rés a présen

„Lassított atombomba”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. június 25.

Képzőművészet

Varga Vince intermediális alkotó

rés a présen: Hogyan jött létre a monstre audiovizuális installációd Pécsen?

Varga Vince: Az Afáklyák.hu weboldal már él, onnan lehet tájékozódni, de az installáción, meg az ahhoz kapcsolódó kutatási tárlaton még dolgozunk, és majd a pécsi Zsolnay Fényfesztiválon mutatjuk be először július 3. és 6. között, a Kodály Központ hangversenytermében.

rap: Mit takar az A fáklyák már égnek cím?

VV: A címadó szövegrészlet az alkotás kiindulópontját és gerincét adó hangfelvételből való, amelyen Bartók saját költeményét, A kilenc csodaszarvast olvassa fel. Kezdő tilosos DJ-ként 2000 körül én is végignyálaztam minden szöveges lemezt a polcokon, hogy legyen mit keverni-visszhangozni az instrumentális lemezekre, így találkoztam az 1936-os gramofonlemez egyik újrakiadásával. Ezzel zártam a Turai Tamás felkérésére készített irodalmi mixemet a Petőfin 2004-ben, de ezzel még nem tűnt el a fejemből. Ahogy újrahallgattam pár évente, más-más rétegét mutatta, és ez az élmény az elmúlt 9 hónap elemző munkája során csak erősödött. Sajátos ez az anyag, Bartók igazából nem szeretett beszélni, ez a felvételen is hallatszik, szinte végig tárgyilagos, siet, alig színez, a hatása mégis, mint egy lassított atombomba, félresöpri a magunkba nézés elől a belső akadályokat. Egyszerre kortárs és ősi mese, felveti, de nyitva hagyja az önazonosság, felnőttség, szabadság, önállóság, örökség, újrakezdés kérdéseit. A kórusmű zenéje valamivel többet sejtet Bartók saját válaszairól, de ezek is inkább érzetek, nem moralizáló állásfoglalások. Igyekszem nem leütni ezeket a labdákat a néző helyett, a fény, a hang, a tér, a történetmesélés, a tárlat és az abban megszólaló 32 interjúalany segítségével inkább nyitott szívű, éber, meditatív vagy diskurzusra alkalmas helyzet létrehozása a célom.

rap: Hogy képzeljük el a látvány részét?

VV: Maga az installáció egy 10 méter magas és annál is szélesebb textilzuhatag, amely tagolt, törött, prizmaszerű vetítőfelületként szolgál. A százéves cselekményt mai és lokális helyzetbe emeljük át, vagyis a történet Pécs ismerős terei és a Mecsek sűrűje között feszül, azok digitális leképzésén keresztül. A szigorúan vett műsoridő 15 perc, és én azt javaslom, az elején csatlakozzanak be vagy maradjanak több kört is, mivel a térstruktúra más-más arcát mutatja a teljes egészében bejárható koncertterem különböző pontjairól. A fesztivál azon alkotásai közé tartozunk, amelyek napközben is látogathatók, ráadásul a Kodály Központ kisebb termében kap helyet Csida Jaszuhiro Analemma című helyspecifikus alkotása is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.