Nem eszik olyan forrón

  • Dunajcsik Mátyás
  • 2014. augusztus 31.

Jégfölde

Az egyik legnagyobb európai gleccser, az izlandi Vatnajökull alatt eddig szendergő Bárðarbunga vulkán az utóbbi hetekben egyre aktívabban háborog, augusztus 29-én, pénteken pedig egy kicsit ki is tört. Aggodalomra azonban semmi ok. Egyelőre.

„Itt minden előjelzés úgyis kései intés,

Bíbor pecsét a kész bajon.” „Pontosabb adatokra,

Finomabb szenzorokra volna szükség...”

„Meglátod, most sem lesz semmi.

A múltkor is Izland volt egyedül

Biztonságos hely egész Európában,

Amikor kitört ugyanez az Ejj... vagy micsoda.

Mert elfújta a felhőjét a szél!”

„De ez most komolyabb. Vadabb! Nagyobb!”

Térey János: A Legkisebb Jégkorszak

 

A Bárðarbunga (kiejtési útmutató itt) vulkán augusztus 16-a óta tartó, egyre fokozódó aktivitásáról nagyjából akkor kezdett el intenzíven cikkezni a világsajtó, mikor a párommal és családjainkkal éppen Ausztria felé autóztunk augusztus 19-én két kocsival, hat darab 23 kilós bőrönd társaságában, hogy elérjük a bécsi reptérről induló reykjavíki járatot, mivel a kedvesemmel 2014 őszétől Izlandon terveztünk új életet kezdeni.

Így aztán nem meglepő, hogy mindkettőnk közösségi hírfolyama az éppen felébredt tűzhányóról szóló aggodalmaskodó posztokkal volt tele, mert ahogy a világsajtó nagy része, úgy a barátaink többsége is az „izlandi vulkán” kifejezést azonnal az Eyjafjallajökull (kiejtési útmutató itt) kitörése körül 2010-ben történt emlékezetes eseményekkel kötötte össze. Mintha ugyan a vulkánok óramű pontossággal működő, kiszámítható dolgok volnának, ahol az egyik kitörés hajszálra úgy zajlik, mint a másik.

false

Kevés dolog lehetne távolabb az igazságtól.

Egyrészt az Eyjafjallajökull kitörése sem egyik pillanatról a másikra ment végbe – a szeizmikus aktivitás már 2009 végén elkezdődött, csak a csúcspontja volt az egyhetes európai légtérzár 2010 áprilisában, és hivatalosan csak októberben ért véget –, másrészt a légtérzárat eredményező hamufelhő is több speciális körülmény szerencsétlen összjátékának volt köszönhető. Sok minden függ attól például, hogy milyen jellegű kitörésről beszélünk, aztán hogy milyen kőzetanyag van a kitörő vulkán fölött, és a kitöréskor milyenek az időjárási viszonyok: az Eyjafjallajökull fölött lévő kőzetrétegekből például nagyon finom, sokáig a levegőben maradó és messze szálló hamu lett a kitörés után, a Bárðarbunga fölött azonban sokkal durvább, nagyobb szemű talaj van, ami ebből a szempontból sokkal kevésbé tűnik veszélyesnek.

Másrészt itt Izlandon az efféle vulkánkitöréseket leginkább úgy kell elképzelni, mint otthon a menetrendszerűen érkező tavaszi árvizet: vagyis olyan természeti katasztrófaként, amit ugyan komolyan kell venni és akár emberéletet is követelhet, de egyáltalán nem olyan esemény, amihez hasonlót ne láttak volna a helyiek és ne lennének rá alaposan felkészülve, vagy ami miatt mondjuk pánikszerűen evakuálni kellene a teljes szigetet. (Főleg, hogy az aktív vulkánok többsége a lakott területektől meglehetősen távol helyezkedik el.) Ennek megfelelően a mi repülőjáratunk is probléma nélkül landolt a keflavíki nemzetközi repülőtéren 19-én éjfélkor, és azóta is vígan éli világát itt mindenki a helyiektől rajtunk keresztül a turistákig, legalábbis egyelőre.

false

Az utcák továbbra is tele vannak az örökös hegymászó-felszerelésükbe burkolózó utazókkal meg az utolsó augusztusi napsugarakat időnként pólóban-rövidnadrágban élvező izlandiakkal, a macskák ugyanúgy járják éjszakánként Reykjavík utcáit, mintha világuralomra törő titkos társaságok fontos üléseire igyekeznének, augusztus 25-én pedig ugyanúgy megtartották Reykjavíkban az ország legnagyobb tömegrendezvényét, a Menningarnóttot (kb. a Kultúra Éjszakája) az egész városban ingyenes koncertekkel, kiállításokkal és tűzijátékkal, mint minden évben.

Ez viszont részben annak is köszönhető, hogy az itteniek pontosan tudják: az alapos monitorozáson és némi elővigyázatosságon kívül tenni nem nagyon lehet semmit a vulkán ellen, a természet pedig majd eldönti, mi lesz.

false

Apokalipszist tehát senki nem vár, még ha ebbe a kedélyes várakozásba egy pillanatra bele is rondított a pénteken hajnali háromtól reggel hétig tartó kisebb kitörés. Ez azonban nem egészen a Bárðarbungánál történt – egy ottani kitörés azért is lenne sokkal veszélyesebb, mert a vulkán fölött lévő több száz méter vastag jégtakaró hirtelen megolvadása pusztító árvizet is okozhat –, hanem attól északra, ráadásul a jéghatáron túl nyílt meg a föld egy nagyjából egy kilométeres szakaszon, ahol a láva felszínre jutott.

Ez azonban végső soron jó hír: a naponta átlagosan több mint ezer kisebb-nagyobb földrengést produkáló rendszerben ugyanis ezzel csökkent egy kicsit a nyomás, ráadásul a hasadékból egyelőre csak gőz szivárog és nem hamufelhő, így a kitörés végével a helyi hatóságok visszaállították narancsra a légiriasztás szintjét, és a korábbi 10-ről 3 tengeri mérföldre csökkentették a vulkán körüli repülési tilalmi zóna területét is. (A kitörésről itt lehet látni egy szép videofelvételt, aki pedig saját maga szeretné a vulkánt szemmel tartani, az ezen, ezen és ezeken a webkamerákon keresztül teheti meg.)

A tudományos megfigyelésen és az előrejelzések gyártásán kívül a helyi katasztrófavédelem egyik legnagyobb feladata egyébként most pont az, hogy az idióta adrenalinjunkie-kat valahogyan távol tartsa a vulkanikusan aktív területtől, hiszen ahogy az Eyjafjallajökull első, ártalmatlanabb lávaömléseihez is azonnal özönleni kezdtek a katasztrófaturisták, úgy a Bárðarbunga körüli első rengések híreire is elindultak a helyszín felé azok, akiknek még egy lemmingnél is kevesebb eszük van.

false

Azt persze, hogy lesz komolyabb kitörés, akár gleccserárral és robbanásokkal, hamufelhővel és légtérzárral is, egyelőre semmi nem zárja ki, ahogyan az ellenkezőjét sem, tehát még az is előfordulhat, hogy a pénteki volt a legkomolyabb esemény az egész történetben.

Az izlandi meteorológiai szolgálat honlapján, ahol a legmegbízhatóbb, folyamatosan frissített információk találhatók a vulkánhelyzetről, egyelőre mindegyik lehetőséggel számolnak. Addig is viszont az élet megy tovább, mi pedig nem tehetünk mást, mint Térey János hősével, a költő készülő új regényének képzeletbeli vulkánkitöréseit figyelő Mátrai Ágoston izlandi magyar konzullal együtt eltűnődünk Izland különös természetén:

„Milyen törékeny ez az egész sziget!

Ugyanaz az erő pusztítja el, amelyik építette...

És a pokol hamujától lesz újra termékeny a táj.”

false

UPDATE: Ma (augusztus 31-én vasárnap) hajnali 5 órakor újabb lávaömlés indult meg a korábbi hasadék mentén és azon túl is. Az izlandi egyetem geológiai tanszékének Facebook-oldalán szép képeket lehet látni róla, egyébként a láva áramlása nyugodt és folyamatos, az eddig bevezetett riasztási fokozatot nem emelték.

A szerző író, a Háskóli Íslands hallgatója. A cikkben kifejtett álláspont a sajátja. Ahogy a képek is.

Neked ajánljuk