Marokedény

  • Németh László keramikus
  • 2013. május 22.

Jelentés Gambiából

Mint azt korábban írtam, az volt az egyik cél, hogy a helyi tanárok közül néhányat megtanítsak pár alapvető és egyszerű edénykészítési technikára. Első hallásra ez egészen egyszerűnek tűnhet, de először is szerezni kellett valahonnan agyagot. Kérdésemre, hogy hol lehet rálelni a szóban forgó matériára, Saikou (tanító az iskolában) azt válaszolta, hogy rengeteget lehet találni mindenfelé, és majd megmutatja. Meg is nyugodtam naivan, mert akkor még nem tudtam, hogy a világnak ezen szegletén, ha valamit megbeszélünk, az a legritkább esetben sem fog a megállapodás szerint történni. Lényeg a lényeg, nem mutatta meg. Szerencsére körülbelül egy héttel később volt szerencsém beszélgetni egy öreg tanítóval, akitől megtudtam, hogy két faluval odébb (Faraba) élnek fazekasok, tőlük biztosan tudunk venni. Hosszas unszolás után, újabb pár nappal később elmentünk, és sikerült is vásárolni egy keveset (1-es kép).

1-es kép


1-es kép

Fotó: Németh László

Következett az iszapolás. Az sem volt egyszerű, először is szükség volt valamiféle edényre. Fáradságos keresgélés után az egyik szemétdombon (2-es kép)

2-es kép


2-es kép

Fotó: Németh László

bukkantam rá egy műanyag kannára, annak vágtam le a tetejét. Később találtam egy deszkát, amin az iszapot ki tudtam tenni a napra (3-as kép).

3-as kép


3-as kép

Fotó: Németh László

Az esőzések miatt a szikkasztás is eltartott vagy egy hétig, de utána kezdődhetett az érdemi munka.

Mivel Saikouval töltöttem a legtöbb időt, kézenfekvőnek tűnt, hogy vele kezdem. Lelkesen neki is fogott a dolognak, elsőre egy egészen pofás darab sikerült. Hamarosan kiderült, hogy ez véletlen volt.

Döbbenetes, hogy mennyire nincs fogalmuk semmiről (fizika, kémia, statika, arányok stb.). Saikou másodikra az általam oktatási célzattal készítetthez hasonló bögrét (4-es kép)

4-es kép


4-es kép

Fotó: Németh László

szeretett volna csinálni. Hiába mondtam neki, hogy ha belülről nyomkodja kifelé, egyre nagyobb lesz, nem tudta felfogni. Kitalálta, hogy ha beletesz egy hengeres tárgyat, és rányomkodja, akkor jó lesz. Igen ám, de a hengeres tárgy (egy viharlámpa üvege) oldala íves volt, mint a hordó dongája. Persze ez csak az egyik probléma, mert azzal sem számolt, hogy az agyag nemcsak a kezéhez, hanem az üveghez is hozzáragad. Szóval mikor elkészült, csodálkozva vette tudomásul, hogy nem tudja az üveget játszi könnyedséggel kiemelni az egyébként rettenetesen béna bögréből.

A marokedény készítése a létező legegyszerűbb technika.

Állítása szerint először mindent rendkívül jól megfigyel, és ez elegendő is ahhoz, hogy tökéletesen elsajátítsa a technikát, azaz profivá váljon. Pedig az igazság az, hogy körülbelül annyit fogott fel az egészből, mint amennyit egy ló képes felfogni a jégkorongmérkőzésen kapusposztot betöltő játékos lélektanáról.

Ahányszor agyaghoz nyúltam (5–8-as kép),

5-ös kép


5-ös kép

Fotó: Németh László

6-os kép


6-os kép

Fotó: Németh László

7-es kép


7-es kép

Fotó: Németh László

8-as kép


8-as kép

Fotó: Németh László

mindig megkérdeztem Őt is, hogy van-e kedve csatlakozni, de ott-tartózkodásom alatt csak még egy alkalommal volt hajlandó összesározni magát: egy gyertyatartót készített (9-es kép).

Weboldalamat az alábbi link segítségével lehet megtekinteni (javaslom ezt).

www.nemethlaci.hu

Facebook: NL ceramics

9-es kép


9-es kép

Fotó: Németh László

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

A kék ég felettünk

Jobb hangversenyt elképzelni sem tudtunk volna Kurtág György 100. születésnapján: a koncert nemcsak muzsikusokat, hanem mindenféle jelességeket és a széles közönséget is a Müpába vonzotta, megközelíthetővé tette Kurtág György életművét, miközben miniatűröket és nagyobb műveket, a pianínótól a nagyzenekarig mindent felsorakoztatott. Meg egy világsztárt.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.