A legdrágább élő művész beszorult egy amszterdami liftbe

  • 2019. március 1.

Képzőművészet

Le akart menni cigizni.

David Hockney, a 81 brit festőművész éppen cigarettázni igyekezett a BBC Radio 4-nak ígért interjúja előtt, de sajnos túl sokan szálltak be a liftbe, ráadásul több újságíró nehéz kamerákat vitt.

Úgyhogy a lift beragadt.

A Daily Mail szerkesztője vette kezébe ekkor az események folyását, és telefonált párat. Rövidesen érkeztem a tűzoltok, de addig is, elérte, hogy egy résen beadjanak egy szétnyitható széket és vizet.

Fél óráig tartott a kényszerű együttlét, aminek feszültségét a beszámolók szerint viccekkel ütötte el a kompánia.

Hockney kezében végig ott volt a cigaretta, arcán a vágyakozás. A szabadulás után mindenesetre boldogan hagyta magát fotózni.

Hockney egyébként a Van Gogh Múzeum új tárlata miatt volt Amszterdamban. A kiállítás a két festő közötti párhuzamokról szól.

false

Minderről a Guardian számolt be.

A fenti, Az egy művész portréja (medence két alakkal) című kép tavaly új aukciós rekordot beállítva 90,3 millió dollárért kelt el. Ez bő 25 milliárd forint.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.