Egy friss kutatás szerint az antitestek mennyisége gyorsan csökken a koronavírus-fertőzést követően

  • narancs.hu
  • 2020. október 27.

Katasztrófa

Ennyit a nyájimmunitásról?

A koronavírus ellen termelt antitestek szintje "egészen gyorsan" csökken a megfertőződést követően – állapították meg brit szakemberek.

Az Imperial College London kutatói szerint a pozitív ellenanyag-tesztet produkáló emberek száma 26 százalékkal csökkent június és szeptember között Nagy-Britanniában – írja a BBC.

A szakemberek szerint az immunitás a jelek szerint gyengül és fennáll a kockázata a vírussal való ismételt megfertőződésnek.

Angliában eddig több mint 350 ezer emberen végeztek ellenanyag-tesztet a REACT-2 tanulmány részeként.

A június vége és július eleje közötti időszakban elvégzett első teszteléskor 1000 emberből nagyjából 60-nál észleltek antitesteket. A szeptemberi második körben azonban már csak 1000-ből 44-nél embernél.

"Az immunitás egészen gyorsan gyengül, mindössze három hónappal vagyunk az első tesztelés után és már most 26 százalékos csökkenést mutattunk ki az antitestekben" – mondta Helen Ward professzor, a tanulmány egyik készítője.

Általában azoknál volt nagyobb a csökkenés, akik tünetmentesen vészelték át a Covid-19-et, a különböző korcsoportok esetében pedig a 65 éven felülieknél csökkent legjobban az antitestek mennyisége.

Az igazolt újrafertőzöttek száma rendkívül alacsony. A kutatók szerint ennek az lehet az oka, hogy az immunitás csupán a márciusi-áprilisi tetőzés óta kezdett csökkeni.

A szakemberek szerint a második fertőzés enyhébb lehet az elsőnél, még ha az immunitás csökkent is, mivel a szervezetnek kell, hogy legyen egy "immunemléke" a vírussal való első találkozásról és tudnia kell, hogyan védekezzen ellene.

Wendy Barclay professzor szerint az antitestek gyors fogyatkozása miatt nem feltétlenül kérdőjeleződik meg a jelenleg klinikai vizsgálatoknak alávetett vakcinajelöltek hatékonysága. "Egy jó oltóanyag jóval hatékonyabb lehet a természetes immunitásnál" – jegyezte meg a szakember.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.