A Capa Központ friss kiállítása látszólag egy Pillangó nevű freakről szól, aki a börtönéletben ragadta meg a lehetőséget arra, hogy kiteljesítse személyiségét. Az egyetlen elérhető nyersanyaggal, önmagával kezdett dolgozni, ennek lett az eredménye több ezer saját kezű börtöntetoválás, a többi közt egy satírozott pillangó a homlokon, vagy éppen a mézestubusból és zsinórokból eszkábált „rejszológép”. Deák Ferenc, „a haza bűnözője” ekkor vedlett át Pillangóvá, és nem járunk messze az igazságtól, ha a radikális őszinteség gesztusaként értékeljük vallomását: „Hogy az arcom kitetoválását hogy határoztam el, még nekem sem egészen tiszta. (…) amikor jött a gondolat, hogy csinálni kell, semmi, de semmi nem állíthatott meg.” Ezt követte további kétezer szvasztika, állítása szerint a jószerencse jelképeként, Mickey egér, kígyó, Pinocchio… Pillangó nyilván azt sem tudná megindokolni, miért tetoválta péniszére a „teljes gőzzel előre huncut vitéz” vagy a „Hitler karja” feliratot. Ilyen kérdésekbe a tárlat sem megy bele, és nem is kell, az anyag önmagáért beszél: Urbán ott van Deák szabadulásakor, első aktusánál egy prostituálttal, ott van, amikor már kint kitetoválja a nőit, ott, amikor galamblevest főznek heccből. Minden lecsupaszodik, a fotós sem tart távolságot. Ott van akkor is, amikor hőse kiázott holttestét elhamvasztják. Pillangó figurája Urbán fényképein azt is felmutatja, miként lehetett a korszak rabságában a test uralásával megélni a szabadságot. Mint egy elkeseredett, paródiába hajló bodyart performance: a péniszemet senki sem veheti el tőlem, ha pedig vaginával nem találkozhat, azt még mindig a homlokomra tetováltathatom.
Capa Központ, nyitva április 5-ig.
