Képzőművészet

Miközben a hátországban még viccesnek szánt „háborús étlapokat” lehetett látni belgrádi haramialevessel és belga vagdalt hússal, kinn, a fronton már kanállal mérték a csajkákba a szétmorzsolódott „komiszkenyeret”, már ha nem éppen némi húst adtak bele rizzsel egybefőzve, levespéppel.

Úgyszólván gyerekként hagyta el az országot, külföldön színházat, zenekart, galériát szervezett.

Pillanatig sem hiszem, hogy legendássá tehetem a V betűt, különösen nem a valaha volt T-k ragyogásának fényével szemben, de végtelenül leegyszerűsítve a helyzetet úgy látom, a Nemzeti Szalon rendezése és léte, valamint jövendője körülményeinek leírásához a három V: voluntarizmus, véletlen, vereség alkalmas a leg­inkább.

A bukaresti illetőségű művészt egy magyar kurátor vitte ki Velencébe, azóta összefirkálta már a világ egyik vezető múzeuma, a New York-i MoMa falait is. Most a Dohány utcai Hátsó Kapu kirakatában láthatjuk munkáját az Off-Biennále keretében.

Hiába próbálták megakadályozni a restaurátorok a nagyméretű pécsi Csontváry-képek szállítását, L. Simon tántoríthatatlan.

A kortárs képzőművészeti színtér néhány profi szereplője abbahagyta az elmúlt-x-évezést. Mit jelent, ha egy biennále a korábbi gyakorlatokkal szemben állami támogatástól független, önkéntes civil kezdeményezés?

Hajléktalan emberekről és élethelyzeteikről készült aktivista- és civil fotókat állítottak ki a Kassák Múzeumban, ahol az életmű egy szeletét bemutató állandó kiállítás és a hajléktalanság kriminalizációjának témája igen érdekes egységet alkot.

Több tényezőtől is függ, hogy miként és mennyire válik valaki a nemzetközi művészeti szcéna jegyzett szereplőjévé, ráadásul a kivívott státusz nem feltétlenül korrelál a művek kvalitásával.

A képzőművészeti szcéna politikai aktivizmusáról ismert szereplőjével a Szabad Művészek csoportról, az Eleven Emlékműről, az Off-Biennále problémáiról, aukciókról és akciókról beszélgettünk.

Nem fér hozzá a védett műtárgyakért felelős hatóság a háborús veszteségként nyilvántartott műkincsek dokumentumaihoz, azt sem árulja el, hol vannak azok. Csak a szerencsének köszönhető, hogy most egy Ferenczy Károly-kép fennakadt a rostán.

Akinek volt már szerencséje pszichológusi kezeléshez, nyilván tudja, hogy a szakemberek milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a gyermek- és serdülőkorban megesett traumáknak, illetve a jó és rossz emlékeknek – ez lenne az az origo, amelynek terheit, megszokásait, kulturális berögzüléseit felnőttként is öntudatlanul tovább hordozzuk.

Gulyás Gábort választotta Szentendre közgyűlése a nem önszántából távozott Kálnoki-Gyöngyössy Márton helyére a városi múzeum élén. Gulyás változásokat ígér.

Schmal Károly újabb munkáinak láttán nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy közvetve vagy közvetlenül egyfajta „kegyelemben fogant” idea emanációi, de legalábbis olybá tűnnek, mintha a 17. századi nagy német misztikus, Jakob Böhme Szent sóvárgás című alapvetésének néhány passzusát materializálnák és illusztrálnák.

A furcsa (egész pontosan 10+4 ferde vonalból és a közé ékelt szóból álló) művészi képződmény (márkajegy vagy művésznév) úgy jött létre, hogy 2001-ben, Kölnben összeköltözött egy űrelektronikus slágerproducer és egy interfésztervező informatikus.