Marokedény

  • Németh László keramikus
  • 2013. május 22.

Jelentés Gambiából

Mint azt korábban írtam, az volt az egyik cél, hogy a helyi tanárok közül néhányat megtanítsak pár alapvető és egyszerű edénykészítési technikára. Első hallásra ez egészen egyszerűnek tűnhet, de először is szerezni kellett valahonnan agyagot. Kérdésemre, hogy hol lehet rálelni a szóban forgó matériára, Saikou (tanító az iskolában) azt válaszolta, hogy rengeteget lehet találni mindenfelé, és majd megmutatja. Meg is nyugodtam naivan, mert akkor még nem tudtam, hogy a világnak ezen szegletén, ha valamit megbeszélünk, az a legritkább esetben sem fog a megállapodás szerint történni. Lényeg a lényeg, nem mutatta meg. Szerencsére körülbelül egy héttel később volt szerencsém beszélgetni egy öreg tanítóval, akitől megtudtam, hogy két faluval odébb (Faraba) élnek fazekasok, tőlük biztosan tudunk venni. Hosszas unszolás után, újabb pár nappal később elmentünk, és sikerült is vásárolni egy keveset (1-es kép).

1-es kép


1-es kép

Fotó: Németh László

Következett az iszapolás. Az sem volt egyszerű, először is szükség volt valamiféle edényre. Fáradságos keresgélés után az egyik szemétdombon (2-es kép)

2-es kép


2-es kép

Fotó: Németh László

bukkantam rá egy műanyag kannára, annak vágtam le a tetejét. Később találtam egy deszkát, amin az iszapot ki tudtam tenni a napra (3-as kép).

3-as kép


3-as kép

Fotó: Németh László

Az esőzések miatt a szikkasztás is eltartott vagy egy hétig, de utána kezdődhetett az érdemi munka.

Mivel Saikouval töltöttem a legtöbb időt, kézenfekvőnek tűnt, hogy vele kezdem. Lelkesen neki is fogott a dolognak, elsőre egy egészen pofás darab sikerült. Hamarosan kiderült, hogy ez véletlen volt.

Döbbenetes, hogy mennyire nincs fogalmuk semmiről (fizika, kémia, statika, arányok stb.). Saikou másodikra az általam oktatási célzattal készítetthez hasonló bögrét (4-es kép)

4-es kép


4-es kép

Fotó: Németh László

szeretett volna csinálni. Hiába mondtam neki, hogy ha belülről nyomkodja kifelé, egyre nagyobb lesz, nem tudta felfogni. Kitalálta, hogy ha beletesz egy hengeres tárgyat, és rányomkodja, akkor jó lesz. Igen ám, de a hengeres tárgy (egy viharlámpa üvege) oldala íves volt, mint a hordó dongája. Persze ez csak az egyik probléma, mert azzal sem számolt, hogy az agyag nemcsak a kezéhez, hanem az üveghez is hozzáragad. Szóval mikor elkészült, csodálkozva vette tudomásul, hogy nem tudja az üveget játszi könnyedséggel kiemelni az egyébként rettenetesen béna bögréből.

A marokedény készítése a létező legegyszerűbb technika.

Állítása szerint először mindent rendkívül jól megfigyel, és ez elegendő is ahhoz, hogy tökéletesen elsajátítsa a technikát, azaz profivá váljon. Pedig az igazság az, hogy körülbelül annyit fogott fel az egészből, mint amennyit egy ló képes felfogni a jégkorongmérkőzésen kapusposztot betöltő játékos lélektanáról.

Ahányszor agyaghoz nyúltam (5–8-as kép),

5-ös kép


5-ös kép

Fotó: Németh László

6-os kép


6-os kép

Fotó: Németh László

7-es kép


7-es kép

Fotó: Németh László

8-as kép


8-as kép

Fotó: Németh László

mindig megkérdeztem Őt is, hogy van-e kedve csatlakozni, de ott-tartózkodásom alatt csak még egy alkalommal volt hajlandó összesározni magát: egy gyertyatartót készített (9-es kép).

Weboldalamat az alábbi link segítségével lehet megtekinteni (javaslom ezt).

www.nemethlaci.hu

Facebook: NL ceramics

9-es kép


9-es kép

Fotó: Németh László

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.