Kiállítás

Az én bilincsei

Koós Gábor: Sötét anyag

Kritika

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Alkotásai ellene mennek a sokszorosított grafika lényegének, hiszen minden műve egyetlen dúcból és egyetlen nyomatból áll. Koós közben folyamatosan építi a frottázsokból szőtt emlékhálóját is, legyen az fotel, liftbelső vagy egy kisgaléria belső terének „leképezése”. Munkáiban egyre nagyobb szerepet kap a tér, mint a „letapogatott felületek” kiindulópontja és hordozója, illetve a síkbeli és a háromdimenziós kép közötti viszony kérdése. Ebből a szempontból logikus továbblépésnek tűnik, hogy mind az INDA Galériában, mind a Ludwig Múzeum Esterházy Art Award-os térrészletében szobrok szerepelnek. Ráadásul ezek a munkák figurálisak, és a művész egy teljesen új (de ugyanúgy a rétegzettségen alapuló) technikát használt a megépítésükhöz.

A szobrok 3D nyomtatóval készültek fényképek alapján, a térképészetben is használt fotogrammetrikus eljárással. A szobrok tárgya, a vizsgálat alanya Koós maga. Koós arca már 2021-ben felbukkant egy saját művében, a Mindketten barnák vagytok, nem fogják észrevenni a különbséget című sorozatban. A 720 darab egyedi nitrotranszfer nyomat az amerikai rasszizmusra reflektált, egy olyan esemény megidézésével, amikor útlevél híján egy indiai barátja személyi igazolványával az ellenőrzésen simán átjutva beléphetett egy klubba.

S ha már számok: a művész rendkívül sok időt szán művei elkészítésére – az INDA Galériában látható szobrokat három 3D nyomtató 1500 órán át készítette el, és akkor még nem is említettük az összeszereléssel, a nyomtatott darabok egymáshoz illesztésével eltöltött munkaórákat. Ezt nem „kis színesként” említem meg, inkább kiemelném, hogy ekkora projektek esetében milyen elképesztő mélységig képes Koós átlátni az aprólékos munkával elkészülő konceptuális mű minden kis elemét. Illetve azt, hogy hogyan aknázza ki és építi be műveibe a technológiából adódó, önmagát javító, ezért szinte el sem tüntethető hibákat, a glitcheket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.