Kiállítás

Urbán Tamás: Felesleges Pillangó

  • - palosm -
  • 2020. április 12.

Képzőművészet

A Capa Központ friss kiállítása látszólag egy Pillangó nevű freakről szól, aki a börtönéletben ragadta meg a lehetőséget arra, hogy kiteljesítse személyiségét.

A Capa Központ friss kiállítása látszólag egy Pillangó nevű freakről szól, aki a börtönéletben ragadta meg a lehetőséget arra, hogy kiteljesítse személyiségét. Az egyetlen elérhető nyersanyaggal, önmagával kezdett dolgozni, ennek lett az eredménye több ezer saját kezű börtöntetoválás, a többi közt egy satírozott pillangó a homlokon, vagy éppen a mézestubusból és zsinórokból eszkábált „rejszológép”. Deák Ferenc, „a haza bűnözője” ekkor vedlett át Pillangóvá, és nem járunk messze az igazságtól, ha a radikális őszinteség gesztusaként értékeljük vallomását: „Hogy az arcom kitetoválását hogy határoztam el, még nekem sem egészen tiszta. (…) amikor jött a gondolat, hogy csinálni kell, semmi, de semmi nem állíthatott meg.” Ezt követte további kétezer szvasztika, állítása szerint a jószerencse jelképeként, Mickey egér, kígyó, Pinocchio… Pillangó nyilván azt sem tudná megindokolni, miért tetoválta péniszére a „teljes gőzzel előre huncut vitéz” vagy a „Hitler karja” feliratot. Ilyen kérdésekbe a tárlat sem megy bele, és nem is kell, az anyag önmagáért beszél: Urbán ott van Deák szabadulásakor, első aktusánál egy prostituálttal, ott van, amikor már kint kitetoválja a nőit, ott, amikor galamblevest főznek heccből. Minden lecsupaszodik, a fotós sem tart távolságot. Ott van akkor is, amikor hőse kiázott holttestét elhamvasztják. Pillangó figurája Urbán fényképein azt is felmutatja, miként lehetett a korszak rabságában a test uralásával megélni a szabadságot. Mint egy elkeseredett, paródiába hajló bodyart performance: a péniszemet senki sem veheti el tőlem, ha pedig vaginával nem találkozhat, azt még mindig a homlokomra tetováltathatom.

Capa Központ, nyitva április 5-ig.


Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.