Kiállítás

Kalapos férfi a labirintusban

Ujházi Péter – A különutazás terei

  • Dékei Kriszta
  • 2020.03.27 13:02

Képzőművészet

Ujházi hetvenes évek elején induló, közel ötvenéves pályafutása során mit sem vesztett frissességéből és humorából, és jellegzetes képi világa is megmaradt, pár nem tipikus műcsoportot (lombképek, New York-i tájképek) leszámítva.

Ujházi hetvenes évek elején induló, közel ötvenéves pályafutása során mit sem vesztett frissességéből és humorából, és jellegzetes képi világa is megmaradt, pár nem tipikus műcsoportot (lombképek, New York-i tájképek) leszámítva. Figuratív és egyben narratív, festői, egyszersmind grafikus művein összetorlódnak az idő- és térsíkok, illetve a megélt és a képzelt valóság a játékossággal, a groteszk hangvétellel keveredik. Kiállításai mindig izgalmasak. A székesfehérvári tárlaton ráadásul olyan munkái is láthatók, amelyek eddig még nem voltak kiállítva. Ilyenek a korai ceruza- és tusrajzok (köztük például egy olyan rajz, amelyen a berlini Alexanderplatz közepén álló, fejét megadóan lehajtó torony és egy nyuszi kettőse látható), illetve a 2 méternél is magasabb, részletekben igen gazdag kerámiaszobrok és a nyolc darab, megnőtt Fabergé-tojásra emlékeztető (el)beszélő edény.

A kiállítás címét a kurátor, Izinger Katalin a tárlathoz kapcsolódó tanulmánykötetből, egész pontosan Salamon Júlia írásából kölcsönözte. A különutas ebben az esetben olyan kívülállót jelent, akit nem lehet belepasszírozni egyetlen magyarországi művészeti izmusba, mozgalomba vagy csoportba, művészete lokális (de nem provinciális), ugyanakkor univerzális is. Ujházi 1966 óta él és alkot Székesfehérváron, inspirációs forrásai a város és környéke, illetve külföldi utazásai.

A kiállítás installálása egy Ujházi-művet követ, a 2011-ben készült Vasárnapi tapéta (Szőnyeg) című munkát. Ebből készített Palotai Kincső egy animációt, illetve e mű főbb kompozíciós vonalai ihlették a Gerhes Gábor által felépített labirintust. Ez az elrendezés biztosítja, hogy a képtár tere mintegy megsokszorozódik, ráadásul a látogató sokkal közelebb kerül a munkákhoz. Emellett „a sokféleség (stílusok, méretek, műfajok, korszakok) sűrítetten érezhető a falak között, akár a művész állandóan kereső és találó, felhalmozó és rendszerező természete”.

Maga a labirintus nyolc, egymást is átható szekcióból áll, tehát nem a kronológiai sorrendet követi, s nem életmű-kiállítás, hanem egyfajta lenyomat vagy értelmezési ajánlat a művészre jellemző képi világról. A helyszínek: a Velencei-tó felett elterülő Nadap falu, a Vértes, Mór és Árkipuszta (itt készültek a kerámiaszobrok), Székesfehérvár és Budapest, illetve a külföldi utak helyszínei (New York, Prága, Franciaország). A konkrét helyszíneken kívül megjelenik az átjárás is, a „helyszínek között való lét”, hiszen Ujházi „vizuális anyagot gyűjt mozgás közben” (gyalog, biciklivel, néha repülőn), illetve az űr mint „örök helyszín”, ahol a szereplők bolygókon vagy galaxisok között élnek, az örökkévalóságba hurcolva álmaikat és emlékeiket. Külön csoportba rendeződnek a rémek, mert bármennyire is humorosak Ujházi dobozai vagy festményei, sokszor ott húzódik mögöttük valamiféle szomorúság vagy borzalom, legyen az személyes (a „rosszlesz/rosszvolt” nevelőapa), vagy általános, a világunkban megbúvó gonoszság kitüremkedése (amikor a rózsacsokor minden szirma vicsorgó fejjé alakul, az esküvői kép boldog párja pedig Frankenstein-szerű szörnnyé).

A művész gyakran használ fel, sajátít ki vagy emel be műveibe talált tárgyakat (itt például műanyag kulacsot, szarvasagancsot, giccses festményeket). Külön helyet kaptak azok a talált képekből kinövő munkák, melyeken szövegek is szerepelnek. S bár a művész gyakran él konkrét idézetekkel (Balassi Bálint versei, Berzsenyi Dániel költeményei, Bethlen Miklós önéletírása, Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításai), de nem árt, ha vigyázunk. Egy 1994-ben adott interjújában ugyanis azt mondta: „Néha idézeteket alkalmazok, ezek azonban nem komplett szövegek. Van egy dobozom, amibe azt írtam bele, hogy »de ez akkor«. Fogalmam sincs, mire vonatkozik; a mai napig nem értem, miért van ott. Viszont ha nem lenne benne – hiányozna.”

Önálló blokkot kapnak a magyar történelemmel kapcsolatos művek. Ujházi már igen korán, a hetvenes években készített nagy tablókat, Jellasics futásáról vagy az utolsó pogánylázadásról (1061). Most látható például a Magyar Pegazus, amelyen kisebb egységekre bomlanak olyan „történelmi” események, mint a hátrafelé nyilazás vagy az agancsán karácsonyi izzókat viselő csodaszarvas imádása, felbukkan Rákóczi és családja az inotai erőmű előtt, egy famadár és fiókája pedig turulnemzetséggé lényegül át. Ujházi ritkán használ konkrét politikai utalásokat. Mindenesetre beszédes az a dobozkép, amely annak a dátumnak állít emléket, amióta a művész nem viseli a kokárdát. A kiállításon nagyon sok igazán jó mű látható (kedvencem a Szobor, hulla, csók 2009-ből), s időről időre a művész is felbukkan alkotásain. Ő a kalapos, kissé borostás férfi, aki jár-kel a világok között, aki fanyar és különös művekkel ajándékoz meg minket.
S akinek a kiállítását nem szabad kihagyni.

Székesfehérvár, Csók István Képtár, nyitva: március 29-ig

Neked ajánljuk

A bizonytalanság tudománya

  • Fekete Émi

Betlen Anna a nemváltoztatás és transzmozgalom kritikusaként minősítette a nemi egyedfejlődésről, az interszexualitásról, valamint a nemi átalakító kezelések egyes egészségügyi kérdéseiről szóló írásaimat. Bírálata szerint „nagyrészt fikciókra, tisztázatlan, átgondolatlan állításokra” alapoztam tételeimet. 

Az örök másodikok

  • Nagy István

Hiába számít Wales legsikeresebb együttesének a Manic Street Preachers, a top pozíció eddig csak egyszer, a This Is My Truth Tell Me Yoursszal jött össze nekik a brit albumlistán, és annak is már 23 éve.

Ismétlő órák

  • Bacsadi Zsófia

1921. szeptember 27-én született Jancsó Miklós, a magyar mozgóképkultúra sokat vitatott főalakja. Legfőbb ideje, hogy utánanyúljunk, amíg nem távolodik túl messzire.

Kosztümben

  • TPP

A Füst Milán-regény adaptálásával régi álmát valósítja meg a hosszú kihagyás után a filmezéshez a fesztiváldíjakkal elhalmozott, Oscar-jelölt Testről és lélekről című filmmel visszatért, ekként nagyobb s drágább tervek megvalósítására jobb eséllyel pályázó Enyedi Ildikó.

Álljunk meg egy szóra!

  • Novák Piroska

Husz Ágnes keramikusművész 1994 óta él és dolgozik Japánban. A Tomeishi-projekt, egy nemzetközi színtérre tervezett utazó kiállítás tavaly debütált Tokióban. A budapesti helyszínre érve az anyag már olyan friss és helyspecifikus darabokkal is bővült, amelyek a nyáron készültek Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban.

Szörnyeink

  • Rádai Andrea

Ritkán fordul elő, hogy epikus mű színházi adaptációja nem hagy hiány­érzetet maga után. A Káli holtak ilyen, sőt a feldolgozás bizonyos értelemben meg is haladja az alapjául szolgáló regényt, de legalábbis megoldásokat kínál a szöveg vélt vagy valós problémáira.

„Két évig pihentem”

  • Csáki Judit

Lassan negyven éve a Katona társulatának tagja. Most leg­újabb bemutatója, a Káli holtak kapcsán kérdeztük a hosszú szériákról, a pihenésről és a színház szerepéről.

„Remélem, vicces”

Humor, irónia, szokatlanság keveredik az alakjában. Kaposváron végzett, tagja volt Bodó Viktor társulatának, majd szabad­úszóként számos – főleg független – produkcióban dolgozott, amelyek közül talán A halál kilovagolt Perzsiából volt a legki­emelkedőbb. Útkeresésről, stand-upról, és az egykori SZFE-ről is beszélgettünk.

„Mintha egy démon”

  • Szentgyörgyi Rita

A római székhelyű NoGravity Company alapítója egyedülálló összművészeti előadásokat hoz létre saját fejlesztésű színházi gépek és koreográfiai technikák segítségével. A társulat a megújult Budapesti Őszi Fesztiválra, a Dante halálának 700. évfordulójára tervezett Infernóval érkezik, hogy háromdimenziós koreográfiával, repülő táncosokkal és káprázatos jelmezekkel repítsenek el minket a barokk kor illúziószínházába.