MaNcs, XIII. évf. 03. szám, (2001.01.18. (2001-01-18)
1992-93 telén én még az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának hallgatója voltam. Akkor még buzi is voltam, s a Homoszexuális Főiskolások és Egyetemisták Baráti Körének (HFEBK) plakátjaival aktivistáskodtam. Még nem ifjúfasiszták lakták a Szolidaritás Szakszervezetnek a Forgách utca 18. alatti helyiségét, hanem a Budapesti Anarchista Csoport, a Feminista Hálózat, az Antifasiszta Akció - és a HFEBK.
Fura egy nép vagyunk. Díjazzuk azt az embert, aki drákói szigorúságú rendszerváltó programjával az utcára lökött minket, engedve csődbe menni akolmeleg munkahelyünket, miközben lepfújoljuk azt, aki az egyensúly helyreállítása miatt húzta szorosabbra nadrágszíjunkat. Aki meg semmi fájdalmat nem okozott, arra nem is emlékszünk igazán.
Arégi rómaiaknak augurjaik és haruspexeik voltak, akik a madarak hangjából és röptéből, illetve az áldozati állatok beléből jósolták meg a jövendőt. A mi jósaink politológusoknak nevezik magukat. A madarakhoz és az állati belekhez nem értenek, így hát nincsenek rég kipróbált tudományos kritériumaik. Megpróbálnak közvetlenül a politikusok röptéből következtetéseket levonni, néhányan - nem mind! - közvetlen közelből tanulmányozzák a bélműködésüket is. Ezek olykor a politológusi méltóságot tanácsadói címmel tetézik. Jövendöléseiket az jellemzi, hogy a feszült figyelemmel ellesett hangokat artikulálják. A többiek - madárlesen - arra törekszenek, hogy közönségük várakozását néhány meghökkentő feltételezéssel fűszerezve tálalják fel jóslat gyanánt.
Van néhány nagyon okos barátom, aki eltökélten távol tartja magát a politikától. Nem olvassák a napilapokat, nem néznek tévét, nem követik a híreket. Gyakran vitatkozunk viszont arról, hogy jól van-e ez így? Szerintük a politika jobb esetben érdektelen, gyakrabban mocskos és lehangoló, míg ezzel szemben én azt bizonygatom, hogy bár alanyban és állítmányban gondolkozunk, de ettől még a nép s a nemzet boldogulása, valamint a Ráckert nyitva tartása értelmesen definiálja a közjó fogalmát, amelyért annak a furcsa lénynek, ki értelmiségiként határozza meg magát, illik tennie, vagy legalább aggódnia miatta.
Elképzelhetőnek tartunk-e egy kis, sárga egyházat (vallást) nagy pápaszemmel és lila farokkal?
Hogyhogy mér´ Thaiföldre, mer´ benne a föld, nem látod, azt művelni kell - ez is lehetséges értelmezés, csak fölösleges. Nem kell más, csupán az a pár szikár tény, ami van.
Magyar Narancs: Tisztázzuk először a Szemletanács szerepét!
GyászNyolcvankét éves korában Sun Cityben elhunyt Al Gross feltaláló, a mobilkommunikáció atyja. A walkie-talkie feltalálója 1951-ben tervezett és készített először drót nélküli telefont.
ALBUMLISTA 2000A hétről hétre összeálló Top 40 alapján a Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége elkészítette a tavalyi év legkelendőbb albumainak listáját. Íme az élcsoport (képünkön Sub Bass Monster, aki Gyulafirátótot felrajzolta a magyar pop térképére): 1.
"Miért nem jöttetek könnyedebb szerelésben?" - nézett végig a baseballsapkás, zöld-fehér mackós Torgyán József december 30-án a gödi FTC-nyaraló előtt várakozó öltönyös hívein. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) pénzéből finanszírozott, három napon át tartó maratoni üléseket csak a szilveszter esti mulatság dobta fel: zenekarral, operett-előadással, éjfélkor háromemeletes tortával köszöntötték a kisgazdák az új évet. Míg az asszonyok tekézéssel, úszással, szaunázással múlatták az időt, addig az emberek a meghívóból ítélve gittegyleti összejövetelnek tűnő ülés első napján eldöntötték, hogy a frakcióvezetés nagy részének repülnie kell.
Magyar Narancs: Egy Torgyán közeli kisgazda azt mondta: ön "hiába ugrál", mert sem vidéken, sem Budapesten nincs bázisa. Ha így van, akkor mit akar elérni?
a Tömör Bt. végezte, a bányatulajdonos a Pietra Rt. volt, amíg csődbe nem ment. A helyi önkormányzat ekkor átvehette volna a feltöltés jogát, de egyesek szerint
azt kell majd bizonyítania, hogy a könyvvizsgálók is tehetnek arról, hogy a Postabank 1994 és 1998 közötti gazdasági és pénzügyi helyzetéről nem lehetett valós képet alkotni. A Magyarországon előzmények nélküli - a nemzetközi gyakorlatban viszont mindennaposnak számító - jogi eljárás hírét az alperesek értetlenül fogadták.
Anépszámlálási adatokból is csak következtetni lehet arra, hányan dolgozhatnak így az országban: az 1990-es teljes népszámlálás és az 1996-os mikrocenzus során sem vizsgálták közvetlenül ezt a kérdést. Adat csak arról van, hogy az országban kettős lakhellyel rendelkezők közül 1990-ben 61 ezren nyilatkoztak úgy, hogy visszajárnak az állandó lakcímükre (ez persze nem jelenti azt, hogy ők mindannyian ingázók lennének). Ezeknek a nagyrészt harminc év alatti embereknek a kétharmada férfi: több mint 70 százalékuk fizikai foglalkozású, ebből 40 százalék betanított munkás volt, a többi a szállításban, az építőiparban, a feldolgozóiparban és az egészségügyben, illetve ún. szellemi beosztottként dolgozik. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szakembere, Kapitány Gabriella szerint bizonyos adatokból következtetni lehet a távolsági ingázók számára: míg a 60-as években háromezer munkásszálló működött az országban 208 ezer lakóval, a nyolcvanas évekre a munkásszállók száma kevesebb mint a felére csökkent, 1990-re pedig már csak 903 működött, 56 ezer munkás ideiglenes lakóhelyeként (KSH, 1990).
a kampányban, az irántuk megnyilvánuló bizalom mégis annak az illúziónak szólt,
Akijevi internetes lap szerkesztője az ukrán politikai és üzleti elit kétes ügyleteit feltáró írásai révén vált ismertté, és feltehetően terhessé is az elnök és környezete számára. Egyes sajtóközlések szerint az utolsó ügy, amin Gongadze dolgozott, az ukrán elnök egyik legközelebbi bizalmasát, Alekszandr Volkovot vette célba. A kiterjedt üzleti és politikai kapcsolatokkal rendelkező Volkov a Kucsma körüli oligarchikus csoportok egyikének vezetőjeként állítólag meghatározó szerepet játszott az ukrán elnök újraválasztásában úgy is, mint a kampány egyik legfőbb finanszírozója.
Mondom itthon: amit az apám magyarázott meg nekem, Jókai Mór Rab Ráby című könyvét, félreütöttem, majdnem: köb-ívét, de nem is rossz találat ez, amit tehát apám így, apám, aki nagyon is egyenes módon a Népiből és a Nemzetiből jött, mondhatnám, ha ez nem volna így komplett lényegtelenség, és az akkori Úri osztály centruma felé haladt, s bár onnét valami módon, szervezetileg kirúgódott, azért csak középosztály maradván, így vesztette el "mindenét", s ha mindenét nem is, de teljesen új, Állásközvetítős, "cupringeres" úton kellett megélhetés után néznie, mígnem főleg főkönyveléssel és vidékével foglalkozó, még 45 előtt belekaroló barátai el nem helyezték, satöbbi, satöbbi, és 66 éves fejjel odáig nem jutott, hogy én végre végeztem az Egyetemen, és elmehettem, nyilván saját írói ambícióim és löketeim áldozataként, meg ama kor, Illatos utunkra nevelőtanárnak (portásfélének), apám tehát így magyarázta meg a Rab Rábyt (semmi rabbi, se becézett-édes rablás, se rabság, az a szabadúszó élete, csak mondom!), hogy mint egy négyzetes fedelű doboz vagy csokoládédarab, fehér és barna és barna és fehér kis négyzetek, voltak a csibész Vármegyei emberek (szépítő kifejezés), voltak a derék, jámbor, csak kicsit maradias Vármegyeiek, voltak a felvilágosult Osztrák Császárnak csontig benyaló, Karrierista Kozmopoliták, voltak végül, a legkisebb számban, szegény Ráby is köztük, azok, akik az Osztrákok - épp felvilágosult - trónjától várták volna a Modernizációt, s ekképp idealista lelkek voltak. Hát ezt csak úgy mondom most itthon. A helyzetek mindig még bonyolultabbak, másrészt még egyszerűbbek (?).
Aruszki megszállás - mint tény - oly mértékben volt mérgezett reláció, mitologizált valóság, hogy Potemkin-falvaik mintájára néhány száz katonának álcázott titkos KGB-ügynökkel is simán fenntarthatták volna a légiós fenyegetés látszatát. Ettől persze mahorkaízűre keseredett mindazok szájíze, akiknek a magyar-orosz szellemi vagy kulturális kapocs jelentett valami fontosat.
Oh istenem, már a címe is oly sokatmondó. Megér egy kétirányú nekirugaszkodást.
Előbb vala a Dzsessz. Előtte a blues meg a gyapotföldek. Előttük a tenger meg a hajó. A tenger meg a hajó előtt a messzi Afrika, távoli, napsütötte, mégis ködös kontinens az Amerikai Egyesült Államok fekete lakosságának legtöbbje számára.
"Még ki sem bontakoztunk az ezt követő elragadtatott csókok közül, már a második roham következett. Ezt csődör és kanca pozícióban, oldalt fekve végeztük. Édességében még felülmúlta az elsőt. Így feküdtünk majdnem elalélva a boldogságtól egészen este 1/2 6-ig, csókolózva, ölelkezve, dIcsérve és kölcsönös vallomásokkal árasztva el egymást, mialatt a lángok még kétszer csaptak fel. Olga tökéletes örömét csak az csökkentette, hogy az elhasznált 4 db Vaginol kúp irritálta drága kis kelyhét. Közben ozsonnáztunk, cigarettáztunk, és meztelenül a zongorához ültem, hogy Wagnerből és a pesti orfeumok repertoárjából az ily alkalmakkor használt zene-darabokat felelevenítsem. Wotan búcsúja, Paraguy, Palkó Pali stb."
Bár e lemezajánló még év végi adósság, időzítése annyiban mégis indokolt, hogy Helen Folsade Adu énekesnő ezen lapszám megjelenésének hetében ünnepli 42. születésnapját. Kap is a koráért, szegényem, rendesen, új lemeze kapcsán olvastam a világhálón: "Öreg banya már ez a Sade, idejétmúlt zenei alapokkal próbálkozik, a groove-ok meg eltűntek a nótáiból..." Hogy miért nem az ilyennek vágja szanaszéjjel a számítógépét a szerelemvírus!?
Ausztráliában sok baj van a rágcsálókkal: az egerek, patkányok és nyulak ellen kevés a csapda és a méreg, ezért külön kutatóintézetet tartanak fenn környezet- és felhasználóbarát megoldások kikísérletezése céljából. A Co-operative Research Centre (CRC) for the Biological Control of Pest Animals kutatói a populációkontroll biológiai módszereivel próbálkoznak, ilyen átütő sikerre azonban nem számítottak, és nem is nagyon tudnak örülni neki: a recept elvileg emberi vírusokkal is működik. Eleinte titokban tartották, a védelmi minisztériummal történt hosszas konzultáció után azonban úgy döntöttek, figyelmeztetik a világot, és a nemzetközi biofegyver-egyezmény szigorítása érdekében lobbiznak.
Améla vízió mögött a valóság távoli ugyanis, augusztus volt és kánikula, és ujjongtunk. Kreatív munkautazás, nevezzük így, az északi bolgár tengerpartra. Agyeldobás.
ASzakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza kiválóan alkalmas hüllőshow-rendezésre, mint azt személyesen tapasztaltam, kitűnő terek állnak rendelkezésre, nagyszerű sarkok és szegletek. Jó volt vasárnap ott hüllőnek lenni.
Kacag, nevet, a könnye is kijön, pedig - a sör nevű üveges folyadék érdekes bukéját aprócska, óvatos kortyokkal tesztelvén - be van szarva rendesen. A színlelt jókedv inkább társainak szól - végigélt már velük egy pár komoly elhatározást így szilveszterkor, és pont annyi sunnyogást, farolást január másodikán. A magyarázkodást, hogy miért kell éppen az új évhez ragaszkodni ennyire, mikor a dolog jövő héten, de akár holnap is, érted, holnap, ugyanannyi joggal elkezdhető. Mondhatni, alanyi jogon. Miért kell a dolog s az új év kezdetét szigorúan összemosni, ilyen mereven tekinteni? Mit számít már az a pár nap tíz, húsz év után? Semmit, tényleg semmit, veregeti meg a vállukat ilyenkor, aki a kopfban kacagott, de ezen a ponton már egyáltalán nem nevet, mivel elgondolkozott. Attól, hogy megcsinálta újra, nála ne keressen senki felmentő ítéletet. Ki vagyok én, gondolja, hogy mindenki nekem magyarázkodik.
