Európa kulturális fővárosa 2010

Nagyra törők

  • Somlyódy Nóra
  • 2005. január 27.

Képzőművészet

Öt év múlva egy magyar és egy német város közösen lesz Európa kulturális fõvárosa. A magyar városok 2004. december 31-ig adhatták be elõminõsítõ pályázataikat - döntés az év végén várható.

Akárkiből nem lehet főváros. A sikerrel kecsegtető induláshoz először is fel kell mutatni, hogy a város kultúrája az európai kultúra része, aztán mindezt meg kell fogalmazni egy "vízió"-ban, melyre végül egy sokatmondó jelmondat teszi fel a koronát (pl. két éve Grazban ez: "A kultúra élelmiszer"). A profi városmarketing azonban nem minden; az Európai Unió elvárja a pályázó városoktól, hogy hosszú távú, városi és regionális fejlesztési stratégia álljon mögötte, amiből a város arculati, identitásformáló, infrastrukturális, szociális és gazdasági értelemben profitálhat a jövőben - valamint hogy az ebből származó nyereség visszaforgatható a kultúrába. A pályázaton tehát nem az lesz a biztos befutó, aki már a rajtnál a legjobb feltételekkel rendelkezik, hanem az, aki az értékek és hiányosságok felismerésére építve a legjobb koncepciót dolgozza ki.

Kellemetlen fogalmak

A ringbe szálló magyar városoknak a pályázat kidolgozásánál legalább három kellemetlen fogalommal kellett megbirkózniuk: "Európa", "kultúra" és "város". A leggyötrelmesebb agymunkát az Európához fűző kötelék definiálása okozta, innen ered az "üzenni a hatalmas Európának", "megmutatni", "átadni", "kezet fogni" típusú közhelyek elburjánzása a pályázati szövegekben. Kaposvár a "szabadság ízével" járulna hozzá a kommunista diktatúrát nélkülöző (?) Európához; Székesfehérvár pedig a "história révén megigézhető [sic!] lelkével". Sopron szabadságra és szerelemre épülő filozófiáját, míg Győr a technika, kultúra és környezet talaján termő "jövő harmóniájának" üzenetét küldi, Eger pedig a nyitottságét. Budapest a folyópartról "hagyomány és modernizáció sajátos kulturális ötvözetét" kínálja fel; Kecskemét Hermésze a Kodály-módszer és a gyermek.

A városi önkormányzatok - rendszerint anonim - szövegeiben a kultúra összeköt, egybeolvaszt, átitat, tárol, őt kell hordozni, még nincs, eleve adott, valaminek a része, populáris, népi, magas, sokrétű, mindennap vagy csak ünnepkor jut belőle. Veszprémben a kultúra a különböző világok között közvetítő nyelv; Pécsett intézményeken és teljesítményeken keresztül ragadható meg. Ezzel szemben Budapesten és Debrecenben a mindennapi életre is vonatkozik és elválaszthatatlan a várostól; Győrben megint csak intézmények hordozzák, de azért elfogadható "az emberek intim szférájából kiinduló" mikroszintű felfogás is. A szövegek többségén átszüremlik a magas és a populáris, a hivatalos és az alternatív dichotómiáival folytatott kínos küzdelem, de végül az utóbbiak számára is akad tér (bár Egerben még a pincerendszerekben is magas kultúra dívik). A kultúra mindezeken felül rendelkezik a "multi-" és "regionális" kiterjesztésekkel, amivel két pályázati elvárást is ki lehet pipálni.

A döcögős koncepciók között valóságos felfrissülés a pécsi pályázat progresszív szellemisége és a veszprémi program vagánysága: Pécs a nyugatitól eltérő határvidék-tapasztalat, a Balkán felé nyitott kapu, a Bajáig, Nagykanizsáig, akár Fiuméig bővíthető régió és a multikulturalizmus köré építi a koncepciót. Veszprém egyik arcával a turistacsalogató "királynők városa" imázsát mutatja fel, míg a másikkal a hatékony civil kezdeményezések és a vizuális kultúra felé fordul. A pécsi vízió nem csupán a 2010-es évre tartogat patronokat, hanem hosszú távú és regionális hatású programot nyújt, aminek politikai üzenete is van: időszerű lenne Magyarországon is csökkenteni a főváros minden területre kiterjedő központi szerepét, és megerősíteni a regionális centrumokat.

Mi a város?

A pályázatok várossal kapcsolatos fogalmai talán még a kultúráénál is sterilebbek. A város a legtöbb szövegben különböző funkciókkal teleszórt területként vagy múltját cipelő építményhalmazként jelentkezik, melynek elemei alapos szervizre, tartós szépülésre, esetleg cserére vagy funkcióváltásra szorulnak. Ennek megfelelően minden város felújítaná lerobbant műemlékeit, és hangverseny- vagy színháztermet, de legalábbis múzeumot emelne. Ugyanakkor városi ikonokat, "landmarkokat" teremtő tettekre is hajlana, ami a korábbi fővárosoknál is bejött: Debrecen üveghegyet építtetne Yoshio Taniguchival (lásd a New York-i MoMA új épületét), Miskolc Rockmúzeumot tervez, Győr pedig Neotechnológiai Múzeumot és Generációk Palotáját, Budapest gyalogoshidat vagy üvegbuborékot, esetleg science parkot. Eger Kepes Múzeumot hozna létre és lebontaná a Dobó téri csúnya áruházat; Kaposvár már tervezteti a Szabadság Múzeumot F. Kovács Attilával (vö. Terror Háza). A legtöbb város neuralgikus pontjainak gyógyítását is reméli: az ipari maradványok hasznosítását, rozsdazónák felértékelését, a lakótelepek kiszínezését és az elmaradott vidék felzárkóztatását.

Csupán négy pályázat állt ellen a város diszkurzív muzealizálásának, és kezdett élhető városról, köztér és magántér viszonyáról beszélni: így Debrecen "kívánatos, jó hely", mindenekelőtt több közösségi teret felmutató város szeretne lenni. A pályázat (szerzője: Gulyás Gábor) kulturális elbeszéléseket megjelenítő szimbolikus térként írja le a várost - s ez a beszédmód átlendíti azon a problémán, amely Debrecen városias jellegének szembeszökő hiányából fakad. Budapest és Győr megnyitná az udvarokat, Veszprém vetítene a homlokzatokra, pályázatok révén átalakítaná a köztereket, kultiválná a városi műfajokat (dj, vj, sőt még tj - touch jockey - is); persze Budapest is vetítene, kultúrát vinne a Népligetbe, és a Duna-partot is hasznosítaná.

Az NKÖM-ben felgyűlt szöveghalmaz sokféle olvasatra ad módot: mazochistán szembesíthetjük magunkat az önismereti válság e sajátos topográfiájával, vagy szomorkodhatunk a rossz kommunikáció miatt (pl. Sopron és Győr elszalasztott esélyein az egyetlen működő, országhatáron átnyúló régióval). Esetleg felháborodhatunk az elhallgatásokon (lásd a kecskeméti történelmi belvárosban Malom Center néven megvalósuló gigantikus förmedvényt) - de akár örülhetünk is a számos (újra)felfedezésnek: Eger felfedezte Kepes Györgyöt, Budapest a Dunát, Győr a családot, Veszprém a nőket, Pécs Szegedet (bár oda csak Baján keresztül vezet út).

Végezetül - maliciózusan - az sem hallgatható el, hogy a jelen cikkben összefoglalt információk (a pályázatok megtekinthetők az epiteszforum.hu-n) nem akadálytalanul hozzáférhetőek. Ha a jámbor érdeklődő ellátogat a 2010-es kulturális főváros weboldalra (www.kultur2010.de), ami - ezen nem kell különösképpen megütköznünk - német bejegyzésű és nyelvű, akkor onnan egy-egy klikkelés a német pályázók e célra megalkotott oldalaira repítheti (és lám, Potsdam koncepciója magyarul is hozzáférhető!). Ezzel szemben a magyar helyzet minden képzeletet felülmúl: a weboldalról a magyar indulók kilencven százalékban vizuálisan szennyező önkormányzati honlapjára vezet link, s a találatok legalább fele zsákutca is. Ha mégsem az, akkor 3-10 MB-nyi, pdf-be rejtett infóval hízhat winchesterünk. Tisztelet a kivételnek: Győr webre alkalmazta a pályázatát, az egri önkormányzat pedig valóban informatív portált szerkeszt - de tovább ront a rossz arányon, hogy Sopron például saját képviselő-testületével sem osztja meg a város koncepcióját.

Hogy mi lesz az eredmény? Berlinben az év végi plakátkiállításon Eger nyerte el a közönség tetszését, a www.kultur2010.de szavazásán Miskolc vezet (második Debrecen, harmadik Budapest), a szóbeszéd a szocialista lobbi erejére hivatkozva pécsi győzelmet jósol, noha a pályázat nem szorul rá a politikai hátszélre. Vagy egyszerűen: 2010-ben Magyarország lesz Európa kulturális fővárosa - ahogyan nemrégiben egy honlap nagyvonalúan tájékoztatta az internetes közönséget.

Somlyódy Nóra

epiteszforum.hu

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Keserédes felelősség

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.

Egy tipikus NER-karrier

Magyar Péter fent említett sajtótájékoztatója után egy eddig viszonylag ismeretlen informatikai vállalkozó, Vertán György is a reflektorfénybe került, mivel Magyar azt állította, hogy volt felesége, Varga Judit, illetve volt barátnője, Vogel Evelin Vertántól kap „apanázst”, az egyik átutalással, a másik készpénzben. Mindez azért zajlik így, mert az üzletember Kubatov Gábor barátja.

A kezükben robbanhat föl

Egészen elképesztő, mi zajlik itt vasárnap délután óta, amikor Magyar Péter rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Fidesz manipulált, részben mesterséges intelligencia segítségével előállított hangfelvételekkel lejáratókampányt indít ellene.

„Sorok kígyóznak”

A színházi rendezés mellett foglalkozik képzőművészettel, irodalommal, filmkészítéssel. A kijivi alkotó egészen 2013-ig sokszor dolgozott magyarországi színházakban rendezőként és – főképp Vidnyánszky Attila rendezéseiben – díszlettervezőként. Aztán visszatért hazájába, a háború kitörése is ott érte. Az ukrajnai színházi állapotokról kérdeztük.

Mindent a 25-re

Az Orbán-kormány továbbra is töretlen lelkesedéssel várja az új amerikai kormányzat hivatalba lépését. Pedig ez nemigen fogja segíteni a 2025-ös magyar költségvetés kulcsfontosságú sarokszámainak teljesülését.