Európa kulturális fővárosa 2010

Nagyra törők

  • Somlyódy Nóra
  • 2005. január 27.

Képzőművészet

Öt év múlva egy magyar és egy német város közösen lesz Európa kulturális fõvárosa. A magyar városok 2004. december 31-ig adhatták be elõminõsítõ pályázataikat - döntés az év végén várható.

Akárkiből nem lehet főváros. A sikerrel kecsegtető induláshoz először is fel kell mutatni, hogy a város kultúrája az európai kultúra része, aztán mindezt meg kell fogalmazni egy "vízió"-ban, melyre végül egy sokatmondó jelmondat teszi fel a koronát (pl. két éve Grazban ez: "A kultúra élelmiszer"). A profi városmarketing azonban nem minden; az Európai Unió elvárja a pályázó városoktól, hogy hosszú távú, városi és regionális fejlesztési stratégia álljon mögötte, amiből a város arculati, identitásformáló, infrastrukturális, szociális és gazdasági értelemben profitálhat a jövőben - valamint hogy az ebből származó nyereség visszaforgatható a kultúrába. A pályázaton tehát nem az lesz a biztos befutó, aki már a rajtnál a legjobb feltételekkel rendelkezik, hanem az, aki az értékek és hiányosságok felismerésére építve a legjobb koncepciót dolgozza ki.

Kellemetlen fogalmak

A ringbe szálló magyar városoknak a pályázat kidolgozásánál legalább három kellemetlen fogalommal kellett megbirkózniuk: "Európa", "kultúra" és "város". A leggyötrelmesebb agymunkát az Európához fűző kötelék definiálása okozta, innen ered az "üzenni a hatalmas Európának", "megmutatni", "átadni", "kezet fogni" típusú közhelyek elburjánzása a pályázati szövegekben. Kaposvár a "szabadság ízével" járulna hozzá a kommunista diktatúrát nélkülöző (?) Európához; Székesfehérvár pedig a "história révén megigézhető [sic!] lelkével". Sopron szabadságra és szerelemre épülő filozófiáját, míg Győr a technika, kultúra és környezet talaján termő "jövő harmóniájának" üzenetét küldi, Eger pedig a nyitottságét. Budapest a folyópartról "hagyomány és modernizáció sajátos kulturális ötvözetét" kínálja fel; Kecskemét Hermésze a Kodály-módszer és a gyermek.

A városi önkormányzatok - rendszerint anonim - szövegeiben a kultúra összeköt, egybeolvaszt, átitat, tárol, őt kell hordozni, még nincs, eleve adott, valaminek a része, populáris, népi, magas, sokrétű, mindennap vagy csak ünnepkor jut belőle. Veszprémben a kultúra a különböző világok között közvetítő nyelv; Pécsett intézményeken és teljesítményeken keresztül ragadható meg. Ezzel szemben Budapesten és Debrecenben a mindennapi életre is vonatkozik és elválaszthatatlan a várostól; Győrben megint csak intézmények hordozzák, de azért elfogadható "az emberek intim szférájából kiinduló" mikroszintű felfogás is. A szövegek többségén átszüremlik a magas és a populáris, a hivatalos és az alternatív dichotómiáival folytatott kínos küzdelem, de végül az utóbbiak számára is akad tér (bár Egerben még a pincerendszerekben is magas kultúra dívik). A kultúra mindezeken felül rendelkezik a "multi-" és "regionális" kiterjesztésekkel, amivel két pályázati elvárást is ki lehet pipálni.

A döcögős koncepciók között valóságos felfrissülés a pécsi pályázat progresszív szellemisége és a veszprémi program vagánysága: Pécs a nyugatitól eltérő határvidék-tapasztalat, a Balkán felé nyitott kapu, a Bajáig, Nagykanizsáig, akár Fiuméig bővíthető régió és a multikulturalizmus köré építi a koncepciót. Veszprém egyik arcával a turistacsalogató "királynők városa" imázsát mutatja fel, míg a másikkal a hatékony civil kezdeményezések és a vizuális kultúra felé fordul. A pécsi vízió nem csupán a 2010-es évre tartogat patronokat, hanem hosszú távú és regionális hatású programot nyújt, aminek politikai üzenete is van: időszerű lenne Magyarországon is csökkenteni a főváros minden területre kiterjedő központi szerepét, és megerősíteni a regionális centrumokat.

Mi a város?

A pályázatok várossal kapcsolatos fogalmai talán még a kultúráénál is sterilebbek. A város a legtöbb szövegben különböző funkciókkal teleszórt területként vagy múltját cipelő építményhalmazként jelentkezik, melynek elemei alapos szervizre, tartós szépülésre, esetleg cserére vagy funkcióváltásra szorulnak. Ennek megfelelően minden város felújítaná lerobbant műemlékeit, és hangverseny- vagy színháztermet, de legalábbis múzeumot emelne. Ugyanakkor városi ikonokat, "landmarkokat" teremtő tettekre is hajlana, ami a korábbi fővárosoknál is bejött: Debrecen üveghegyet építtetne Yoshio Taniguchival (lásd a New York-i MoMA új épületét), Miskolc Rockmúzeumot tervez, Győr pedig Neotechnológiai Múzeumot és Generációk Palotáját, Budapest gyalogoshidat vagy üvegbuborékot, esetleg science parkot. Eger Kepes Múzeumot hozna létre és lebontaná a Dobó téri csúnya áruházat; Kaposvár már tervezteti a Szabadság Múzeumot F. Kovács Attilával (vö. Terror Háza). A legtöbb város neuralgikus pontjainak gyógyítását is reméli: az ipari maradványok hasznosítását, rozsdazónák felértékelését, a lakótelepek kiszínezését és az elmaradott vidék felzárkóztatását.

Csupán négy pályázat állt ellen a város diszkurzív muzealizálásának, és kezdett élhető városról, köztér és magántér viszonyáról beszélni: így Debrecen "kívánatos, jó hely", mindenekelőtt több közösségi teret felmutató város szeretne lenni. A pályázat (szerzője: Gulyás Gábor) kulturális elbeszéléseket megjelenítő szimbolikus térként írja le a várost - s ez a beszédmód átlendíti azon a problémán, amely Debrecen városias jellegének szembeszökő hiányából fakad. Budapest és Győr megnyitná az udvarokat, Veszprém vetítene a homlokzatokra, pályázatok révén átalakítaná a köztereket, kultiválná a városi műfajokat (dj, vj, sőt még tj - touch jockey - is); persze Budapest is vetítene, kultúrát vinne a Népligetbe, és a Duna-partot is hasznosítaná.

Az NKÖM-ben felgyűlt szöveghalmaz sokféle olvasatra ad módot: mazochistán szembesíthetjük magunkat az önismereti válság e sajátos topográfiájával, vagy szomorkodhatunk a rossz kommunikáció miatt (pl. Sopron és Győr elszalasztott esélyein az egyetlen működő, országhatáron átnyúló régióval). Esetleg felháborodhatunk az elhallgatásokon (lásd a kecskeméti történelmi belvárosban Malom Center néven megvalósuló gigantikus förmedvényt) - de akár örülhetünk is a számos (újra)felfedezésnek: Eger felfedezte Kepes Györgyöt, Budapest a Dunát, Győr a családot, Veszprém a nőket, Pécs Szegedet (bár oda csak Baján keresztül vezet út).

Végezetül - maliciózusan - az sem hallgatható el, hogy a jelen cikkben összefoglalt információk (a pályázatok megtekinthetők az epiteszforum.hu-n) nem akadálytalanul hozzáférhetőek. Ha a jámbor érdeklődő ellátogat a 2010-es kulturális főváros weboldalra (www.kultur2010.de), ami - ezen nem kell különösképpen megütköznünk - német bejegyzésű és nyelvű, akkor onnan egy-egy klikkelés a német pályázók e célra megalkotott oldalaira repítheti (és lám, Potsdam koncepciója magyarul is hozzáférhető!). Ezzel szemben a magyar helyzet minden képzeletet felülmúl: a weboldalról a magyar indulók kilencven százalékban vizuálisan szennyező önkormányzati honlapjára vezet link, s a találatok legalább fele zsákutca is. Ha mégsem az, akkor 3-10 MB-nyi, pdf-be rejtett infóval hízhat winchesterünk. Tisztelet a kivételnek: Győr webre alkalmazta a pályázatát, az egri önkormányzat pedig valóban informatív portált szerkeszt - de tovább ront a rossz arányon, hogy Sopron például saját képviselő-testületével sem osztja meg a város koncepcióját.

Hogy mi lesz az eredmény? Berlinben az év végi plakátkiállításon Eger nyerte el a közönség tetszését, a www.kultur2010.de szavazásán Miskolc vezet (második Debrecen, harmadik Budapest), a szóbeszéd a szocialista lobbi erejére hivatkozva pécsi győzelmet jósol, noha a pályázat nem szorul rá a politikai hátszélre. Vagy egyszerűen: 2010-ben Magyarország lesz Európa kulturális fővárosa - ahogyan nemrégiben egy honlap nagyvonalúan tájékoztatta az internetes közönséget.

Somlyódy Nóra

epiteszforum.hu

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.