A mozi

  • Németh László keramikus
  • 2013. március 22.

Jelentés Gambiából

Gunjur nem zárkózik el a civilizáció elől, ezt az is kiválóan tükrözi, hogy a GSM és az internethálózat mellett üzemel néhány mozi is a településen. Egy alkalommal házigazdámmal, Saikou Bojanggal mi is ellátogattunk az egyikbe. A filmválasztással nem kellett sokat babrálni, mivel azokban az időkben az Amerikai Ninja 1. – A végtelenségig című eposzokat tűzték műsorukra. Semmi egyebet nem találtam a műsorkiírásban (1-es kép).

1-es kép


1-es kép

Fotó: Németh László

A mozi épülete (2-es kép) megítélésem szerint az egyik legszebb építmény volt a településen, legalábbis kívülről. Öt dalasi (egy kenyér ára) fejében belülről is meg lehetett tekinteni (3–5-ös kép).

Kicsit késve érkeztünk, már ment a film, mire odaértünk. Aggódtam is, gondoltam, biztosan zúgolódni fog a többi néző a mozgolódásunk miatt. De nem, meglepetésemre bent égett a villany, a helyiség egyik végében egy viszonylag nagy képernyős tévé DVD-lejátszó segítségével már sugározta a filmet, kintről pedig az elektromos áramot szolgáltató áramfejlesztő motor zúgása hallatszott. Ennek ellenére néha egy-egy ember felállt, előre- vagy hátrasétált, beszélgetésbe kezdett másokkal, vagy csak rágyújtott egy cigarettára. Mások, ha a filmbeli főhősnek kellőképpen sikerült pofon vágnia valakit, lelkesen tapsoltak és éljeneztek, megint mások pedig fennhangon buzdították, így sarkallva újabb akcióra.

2-es kép


2-es kép

Fotó: Németh László

3-as kép


3-as kép

Fotó: Németh László

4-es kép


4-es kép

Fotó: Németh László

5-ös kép


5-ös kép

Fotó: Németh László

Szóval eléggé családias volt a hangulat. Ja, és folyamatosan ki-be járkáltak, de csak addig, amíg el nem kezdett zuhogni az eső. Akkor viszont behozták az aggregátort, hogy tönkre ne menjen az esőben. Innentől kezdve motorzúgás és kipufogógáz fokozta a zsibvásári hangulatot. Egy idő után, mikor már mindenki köhécselt és taknya-nyála egybefolyt a füsttől, az aggregátort kipufogónyílásával az ajtó felé fordították. Vagy túl későn jött az ötlet, vagy amúgy is mindegy lett volna, nem tudom, de az tény, hogy nem sokat javított a helyzeten.

Miközben hazafelé sétáltunk, házigazdám (Saikou Bojang tanító) izgatottan, nagy gesztusokkal elevenítette fel újra és újra az izgalmasabbnál izgalmasabb jeleneteket. Jól szórakoztunk.

Igazán nem akartam megtörni ezt a varázst, de nem hagyott nyugodni egy kérdés.

– Saikou! Valamit nem értek. Miért néztük francia szinkronnal ezt a filmet, hiszen itt jóformán senki sem érti, az angolt pedig mindenki bírja valamennyire, hiszen ez a hivatalos nyelv is?

Weboldalamat az alábbi link segítségével lehet megtekinteni (javaslom ezt).

www.nemethlaci.hu

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.