Rembetika

  • 2001. január 18.

Képzőművészet

a fénykorában, akik a görög kikötővárosokban érezték magukat otthontalanul.
a fénykorában, akik a görög kikötővárosokban érezték magukat otthontalanul.AXX. század kezdetén az úri és középosztálybéli közönség inkább a könnyed bécsi és olasz stílusokhoz vonzódott; a görög, a balkáni és a keleti hagyományt a szegénység éltette tovább, no meg a történelem: nevezetesen a görög-török háborút lezáró lausanne-i békeszerződés. Melynek értelmében Törökország 1923-ban visszakapta (a négy évvel korábban elveszített) Kelet-Trákiát és Szmirnát, no és vallási-nemzetiségi alapon "cserevándorlásra" kényszerült a lakosság: kábé négyszázezer muzulmánnal csökkentve és másfél millió kereszténnyel növelve Görögország népességét. Ne kelljen mondanom, túlzsúfolttá váltak a tengerparti nagyvárosok, nőtt a munkanélküliség, romlott az élet, gazdagodott a nyomorúság.

A török menekültek természetesen magukkal hozták akkoriban közkedvelt kávéházi zenéjüket, az amanédhest (vagy másként: café amant) is. Hanem a török muzsikusokat nem is annyira a kávé, inkább a hasis inspirálta, s e szokásukat megőrizve mintegy példát mutattak görög kollégáiknak. A török-görög zenék találkozásából így jött létre s terjedt el a pireuszi, athéni, szaloniki hasisfüggő-kávézókban a rembetika (vagy másként: rembetiko, vagy másként: rembétika), a görögök bluesa.

A harmincas években, mondhatni: a fénykorában, megvoltak már a világsztárjai, akik egészen tisztességes felvételeikről ma is hallhatók. Mindenekelőtt Rosa Eskenazi, aki 1922-ben kötött ki Athénben; s énekelt a kávézókban kisebb adományokért, amíg fel nem fedezte a zeneszerző-producer Panayotis Tundas. Ekkortól készítette lemezeit, harminc éven át, s alighanem a legnépszerűbb görög énekesnőként távozhatott 1981-ben. Az énekesnők közül még Rita Abatsi és Marika Papagika emelkedett ki, míg az énekesek közül Markos Vamvakarist illette meg "a rembetika keresztapja" cím. ´ Syros szigetén született, ahol előbb a szövőgyárban dolgozott, majd újságot árult, de tizenöt éves korára besokallt, és nekivágott az ígéret Pireuszának, a csavargók, prostik, narkósok felkapott kikötőjének. Ott hallott buzukit először, de hat hónap kellett csak, hogy kísérni tudja a dalait. Markos egyébként nem tartotta magát nagy énekesnek, ezt a szerepkört átengedte inkább annak a három rendkívüli tehetségű szerző-énekes-muzsikusnak - Batisnak, Stratosnak és Artemisnek -, akikkel a Pireás Quartetet alkotta. Hogy melyikük volt a legkülönb, az megmondhatatlan, de a legtragikusabb sorsú Artemis lehetett, aki huszonkilenc éves volt, amikor buzukijával a kezében egy kávéház előtt találták holtan. És aki A dzsanki panaszában ezeket a sorokat írta kilenc évvel korábban:

"Mióta csak szívni kezdtem, / Kivet a világ magából. / Nem tudom, hogy mit tegyek. / Bárhová állok, bárkivé válok, / Csak bántanak az emberek. / Nehezen viseli a lelkem, / Hogy csak >>egy dzsankinakH

A harmincas évek vége, Metaxász tábornok katonai diktatúrájának kora megrázta a rembetikát: Szaloniki kivételével, ahol a rendőrkapitány rembetikarajongó volt, bezárták a kávéházakat, és cenzúrázták a szívós szövegeket, arra törekedve, hogy a rembetikából - olasz ízekkel fűszerezett, nyugati hangszerelésű - polgári irányzatot faragjanak. Ennek az új, fékezett habzású változatnak az ismertebb "hősei" közül Vassilis Tsitsanis, Sotiria Bellou és Marika Ninou nevét említi az irodalom, őket követte a hetvenes években a revival nemzedéke.

Amelynek ugyancsak nem volt könnyű dolga. Az 1967-től ´74-ig uralkodó katonai hunta számára éppoly elfogadhatatlan volt a rembetika-nosztalgiából kitűnő szabadságvágy, mint az azt követő szocialista kormányzat számára. A politikai dalok és a Mikis Theodorakis-féle "magas művészet" árnyékában bontakozott hát ki az új rembetika, amelyre a világszerte jellemző népzenei mozgalomhoz hasonlóan éppúgy hatott a "vissza a gyökerekhez" irányzéka, mint a 80-as évek stiláris követelményeinek való megfelelés. A rembetika-revival sztárjainak felvételein így egyszersmind a görög könnyűzenei új hullám útkeresése is tetten érhető: a folk, a pop és a rock, illetőleg a keleti és nyugati hangszerelés határai között. De haladhattak bármerre, az már bebizonyosodott, hogy a rembetika személyességének varázsa nem megkerülhető. A zenekarok közül az Oposthogromiki Kompania volt 1987-es felbomlásáig az egyik legjelesebb - nevükkel, mely retrográdot jelent, cukkolva a kommunistákat -, már csak azért is, mert korábban ebben énekelt Eleftheria Arvanitaki. Görögország három vezető énekesnőjének - kívüle még Savina Yannatou és Melina Kana - egyike ő, 1984 óta megjelenő szólólemezein jelentős rembetikafelhozatallal. (Az örmény Ara Dinkjiannal készített Meno Ektos ugyan nem rembetika, erről viszont tavaly a World music 100 lényeges CD-je között emlékezett meg Simon Broughton.) A hetven-nyolcvanezres stadionokat megtöltő Yiorgos (vagy másként: George) Dalaras - a "görög Bruce Springsteen", híres pireuszi rembetika-buzukis fia - ugyancsak kulcsfigura a rembetikában és szupersztár a görög új hullámban - nem beszélve Al Di Meolával vagy Goran Bregovictyal közös ügyeiről -, az ő 1975-ös Peninda Khronia Rembetika Tragoudhi albuma volt a revival első kiadványa.

Persze nem kizárt, hogy az igazira még várni kell.

Marton László Távolodó

Korai rembetika: Café Rembetika (Nascante), Greek-Oriental Rembética (Arhoolie); Rosa Eskenazi: Roza Eskenazi 1933-1936 (Heritage); Rita Abatzi: Rita Abatzi 1933-1938 (Heritage); Markos Vamvakaris: Markos Vamvakaris, Bouzouki Pioneer (Rounder); Rembetika-revival: Eleftheria Arvanitaki: The Very Best of, 1989-98 (Mercury) és Ektos Programmatos (Mercury); Glykeria: Me ti Glykeria stin Omorfi Nhykhta (Lyra); Yiorgos (George) Dalaras: Peninda Khronia Rembetika Tragoudhi (Minos); Stratos Xarhakos and Nikos Gatsos: Rembétiko (filmzene; CBS)

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.