Kiállítás

Az én bilincsei

Koós Gábor: Sötét anyag

Kritika

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Alkotásai ellene mennek a sokszorosított grafika lényegének, hiszen minden műve egyetlen dúcból és egyetlen nyomatból áll. Koós közben folyamatosan építi a frottázsokból szőtt emlékhálóját is, legyen az fotel, liftbelső vagy egy kisgaléria belső terének „leképezése”. Munkáiban egyre nagyobb szerepet kap a tér, mint a „letapogatott felületek” kiindulópontja és hordozója, illetve a síkbeli és a háromdimenziós kép közötti viszony kérdése. Ebből a szempontból logikus továbblépésnek tűnik, hogy mind az INDA Galériában, mind a Ludwig Múzeum Esterházy Art Award-os térrészletében szobrok szerepelnek. Ráadásul ezek a munkák figurálisak, és a művész egy teljesen új (de ugyanúgy a rétegzettségen alapuló) technikát használt a megépítésükhöz.

A szobrok 3D nyomtatóval készültek fényképek alapján, a térképészetben is használt fotogrammetrikus eljárással. A szobrok tárgya, a vizsgálat alanya Koós maga. Koós arca már 2021-ben felbukkant egy saját művében, a Mindketten barnák vagytok, nem fogják észrevenni a különbséget című sorozatban. A 720 darab egyedi nitrotranszfer nyomat az amerikai rasszizmusra reflektált, egy olyan esemény megidézésével, amikor útlevél híján egy indiai barátja személyi igazolványával az ellenőrzésen simán átjutva beléphetett egy klubba.

S ha már számok: a művész rendkívül sok időt szán művei elkészítésére – az INDA Galériában látható szobrokat három 3D nyomtató 1500 órán át készítette el, és akkor még nem is említettük az összeszereléssel, a nyomtatott darabok egymáshoz illesztésével eltöltött munkaórákat. Ezt nem „kis színesként” említem meg, inkább kiemelném, hogy ekkora projektek esetében milyen elképesztő mélységig képes Koós átlátni az aprólékos munkával elkészülő konceptuális mű minden kis elemét. Illetve azt, hogy hogyan aknázza ki és építi be műveibe a technológiából adódó, önmagát javító, ezért szinte el sem tüntethető hibákat, a glitcheket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.