Kiállítás

Mellbimbó és bumeráng

Ajándék

Képzőművészet

Olyan ajándékokról van szó, melyek feltételezik az ajándékozó és megajándékozott közti személyes viszonyt, illetve az ajándékot kapó fél mély ismeretét. A kiállított munkák további jellemzője, hogy a privát szférából kilépve, először kerülnek múzeumi kontextusba.

A kurátorok (Szabó Ádám és Szegedy-Maszák Zsuzsanna) viszont arra törekedtek, hogy az ajándékozás háttértörténetét is megosszák a közönséggel, így furcsa mátrixot kapunk, amelyben a felidézett történetek és a munkák egyenrangú szerepet töltenek be. Majdhogynem érdektelen kérdés, hogy a húsz művész alkotása megáll-e háttérismeret nélkül (némelyik igen, legfeljebb más értelmezés felé is megnyílik), hiszen pont ez a személyes elem teszi izgalmassá a kiállítást.

Bár a kurátorok szerint „a kiállítás témája – a kiállított tárgyak materiális jelenlétével – az élményajándékozás korában megfigyelhető ellentétre hívja fel a figyelmet”, nem gondolom, hogy ez segít a művek befogadásában. Inkább nézzünk és olvasgassunk!

Nagy fülű plüssállatka, orosz nyelvű kotta és részlet egy filmből, amelyben szovjet úttörők énekelnek: összesen ennyi a vizuális elem Szabics Ágnes Cseburáska című munkájában. A történet szerint a művész lányának zongoratanárnője egy orosz ének kottáját találta meg lomtalanításkor, melyhez megkerült a dalról készült filmrészlet, illetve kiderült, hogy a dal eredetileg a Cseburáska és barátai bábfilmben hangzott el. A filmben szereplő, nagy fülű állatkába a kislánya annyira beleszeretett, hogy kapott is egy plüssfigurát – ez tehát e kisállat (Cseburáska) története.

Kovách Gergely Ajándékok anyunak (1999–2013) sorozata hat kis munkát számlál, amelyek viszont nem az ajándékozás, hanem a képek történetét mesélik el, esetleg kommentálják a műveket. A legkésőbbin a szupernő- (Batwoman) ruhába bújt anyuka mindkét kezében súlyos, MA és MA feliratú szatyrot cipel; a cím pedig: Édesanyám tántoríthatatlan alfa, orákulum, önkéntes és daloló igavonó. A legkésőbbihez írt szöveg („Édesanyámmal utaz­tunk a villamoson, lehettem vagy négy­éves. A szemben ülő nő mindenáron beszélgetni akart. Végtelen unszolására kiböktem egy szót.”) viszont nem jelzi előre a kisfiú válaszát. A kép egyszerű montázs egy fűben üldögélő rókáról, akinek alsó felét kitárt női comb helyettesíti, alul pedig újságokból kivágott betűkből az ominózus szó: Rókapina.

Nemcsak a család, hanem az élettárs is felbukkan Jagicza Patrícia festményének hátterében. A Néma bölcs alapkompozícióját az élettársa készítette. Középpontjában egy velencei múzeumshopból származó radírkoponya áll, fején ásványvizes üveg rózsaszín kupakja.
A talapzat egy magyar–angol miniszótár, amit a művész kapott a nagymamájától. A kompozícióról készült festményt a művész 2015 karácsonyán az élettársának ajándékozta.

Persze akad olyan is, amikor homályba borul a megajándékozott kiléte. Nem tudni, ki az a szerencsés személy, aki Szalay Péter Szerelmi zálogát, azaz a kis szelencébe zárt mellbimbólenyomatát birtokolja.

A megajándékozott lehet (művészettörténész) barát. Bencsik Barna házasságkötése alkalmából kapta meg Eperjesi Ágnes és Várnagy Tibor Magvas képét (Bencsik Barna rendezte kettejük kiállítását 1992-ben a Stúdió Galériában, ahol cseresznye- és meggymagokat ragasztottak a gerendába fúrt lyukakba). Az ovális deszkába szórt magokat Bencsik akkoriban termékenységszimbólumként értelmezte – mint az ajándékozók egyike, Eperjesi meg is jegyzi, azóta három gyermekük született.

Művész a művésznek: Csató József OK és NO „gombbal” ellátott famobilja Maurer Dóra tulajdona. Külön áldás, hogy Maurer elkérte ajándékba, mert a tanítványa így diák­évei­ben „kizárólag a festészetre tudott koncentrálni” – az más kérdés, hogy a befutott festő a mai napig szívesen készít kicsiny objekteket.

Ajándékok legénybúcsúra (fénykép a legénybúcsún viselt szemüvegben tükröződő dobókockáról, a keretbe applikált igazi dobókockákkal Szalay Pétertől), születésnapra (két, 8 centiméter magas, nagy méretű pénisszel ellátott figura Robottótól) vagy vacsorameghívásra (Süveges Rita talpas poharakra gravírozott invazív állatai).

Van helyes konceptmű: Antal Balázs Párizsba ajándékként vitt, s nevükben valamiképpen a franciákra vagy Párizsra utaló élelmiszereket fotózott le. Nagyon tetszetős a Notre-Dame rózsaablakát „helyettesítő” párizsivég.

A legszebb történet Pacsika Rudolfé. Mivel az egyik barátjának adott ajándékok rendre visszatértek hozzá, utoljára egy Bumeránggal lepte meg a barátot. A tárgy vissza is került, és azóta is a művész tulajdonában van. Tökéletes végpontja egy ajándékról szóló kiállításnak.

Budapest Galéria, nyitva: március 10-ig

Figyelmébe ajánljuk