A neoneológia már a spájzban van – A zsidó jövő letéteményeseiről

  • Kardos Péter
  • 2017. november 29.

Jó ez nekünk?

Ha ez így történt volna, ma mi, férfiak harcolnánk egyenjogúsításunkért a vallási életben.

A zsidó vallásban (is) könnyebb tiltani, mint megengedni. Én az alábbi írással a nehezebbet vállalom.

Fél százada vagyok pályámon. Annak minden tapasztalatával birtokomban. Ortodox családból származom, de megpróbálok úgy haladni a korral, hogy az ne sértsen tórai rendelkezést. Felelősséggel vállalom minden ódiumát mindannak, amit papírra vetek.

Esetünkben könnyebb tiltani a nők aktív részvételét istentiszteleteinken, mint megengedni. Ez így működik időtlen idők óta itthon is, pedig a kezdetek kezdetén a nők sokkal aktívabb szerepet játszottak ezen a téren. Nem tartom véletlennek, hogy az utóbbi időkben vallási vezetők is vitatkoznak erről, amit eddig nem tettek – sok résztvevős, rabbikat, világi vezetőket és egyszerű híveket is megmozgató vita zajlik éppen a nők vallási jogainak kérdéséről a Szombat folyóirat online kiadásában.

Mielőtt rátérnék mondanivalómra, egy fontos mondatot idézek a hagyományból: „a nők fel vannak mentve az időhöz kötött parancsolatok alól” – azaz hétköznapokon például nem kell templomba menniük reggeli-esti imára. Csakhogy a „fel vannak mentve” nem jelent tiltást! S hogy miért érzik magukat másodrangú híveknek a zsinagógában? Erre egy elképzelt történet.

Isten előbb teremti Évát, s szavai ekkor hangzanak el: nem jó, ha az ember egyedül van. Ezért annak oldalbordájából „létrehozza” Ádámot. Ha ez így történt volna, ma mi, férfiak harcolnánk egyenjogúsításunkért a vallási életben.

Mi álldogálnánk a rácsok/függönyök mögött, lesve feleségünket, amint felmegy a Tórához, s irigykedve magunkat képzelnénk helyébe. Azután az évszázadok folyamán a rabbinők rendeleteket hoznának, s kijelentenék, hogy a mi dolgunk a vallásos otthon megteremtése, a vallásos gyermeknevelés, a kóser háztartás vezetése stb.

Még elképzelni is szörnyű – férfiszemmel.

S most térek rá konkrét mondanivalómra. Amikor kijelölték a nők feladatait a vallási életben, a férfiak a tanházakban tanulással töltötték idejüket reggeltől estig, amit csak az imákkal szakítottak meg.

Azóta azért van némi változás. A férfiak dolgoznak (is), gyerekneveléssel (is) foglalkoznak, alkalmanként besegítenek a háztartásba, lehet, hogy csak annyival, hogy hazaviszik a kóser húst, a sábeszi és hétköznapi betevőt, netán bekapcsolják a mosogatógépet és így tovább.

A vallási szerepek azonban nem változtak ennek megfelelően. Ha csak annyit újítanánk, hogy beszámítjuk a nőket a zsinagógai közösségbe, a minjenbe, már nagyon sokat tettünk azért, hogy megmentsük a magyar neológiát, ezt a hungarikumot.

Amikor nincs minjen, a gyászoló vagy járcejtot (halálozási évfordulót) tartó nem tud kádist, gyászimát mondani. Mivel nincs tiltva a nők ebben való részvétele, csak „fel vannak mentve”, miért ne számíthatnánk be a minjenbe őket? Őket, akik a zsidó jövő legfőbb letéteményesei. Tudniillik, ha netán vegyes házasságot kötnek, vallásunk anyai ágon való öröklődése okán az utód mindenképpen zsidó lesz.

Nem a Tórához való felhívásról beszélek. Mindössze a beszámításukról.

Nem vallom a magyarul is olvasható Hayim Halevi Donin rabbi elvét a sábbátról. Ha csak úgy van sábbáti istentisztelet, kádis, tóraolvasás stb., hogy a tizedik ember járművel jönne a zsinagógába – szombaton ugyanis tilos vezetni –, inkább ne legyen egyáltalán közös ima! – írja Donin.

Ha csak úgy van sábbáti istentisztelet, kádis, tóraolvasás stb., ha a jelen lévő nőket is beszámítjuk, legyen! – véleményezem én.

És akkor nem hivatkozom a világ más tájain funkcionáló ortodox rabbinőkre, elvetem a reformirányzatot (vajon a férfiak beszámítanak ott a minjenbe?); mindössze vészjelzést akarok küldeni az illetékeseknek: S. O. S. – mentsétek meg lelkeinket! A nálunk, zsidóknál is tapasztalható visszaesést állítsuk meg azzal, amit nem tilt a Tóra.

A szerző zuglói rabbi

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.