Kiállítás

Az én bilincsei

Koós Gábor: Sötét anyag

Kritika

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Alkotásai ellene mennek a sokszorosított grafika lényegének, hiszen minden műve egyetlen dúcból és egyetlen nyomatból áll. Koós közben folyamatosan építi a frottázsokból szőtt emlékhálóját is, legyen az fotel, liftbelső vagy egy kisgaléria belső terének „leképezése”. Munkáiban egyre nagyobb szerepet kap a tér, mint a „letapogatott felületek” kiindulópontja és hordozója, illetve a síkbeli és a háromdimenziós kép közötti viszony kérdése. Ebből a szempontból logikus továbblépésnek tűnik, hogy mind az INDA Galériában, mind a Ludwig Múzeum Esterházy Art Award-os térrészletében szobrok szerepelnek. Ráadásul ezek a munkák figurálisak, és a művész egy teljesen új (de ugyanúgy a rétegzettségen alapuló) technikát használt a megépítésükhöz.

A szobrok 3D nyomtatóval készültek fényképek alapján, a térképészetben is használt fotogrammetrikus eljárással. A szobrok tárgya, a vizsgálat alanya Koós maga. Koós arca már 2021-ben felbukkant egy saját művében, a Mindketten barnák vagytok, nem fogják észrevenni a különbséget című sorozatban. A 720 darab egyedi nitrotranszfer nyomat az amerikai rasszizmusra reflektált, egy olyan esemény megidézésével, amikor útlevél híján egy indiai barátja személyi igazolványával az ellenőrzésen simán átjutva beléphetett egy klubba.

S ha már számok: a művész rendkívül sok időt szán művei elkészítésére – az INDA Galériában látható szobrokat három 3D nyomtató 1500 órán át készítette el, és akkor még nem is említettük az összeszereléssel, a nyomtatott darabok egymáshoz illesztésével eltöltött munkaórákat. Ezt nem „kis színesként” említem meg, inkább kiemelném, hogy ekkora projektek esetében milyen elképesztő mélységig képes Koós átlátni az aprólékos munkával elkészülő konceptuális mű minden kis elemét. Illetve azt, hogy hogyan aknázza ki és építi be műveibe a technológiából adódó, önmagát javító, ezért szinte el sem tüntethető hibákat, a glitcheket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.