Kiállítás

Kalapos férfi a labirintusban

Ujházi Péter – A különutazás terei

Képzőművészet

Ujházi hetvenes évek elején induló, közel ötvenéves pályafutása során mit sem vesztett frissességéből és humorából, és jellegzetes képi világa is megmaradt, pár nem tipikus műcsoportot (lombképek, New York-i tájképek) leszámítva.

Ujházi hetvenes évek elején induló, közel ötvenéves pályafutása során mit sem vesztett frissességéből és humorából, és jellegzetes képi világa is megmaradt, pár nem tipikus műcsoportot (lombképek, New York-i tájképek) leszámítva. Figuratív és egyben narratív, festői, egyszersmind grafikus művein összetorlódnak az idő- és térsíkok, illetve a megélt és a képzelt valóság a játékossággal, a groteszk hangvétellel keveredik. Kiállításai mindig izgalmasak. A székesfehérvári tárlaton ráadásul olyan munkái is láthatók, amelyek eddig még nem voltak kiállítva. Ilyenek a korai ceruza- és tusrajzok (köztük például egy olyan rajz, amelyen a berlini Alexanderplatz közepén álló, fejét megadóan lehajtó torony és egy nyuszi kettőse látható), illetve a 2 méternél is magasabb, részletekben igen gazdag kerámiaszobrok és a nyolc darab, megnőtt Fabergé-tojásra emlékeztető (el)beszélő edény.

A kiállítás címét a kurátor, Izinger Katalin a tárlathoz kapcsolódó tanulmánykötetből, egész pontosan Salamon Júlia írásából kölcsönözte. A különutas ebben az esetben olyan kívülállót jelent, akit nem lehet belepasszírozni egyetlen magyarországi művészeti izmusba, mozgalomba vagy csoportba, művészete lokális (de nem provinciális), ugyanakkor univerzális is. Ujházi 1966 óta él és alkot Székesfehérváron, inspirációs forrásai a város és környéke, illetve külföldi utazásai.

A kiállítás installálása egy Ujházi-művet követ, a 2011-ben készült Vasárnapi tapéta (Szőnyeg) című munkát. Ebből készített Palotai Kincső egy animációt, illetve e mű főbb kompozíciós vonalai ihlették a Gerhes Gábor által felépített labirintust. Ez az elrendezés biztosítja, hogy a képtár tere mintegy megsokszorozódik, ráadásul a látogató sokkal közelebb kerül a munkákhoz. Emellett „a sokféleség (stílusok, méretek, műfajok, korszakok) sűrítetten érezhető a falak között, akár a művész állandóan kereső és találó, felhalmozó és rendszerező természete”.

Maga a labirintus nyolc, egymást is átható szekcióból áll, tehát nem a kronológiai sorrendet követi, s nem életmű-kiállítás, hanem egyfajta lenyomat vagy értelmezési ajánlat a művészre jellemző képi világról. A helyszínek: a Velencei-tó felett elterülő Nadap falu, a Vértes, Mór és Árkipuszta (itt készültek a kerámiaszobrok), Székesfehérvár és Budapest, illetve a külföldi utak helyszínei (New York, Prága, Franciaország). A konkrét helyszíneken kívül megjelenik az átjárás is, a „helyszínek között való lét”, hiszen Ujházi „vizuális anyagot gyűjt mozgás közben” (gyalog, biciklivel, néha repülőn), illetve az űr mint „örök helyszín”, ahol a szereplők bolygókon vagy galaxisok között élnek, az örökkévalóságba hurcolva álmaikat és emlékeiket. Külön csoportba rendeződnek a rémek, mert bármennyire is humorosak Ujházi dobozai vagy festményei, sokszor ott húzódik mögöttük valamiféle szomorúság vagy borzalom, legyen az személyes (a „rosszlesz/rosszvolt” nevelőapa), vagy általános, a világunkban megbúvó gonoszság kitüremkedése (amikor a rózsacsokor minden szirma vicsorgó fejjé alakul, az esküvői kép boldog párja pedig Frankenstein-szerű szörnnyé).

A művész gyakran használ fel, sajátít ki vagy emel be műveibe talált tárgyakat (itt például műanyag kulacsot, szarvasagancsot, giccses festményeket). Külön helyet kaptak azok a talált képekből kinövő munkák, melyeken szövegek is szerepelnek. S bár a művész gyakran él konkrét idézetekkel (Balassi Bálint versei, Berzsenyi Dániel költeményei, Bethlen Miklós önéletírása, Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításai), de nem árt, ha vigyázunk. Egy 1994-ben adott interjújában ugyanis azt mondta: „Néha idézeteket alkalmazok, ezek azonban nem komplett szövegek. Van egy dobozom, amibe azt írtam bele, hogy »de ez akkor«. Fogalmam sincs, mire vonatkozik; a mai napig nem értem, miért van ott. Viszont ha nem lenne benne – hiányozna.”

Önálló blokkot kapnak a magyar történelemmel kapcsolatos művek. Ujházi már igen korán, a hetvenes években készített nagy tablókat, Jellasics futásáról vagy az utolsó pogánylázadásról (1061). Most látható például a Magyar Pegazus, amelyen kisebb egységekre bomlanak olyan „történelmi” események, mint a hátrafelé nyilazás vagy az agancsán karácsonyi izzókat viselő csodaszarvas imádása, felbukkan Rákóczi és családja az inotai erőmű előtt, egy famadár és fiókája pedig turulnemzetséggé lényegül át. Ujházi ritkán használ konkrét politikai utalásokat. Mindenesetre beszédes az a dobozkép, amely annak a dátumnak állít emléket, amióta a művész nem viseli a kokárdát. A kiállításon nagyon sok igazán jó mű látható (kedvencem a Szobor, hulla, csók 2009-ből), s időről időre a művész is felbukkan alkotásain. Ő a kalapos, kissé borostás férfi, aki jár-kel a világok között, aki fanyar és különös művekkel ajándékoz meg minket.
S akinek a kiállítását nem szabad kihagyni.

Székesfehérvár, Csók István Képtár, nyitva: március 29-ig

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Dubček dadogása

2023. október 17-én Pekingben, ahová Kína önfényező „Egy övezet, egy út” fórumára Orbán Viktor egyedüli uniós politikusként utazott el, a magyar kormányfő Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt.

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.

„Megjelent egy elefánt”

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Felöltözhet, Mrs. Robinson

Miközben a média és a művészet a feminizmustól hangos, észre sem vesszük, hogy női egyenjogúság címen néha még mindig férfivágyakat kiszolgáló képeket, történeteket adnak el. A gerontoszex témáját feldolgozó filmeket olykor már önmagukban progressziónak tekintik – de vajon valódi reprezentálást nyújtanak-e az érintett nőknek, vagy csak mélyítik a problémát?