Marokedény

  • Németh László keramikus
  • 2013. május 22.

Jelentés Gambiából

Mint azt korábban írtam, az volt az egyik cél, hogy a helyi tanárok közül néhányat megtanítsak pár alapvető és egyszerű edénykészítési technikára. Első hallásra ez egészen egyszerűnek tűnhet, de először is szerezni kellett valahonnan agyagot. Kérdésemre, hogy hol lehet rálelni a szóban forgó matériára, Saikou (tanító az iskolában) azt válaszolta, hogy rengeteget lehet találni mindenfelé, és majd megmutatja. Meg is nyugodtam naivan, mert akkor még nem tudtam, hogy a világnak ezen szegletén, ha valamit megbeszélünk, az a legritkább esetben sem fog a megállapodás szerint történni. Lényeg a lényeg, nem mutatta meg. Szerencsére körülbelül egy héttel később volt szerencsém beszélgetni egy öreg tanítóval, akitől megtudtam, hogy két faluval odébb (Faraba) élnek fazekasok, tőlük biztosan tudunk venni. Hosszas unszolás után, újabb pár nappal később elmentünk, és sikerült is vásárolni egy keveset (1-es kép).

1-es kép


1-es kép

Fotó: Németh László

Következett az iszapolás. Az sem volt egyszerű, először is szükség volt valamiféle edényre. Fáradságos keresgélés után az egyik szemétdombon (2-es kép)

2-es kép


2-es kép

Fotó: Németh László

bukkantam rá egy műanyag kannára, annak vágtam le a tetejét. Később találtam egy deszkát, amin az iszapot ki tudtam tenni a napra (3-as kép).

3-as kép


3-as kép

Fotó: Németh László

Az esőzések miatt a szikkasztás is eltartott vagy egy hétig, de utána kezdődhetett az érdemi munka.

Mivel Saikouval töltöttem a legtöbb időt, kézenfekvőnek tűnt, hogy vele kezdem. Lelkesen neki is fogott a dolognak, elsőre egy egészen pofás darab sikerült. Hamarosan kiderült, hogy ez véletlen volt.

Döbbenetes, hogy mennyire nincs fogalmuk semmiről (fizika, kémia, statika, arányok stb.). Saikou másodikra az általam oktatási célzattal készítetthez hasonló bögrét (4-es kép)

4-es kép


4-es kép

Fotó: Németh László

szeretett volna csinálni. Hiába mondtam neki, hogy ha belülről nyomkodja kifelé, egyre nagyobb lesz, nem tudta felfogni. Kitalálta, hogy ha beletesz egy hengeres tárgyat, és rányomkodja, akkor jó lesz. Igen ám, de a hengeres tárgy (egy viharlámpa üvege) oldala íves volt, mint a hordó dongája. Persze ez csak az egyik probléma, mert azzal sem számolt, hogy az agyag nemcsak a kezéhez, hanem az üveghez is hozzáragad. Szóval mikor elkészült, csodálkozva vette tudomásul, hogy nem tudja az üveget játszi könnyedséggel kiemelni az egyébként rettenetesen béna bögréből.

A marokedény készítése a létező legegyszerűbb technika.

Állítása szerint először mindent rendkívül jól megfigyel, és ez elegendő is ahhoz, hogy tökéletesen elsajátítsa a technikát, azaz profivá váljon. Pedig az igazság az, hogy körülbelül annyit fogott fel az egészből, mint amennyit egy ló képes felfogni a jégkorongmérkőzésen kapusposztot betöltő játékos lélektanáról.

Ahányszor agyaghoz nyúltam (5–8-as kép),

5-ös kép


5-ös kép

Fotó: Németh László

6-os kép


6-os kép

Fotó: Németh László

7-es kép


7-es kép

Fotó: Németh László

8-as kép


8-as kép

Fotó: Németh László

mindig megkérdeztem Őt is, hogy van-e kedve csatlakozni, de ott-tartózkodásom alatt csak még egy alkalommal volt hajlandó összesározni magát: egy gyertyatartót készített (9-es kép).

Weboldalamat az alábbi link segítségével lehet megtekinteni (javaslom ezt).

www.nemethlaci.hu

Facebook: NL ceramics

9-es kép


9-es kép

Fotó: Németh László

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.