A sajtóban méltatlanul kevés figyelmet kapott a nagy dérrel-dúrral beharangozott Hangfoglalás zenei expó után egy héttel tartott konferencia, pedig nemcsak magyarországi, de külföldi viszonylatban is egyedi témát vetett fel. A fiatal kutatók közreműködésével tartott előadás-sorozat a különböző (jobbára könnyű)zenei műfajok és közösségek kapcsolatára fókuszált.
*
Lehet, hogy utópisztikus ötletnek tűnik, de már csak a nagyobb médiafigyelem okán is szerencsésebb lett volna, ha a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központja és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szociológia és Kommunikáció Tanszékének Médiaoktatási és Kutató Központja által szervezett konferenciát valamiképpen egybevonják a Hangfoglalással. A konferencián (pontos alcím: Zene, műfajok és közösségek az online hálózatok és az átalakuló zeneipar korában) felvetett kérdések kikerülhetetlen fontosságúak a modern zeneipar számára, még akkor is, ha csak leragadunk az unalomig szajkózott internetes fájlmegosztás és annak jogi vonzatainak témájában, amelyről itt is szó esett. De a fájlcserélő rendszerekre épülő közösségek vizsgálata vagy az olyan új, aktuális közösségépítő és -formáló jelenségek, mint például a Myspace, a Last.fm, a YouTube vagy a Facebook is figyelmet érdemelnek, nemcsak a laikus zenehallgató, de a zenei iparágban tevékenykedő "profik" szemszögéből is, hiszen ezek - ahogy néhány előadásból kiderült - egyértelműen befolyással vannak a huszonegyedik század zenei fogyasztóvilágára. Annak fényében pedig mindenképp fontos volt ez a konferencia, hogy egykori kollégánk, Tófalvy Tamás vezető szervező szerint nemhogy Magyarországon, de külföldön is egyedülálló ez a témafelvetés.
A szervezők a konferenciára a létező legkülönbözőbb intézményekből és tudományágakból - szociológia, esztétika, irodalomtudomány - igyekeztek olyan végzős hallgatókat, doktoranduszokat és posztdoktori hallgatókat meghívni, akiknek kutatási területe kapcsolódik a konferencia témájához. A kétnapos konferencia során a tizennyolc előadó előadásonként húsz percet kapott, és az egyórás blokkokban két előadás után úgyszintén húsz perc állt a közönség rendelkezésére, hogy kérdéseket tegyen fel az adott előadópárosnak. Ami egyértelműen pozitívum, hogy a kérdésekre kijelölt húsz percet egy alkalommal sem töltötte ki kínos csönd - a hallgatóság mindig érdemben tudott kérdéseket és hozzászólásokat intézni az épp felszólalók felé -, az előadásra szánt húsz perc viszont sokszor kevésnek tűnt. Pláne annak fényében, hogy noha a konferencia elméletileg nyitott volt mindenki számára, így a szervezők nemcsak a zenei, illetve a szubkulturális és az online közösségek témakörében tevékenykedő főiskolások vagy kutatók részvételére számíthattak, néhány előadás inkább az utóbbiaknak szólt, mintsem "civileknek". Általános jelenségnek számított, hogy a vonatkozó szakterminológiai kifejezések halmozásával és azok magyarázatának megspórolásával igyekeztek az előadók időt spórolni, aki viszont ezekkel a fogalmakkal nem volt tisztában, néhány esetben csak nézhetett, például amikor Gelegonya Edina egyébként érdekes és fontos Web 2.0-elemzésében kommunikációelméleti szakzsargonnal találta szembe magát.
Azok az előadók viszont, akik sikerrel hidalták át a fenti problémát, igazán érdekes húsz percet szolgáltattak. A szervezőből rövid időre előadóvá avanzsáló Tófalvy érzékletesen és érthetően mutatta be a Myspace-sikertörténet egyik legfontosabb zenekarát, az amerikai Job For A Cowboyt, akik igen fiatalon, mintegy úttörőként az élő fellépések és a "szokásos" promóció helyett a Myspace színterét választották a zenekar népszerűsítésére - olyan sikerrel, hogy rövid időn belül az egyik legnevesebb metálzenei kiadónál (Metal Blade) kaptak szerződést -, és az ennek következményeként megjelenő "hiteles" underground személyek (akik kétségbe vonják a hasonlóan próbálkozó zenekarok értékét és hitelét) által csak megvetően Myspace-generációnak aposztrofált jelenséget. A szabad szerzői közösségek - lásd Creative Commons - témájában előadó Szervác Attila és a világzene értékrendi viszonyait a hazájában szinte perifériára szorult, ellenben külföldön, így hazánkban is sztárnak számító Taraf De Haidouks zenekar történetén keresztül elemző Pulay Gergő előadása is kiemelendő - tőlük szívesen hallottam volna többet is akár. A helyi motorosközösség - az "easy riders" életérzés továbbvitele egy kisvárosban - története és szociológiai vonzatainak elemzése is érdekes lehetett volna, ha az előadó, Ilg Barbara nem követ el például olyan tévedést, mint a "punk" szó az írásmódnak megfelelő ejtése: ez más alkalommal talán nüansznyi kifogásnak számítana, egy bevallottan zenei gyökerű konferencián viszont mindenképpen aláássa az egyébként érdekes előadás hitelét.
A legtöbb látogatót vonzó szekciónak a második napon megrendezett kerekasztal-beszélgetés számított - olyan újságírók részvételével, mint Rónai András, Kiss Tibor Noé, Izsó Balázs, valamint lapunk kulturális rovatvezetője -, amely a zenével (is) intenzíven foglalkozó on- és offline médiumok viszonyát volt hivatott taglalni. De az ígéretes témamegjelölés ellenére olyasfajta triviális tényeken kívül, mint például egy nyomtatott lap és egy online magazin esetében a visszajelzések megjelenésének egyértelmű különbözősége vagy a média ízlésformáló jelentősége, nem mondtak különösebb újdonságot: talán az idő szűkössége és a résztvevők visszafogottsága indokolhatta, hogy a rendelkezésre álló egy óra alatt nem történt komoly véleményütköztetés. Igaz, hogy csak erre a témára lehetett volna akár egy külön konferenciát szervezni. Tán majd legközelebb, noha a szervezők szerint folytatásról még korai beszélni, de egy biztos: a konferencia anyaga könyvformátumban is megjelenik, előreláthatóan jövő tavasszal.
Budapesti Corvinus Egyetem, 2008. október 10-11.
