Harvardi kutatók szerint még évekig távolságot kell tartanunk egymástól a koronavírus miatt

  • narancs.hu
  • 2020. április 15.

Katasztrófa

Szakaszosan és különböző intenzitással, de szükség lesz a társadalmi távolságtratásra, amíg nincs gyógyszer vagy védőoltás.

Az amerikai Harvard Egyetem egy kutatócsoportjának Science folyóiratban megjelent tanulmánya szerint akár 2022-ig együtt kell élnünk a társadalmi távolságtartás szabályaival - írja a hvg.hu.

A járványügyi szakértőkből, biológusokból és orvosokból álló csapat szerint, amíg nem lesz végőoltás vagy gyógyszer az új koronavírus kezelésére és/vagy megelőzésére, addig szakaszosan és különböző intenzitással ugyan, de szükséges lesz a társadalmi távolságtartásra, hogy elkerülhető legyen a járvány.

A mostani járvány modellezésekor arra alapoztak, hogy az új típusú koronavírus idényjellegű lehet (a többi koronavírushoz és az egyszerű influenzához hasonlóan). A probléma azonban az, hogy a szimulációs kísérletek során kiderült, hogy a SARS-Cov-2-nek több olyan ismeretlen jellemzője van, mint például az, hogy egyelőre nem tudják biztosan megállapítani, kialakul-e immunitás a gyógyultakban, és ha igen, mennyi ideig tart.

A kutatócsoport szerint tehát még sokáig szükség lesz helyben és időszakokban változó társadalmi távolságtartásra mindaddig, amígy megfelelő kezelési módszer vagy védőoltás nem lesz.

Marc Lipsitch járványügyi szakembe szerint a távolságtartás felfüggesztése közötti időszakokban viszont a koronavírus-járvány újra és újra fellángol majd, ráadásul a korábbinál valószínűsíthetően hevesebben, mert a vírus egyre szélesebb körben fertőz majd. De ez teheti majd lehetővé a csoportimmunitás kialakulását is.

A kutatók arra is figyelmeztettek, hogy miközben szükség van a távolságtartásra, ennek eltúlzott mértéke is káros lehet, mert megakadályozza a kollektív immunitás kialakulását.

A tudósok arra jutottak, hogy az új típusú koronavírus egyelőre ismeretlen, de biztos, hogy hosszú ideig nem tűnik el.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.