száz méter vastag jégtakaró hirtelen megolvadása pusztító árvizet is okozhat –, hanem attól északra, ráadásul a jéghatáron túl nyílt meg a föld egy nagyjából egy kilométeres szakaszon, ahol a láva felszínre jutott.
Ez azonban végső soron jó hír: a naponta átlagosan több mint ezer kisebb-nagyobb földrengést produkáló rendszerben ugyanis ezzel csökkent egy kicsit a nyomás, ráadásul a hasadékból egyelőre csak gőz szivárog és nem hamufelhő, így a kitörés végével a helyi hatóságok visszaállították narancsra a légiriasztás szintjét, és a korábbi 10-ről 3 tengeri mérföldre csökkentették a vulkán körüli repülési tilalmi zóna területét is. (A kitörésről itt lehet látni egy szép videofelvételt, aki pedig saját maga szeretné a vulkánt szemmel tartani, az ezen, ezen és ezeken a webkamerákon keresztül teheti meg.)
A tudományos megfigyelésen és az előrejelzések gyártásán kívül a helyi katasztrófavédelem egyik legnagyobb feladata egyébként most pont az, hogy az idióta adrenalinjunkie-kat valahogyan távol tartsa a vulkanikusan aktív területtől, hiszen ahogy az Eyjafjallajökull első, ártalmatlanabb lávaömléseihez is azonnal özönleni kezdtek a katasztrófaturisták, úgy a Bárðarbunga körüli első rengések híreire is elindultak a helyszín felé azok, akiknek még egy lemmingnél is kevesebb eszük van.
| ||
Azt persze, hogy lesz komolyabb kitörés, akár gleccserárral és robbanásokkal, hamufelhővel és légtérzárral is, egyelőre semmi nem zárja ki, ahogyan az ellenkezőjét sem, tehát még az is előfordulhat, hogy a pénteki volt a legkomolyabb esemény az egész történetben.
Az izlandi meteorológiai szolgálat honlapján, ahol a legmegbízhatóbb, folyamatosan frissített információk találhatók a vulkánhelyzetről, egyelőre mindegyik lehetőséggel számolnak. Addig is viszont az élet megy tovább, mi pedig nem tehetünk mást, mint Térey János hősével, a költő készülő új regényének képzeletbeli vulkánkitöréseit figyelő Mátrai Ágoston izlandi magyar konzullal együtt eltűnődünk Izland különös természetén:
„Milyen törékeny ez az egész sziget!
Ugyanaz az erő pusztítja el, amelyik építette...
És a pokol hamujától lesz újra termékeny a táj.”
| ||
UPDATE: Ma (augusztus 31-én vasárnap) hajnali 5 órakor újabb lávaömlés indult meg a korábbi hasadék mentén és azon túl is. Az izlandi egyetem geológiai tanszékének Facebook-oldalán szép képeket lehet látni róla, egyébként a láva áramlása nyugodt és folyamatos, az eddig bevezetett riasztási fokozatot nem emelték.
A szerző író, a Háskóli Íslands hallgatója. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja. Ahogy a képek is.
