rés a présen

„Az ember így is, úgy is jelen van”

Fischer Balázs festő

  • rés a présen
  • 2020. április 5.

Képzőművészet

rés a présen: Mikor dőlt el az, hogy festőként elsősorban a tárgyak érdekelnek?

Fischer Balázs: Nem is annyira a tárgyakkal, mint inkább a minket körülvevő térrel foglalkozom. Ha nem is testi valójában, ezekben az ember így is, úgy is jelen van. Nem szükséges mindent kimondani a képen ahhoz, hogy pontosan érzékeljük a jelenlétét. Legkorábbi tanulmányaimmal kezdődően, Mohácsi András és Nádor Tibor iskolájában másról sem hallottam, mint a térről. Ez húzott be a szakmába.

rap: Az Artus tereiben dolgozni azt is jelenti, hogy kapcsolódsz a csapatukhoz?

FB: Az Artus egy összművészeti stúdió. Egy szabad szellemű, nyitott hely. A szakmai otthonom. Tizenhárom vizuális alkotó dolgozik ott az egykori ipari épület falai között kialakított műtermekben. 2018-ig, hat éven át voltam az Artus kiállítóterének kurátora, valamint dolgoztam és dolgozom a színházi produkciókban is. Együttműködésünk hol lazább, hol szorosabb. Mostanában többet vagyok a műtermemben.

rap: Melyik volt a legsikeresebb csoportos, és melyik a kedvenc egyéni kiállításod eddig?

FB: Minden csoportos és egyéni kiállítás kísérlet. Minden kísérlet sikeres, s ez csak félig tréfa. Szeretek hosszan rendezni, erre persze ritkán van mód. 2018 nyarán volt egy közös kiállításunk Krajcsovics Évával és Nádor Tiborral. A megnyitó előtt két nappal már ritkán szoktam festéssel foglalkozni. De kellett még egy kép. Volt egy félkész, kis 35×35-ös a műteremben, és folytattam. Szerintem az lett a legjobb. Így tekinthetjük ezt a kedvenc kiállításomnak.

rap: Most új kiállításra készülsz – hol és milyen képekkel?

FB: Március 13-án nyílik Rajtmár István meghívására az Ady25 Galériában egy kamarakiállításom. Válogatunk három év munkáiból. Erősen szűrt anyagra lehet számítani, hiszen egy polgári enteriőrről van szó, nem széles, tágas terekről. Vagy lehet, hogy itt sűríteni kéne? Foltok, mezők, képek a képben, ilyesmik. Szóval, amik a szemem elé kerülnek. Minden kép – és ezt nem csak a saját munkáimról mondom – egy keretezett tenger. A kiállítás március 26-ig lesz látható.

rap: Merre találkozhat még veled a közönség tavasszal?

FB: A műtermemben, az Artusban mindenkit szívesen látok. Csoportos kiállításokon, országos tárlatokon pedig egész évben. Ezek az alkalmak egymást érik. Amit kiemelnék, az a Bátai Sándor gondozásában készülő Képírás c. internetes folyóirat tovább­élését segítő aukció és az ehhez kapcsolódó aukciós kiállítás. A kiállítás a Próféta Galériában 2020. március 9. és 14. között lesz látható.

rap: Ki hatott rád a pályádon, és kire vagy hatással te?

FB: Sokan, de vannak állócsillagok is, mint Giorgio Morandi, Sassetta és Ferenczy Károly. A képeim bizonyosan hatnak valamiképpen minden befogadóra, de hogy kikre és hogyan, én magam azt föl nem mérhetem. Meg hát ez hosszú távon dől el. Tanítok a Jurányi Házban működő rajziskolában, nyaranta pedig Csató József festő kollégával a Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskolában vezetjük a rajz-festő osztályt.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.