Képzőművészet

A kiállítások és a galériák bezártak, a műkereskedelem megállt. Mire számíthatnak az ágazat szereplői, mi lesz a képzőművészekkel a járvány idején? Úgy tűnik, hogy a „nagy gazdasági mentőcsomag” róluk is megfeledkezett.

Autodidakta módon képezi magát, a hazai versenyeken tarol, és elindult az Európa-bajnokságon is. A taxidermia 22 éves hazai reménységével beszélgettünk.

Az utolsó vacsorán Orbán mellett Trump, Netanjáhú, Erdoğan, Kaczyński valamint Ákos, Áder, Kövér, Lévai Anikó és Mága Zoltán is szerepel.

Lengedező zacskók, suhanó fóliák, komoly megfigyelések és állítások alakítják a Ploubuter Parkot. A művész alkotta saját világ első pillantásra csak fóliák és zacskók összevisszaságának tűnhet, ám közelebb lépve költői lélekjelenségekkel szembesülünk. A műtárgyak transzformációjáról és a tájban betöltött szerepükről is beszélgettünk.

"Nehéz időkben különösen oda kell figyelni a testi és lelki egészségünk megóvására..."

E kiállítás egyszerre foglalja össze Koronczi Endre évek óta folyó Ploubuter Park projektjét, illetve tágítja tovább új elemek bevonásával. Kezdetben azokat a „széllel bélelt” nejlonzacskókat vizsgálta, melyek leszakadva a gazdatestről (az emberről) a saját útjukat járják.

Három kislány áll egy budapesti ház gangján egymást átölelve, és vidáman néznek a fotós felé.

"A feleségem gyűlöli, amikor otthonról dolgozom" – kommentálta a helyzetet a titokzatos művész.

A Capa Központ friss kiállítása látszólag egy Pillangó nevű freakről szól, aki a börtönéletben ragadta meg a lehetőséget arra, hogy kiteljesítse személyiségét.

A Schmidt Szűz Mária és kisdede Ungár Péter a NER templomában alkotójától.

Nem valószínű, hogy a Liget Galéria az idei kiállításain csupa olyan művészt mutat be, aki majd’ tíz éve kimaradt a művészeti élet körforgásából, azaz nem volt egyéni kiállítása, és nem szerepelt csoportos tárlaton sem. (Bár ha mégis ez a koncepció, akkor érdeklődve várjuk.) A januárban megrendezett Uglár Csaba-kiállítás után ugyanis most megint olyan művészt láthatunk, aki évekre teljesen eltűnt a színről.

Ujházi hetvenes évek elején induló, közel ötvenéves pályafutása során mit sem vesztett frissességéből és humorából, és jellegzetes képi világa is megmaradt, pár nem tipikus műcsoportot (lombképek, New York-i tájképek) leszámítva.