Felvonulás : Anno decibel

  • DJ Minek
  • 2001. augusztus 16.

Képzőművészet

a díszmenet, s körülöttük nyilván önfeledt dolgozók és tanulók teszik tömegesen azt, amit ilyenkor tenniük kell. Annál is inkább, mert a szeretet nyara után általában a gyűlölet tele szokott eljönni.
a díszmenet, s körülöttük nyilván önfeledt dolgozók és tanulók teszik tömegesen azt, amit ilyenkor tenniük kell. Annál is inkább, mert a szeretet nyara után általában a gyűlölet tele szokott eljönni. Ama kedves népszokás, melynek során libasorban vonuló kamionokról áradó pattogós indulókra fiatalok százezrei ropnak, pörögnek és fürdenek egymás aurájában, természetesen a németektől származik - a tágas terek kitöltésének eme sajátos módja egyaránt felvet néminemű kultúrantropológiai, proxémikai és higiéniai problémákat, ám ez legyen a néprajzosok és a szemetesek baja.

Verecke híres útja

Eleink csak mondták hazugul és álságosan, hogy ex oriente lux, de rendre az ellenkezőjét tették (s ha véletlenül nem, hát nem), a gesunkenes Kulturgut meg csak sodródott felénk, jött szelek szárnyán, együtt az óceáni nedves légáramlatokkal, majd Dévénynél (utóbb Hegyeshalomnál) bekopogott: aztán szabad-e? Hát persze, faszi, csak rád vártunk évek óta, törj be, tégy magadévá, azután úgyis elfelejtünk, mert jön a következő. A sovinizmus e tekintetben fölösleges és egyben értelmetlen is: a kubizmus, az expresszionizmus, a neopozitivizmus, a jazz, a rock and roll, a húzós gitárzene, a bólogatós triphop és a per definitionem kamionos techno nem magyar találmányok (ismételten felhívnánk a figyelmet Bicsérdy Béla transzcendentális makrobiotikai munkásságára - legyünk büszkék rá, hogy legalább a bicsérdizmus autochton magyar alkotás, kár, hogy névadó, amint tudott, meglépett tőlünk). Ne siránkozzunk hát: lényeg, hogy értelmesen tudjuk folytatni a haladó hagyományt, s mint Konfucius mondta: nem szégyen másoktól tanulni, ha később kapaszkodtunk is a kocsira, egy idő után akár a bakon is ülhetünk (ez akkor is örök élmény, ha a többiek közben leszálltak). A mintául és etalonként szolgáló német fesztivál, a berlini Love Parade idén mintha csekélyebb érdeklődést keltett volna, de mindez mit sem számít - jön a késő gótika, az utóbarokk, most ez a júgendstíl ohne fűrész, a haladó ifjúság szereti, a többieket meglepi, pénzbe meg ha kerül is, nyilván visszajön, ha mást nem, elköszönni.

A finnyásak folyton csak a zajt, meg a szemetet emlegetik, mintha Budapest, te csodás, nem volna valamiféle világváros, bokréta a bézbólsapka mellé tűzve, melyet dévajul szemébe húz a mozdulatlan mozgató, aki csak áll, ütemesen ringatózik, csuklóból pörgeti a lemezt, s csak néha veszi vissza a sebességet.

Seregek élén

Ennél sokkal fontosabb megfigyelni azt a sajátos áramlást, örvényekkel elegy anyagmozgást, amely egy Bernoullit is transzba ejtett volna, ha szerencsésebb világba születik, és kiválasztottként felkapaszkodhat egy Rába platójára. Az exhibíció kölcsönös és kötelező: egy egész világ látja, ahogy lassabb-gyorsabb ringatózás kíséretében végiglejtesz az allén, szigorúan a kipufogóra tapadt légzőszervekkel, lassan elsuhannak melletted az Andrássy út legendás és hírhedt házszámai, nyomaid az előző napi maldív követség féknyomát követik egészen a Hősök teréig, ott fordulás derékszögben jobbra, irány a Felvonulási tér, s már csak az egykori dísztribün hiányzik, ahonnan jelenkori notabilitásaink harsogó jókedvvel köszönthetnék a szebb magyar jövőt építő dolgozók táncát. A folyamat némileg persze a körmenet profán parafrázisa is, ezúttal ereklyék nélkül, bár az augusztusi délutánban delirálók szeme előtt néha feltűnik a Szent Jobb délibábja, amint éppen belenyúl a keverőpultba, és lassan áthúzza a krosszfédert. Fent a dídzsék is álmot látnak: éppen ágyútalpon vontatják őket, mint egy halott miniszterelnököt, előttük megvadult frontharcosok bugiznak, s minden mozdulatukra megcsörren megannyi rendjel.

A búcsú oly nehéz

Meglehet, mindez csak magyar sajátosság, de a kies és tágas Felvonulási térre érkező kamionok szépen, sorban beállnak egymás mellé és mögé, majd megpróbálják rendre túlharsogni egymást, mindenki a maga portékáját, a sok nép meg csak jön, bámul, ha tetszik, táncra perdül, ha megunja, odébb áll, szemeivel a céllövöldét keresi, s látatlanban már tükrös szívet választ babájának. Iszonyú s egyben felemelő érzés bent hömpölyögni a tömegben, mely sűrű mint a gaz: lehúz, altat, befed, kiszívja az energiádat, közben készségesen ad a magáéból: ha eddig nem tudtátok, hát ily szörnyű a nép, ha csak jön és jön, és már nem is kér, mert kap kérés nélkül is, hogy csak úgy dől befelé orron-szájon át a sok decibel. Akinek ennyi sem elég, az csalhatatlan érzékkel kiválasztja azt a pontot, ahonnan egyszerre három-négy plató zajai érzékelhetők, az interferencia néha egészen megdöbbentő pillanatokat produkál: a hallgató ilyenkor átérzi, milyen lehet a pokolra kerülni, s egész nap az ördög elkúrt keveréseit hallgatni. Az ilyen pontok amúgy nem is túl ritkák, így hát jól teszi, akit illet, ha közel húzódik valamely hangfalhoz, és nem mozdul onnan, míg csak ki nem fogy belőle a bpm. Azután csak néznek felfelé sóvárogva és irigyen, hej, ha én is köztetek lehetnék, aranyos vitézek, panyókára vetett fülessel, pajzsként maguk elé tartott bakelittal, azután pakolás, egyre csak pakolás, jellegzetes hogy volt, hogy volt kézmozdulatok, ahogy a tévén láttuk a királyi pártól, s az ember rettenetesen büszke, hogy kiemelkedhetett az alaktalan masszából, s most fölé tornyosul, mint virrasztó éji felleg, nincs remény és nincs félelem, hisz kakasszóra úgy is eliramlik minden gonosz lélek.

A tanúk egyöntetűen állítják: nincs jobb annál, mint ha egy ütemre döbögünk, s észre sem vesszük a napszakok váltakozását: kezdi az ember tikkasztó melegben, azután lassan bealkonyul, és a nap, mint izzó narancsvörös diszkógömb, alábukik, de a táncolókat ez mit sem érdekli: az ég bíborról kékeslilába, majd tintafeketébe vált, pufogó basszusmenetek kíséretében feltűnnek a csillagok, ám a nép ekkor már csak magába néz, s együtt gondol egy nagyot. A kamionok platója mögött lacikonyha és söröspult, a lakosság mulat, a grófok agarásznak, ömlik a mustár, gurul a vurstli, aztán valamivel tíz előtt nagy-nagy csöndesség támad, durrannak a petárdák, a lakosság apraja-nagyja pedig ámultan figyeli a csodát, melyet évente ha hússzor-harmincszor láthat, azután vége, lehet hazamenni vagy tovább pörögni, immár izolált helyszíneken, zavarásmentesen. Idén a Népstadion körül elterülő három csarnokba várják a nyugtalanokat, a többiek csöndben hazamennek, és a kemencesutba rejtik a bennük élő tömeget.

DJ Minek

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.