Londonban és online már fél éve kaphatók, de most végre itthon is megjelentek a 60-as, 70-es évek magyar dzsesszfelvételeiből válogatott lemezek.
Ritka gyöngyszemek, felfedezések a Keletről - ilyen hívó szavak alatt futtatja egyik sorozatát a Cosmic Sounds londoni lemezkiadó. Onnan nézve persze egész Európa keletre van, mi is, de valahogy be kell tájolni az árut, s végeredményben semmi rossz nincs abban, ha a magyar dzsessz így kerül egy skatulyába a lengyel, a csehszlovák, a jugoszláv és a szovjet dzseszszel. Ezekre a régi határaik között ma már többnyire nem is létező országokra számos gyűj-teményes kiadvány emlékeztet a kiadó kataló-gusában, rajtuk a jól ismert Jiri Stivin, Gustav Brom, Zbigniew Namyslowski vagy a Laboratorium mellett számos "új" név. Hozzájuk csatlakoztak immár a magyarok is: a 60-as évekből Pege Aladár, Bálint István, Garay Attila, Deseő Csaba zenekarai, a Stúdió 11, az LDL és a Qualiton együttes, a 70-es évekből megint csak Pege, Deseő, Gonda János, Kovács Andor, a Super Trió, a Kis Rákfogó, a Bergendy, a Dimenzió, a Pantha Rei, a Mini és a Debrecen Jazz Group. A lemezbemutatót a múlt héten tartották a Műcsarnokban, ahol fellépett a Grencsó Kollektíva (merthogy a 60-as évekbeli válogatásra kakukktojásként ők is rákerültek egy azt a korszakot felidéző, friss felvételükkel), a hajnalig tartó buliban pedig házigazdaként Keyser és Shuriken görnyedt a lemezjátszók fölé (merthogy ők - azaz Mozsik Tibor és Vályi Gábor - főszerepet játszottak a két album tető alá hozásában).
*
"Az új zenék mellett kezdettől fogva kíváncsiak voltunk a régiekre is, sőt sokszor érdekesebbnek találtuk azokat az eredeti felvételeket, amelyekből hangmintákat használtak a kü-lönböző elektromos zenékben" - mondja Vályi Gábor. Az antikvár cuccok közötti turkálás eredményeként fellelt magyar lemezek hallatán fogalmazódott meg bennük, hogy ezeken is van egy csomó olyan szám, amit az eredeti, egyébként is szűk körű vásárlórétegen kívül ma már a kutya sem ismer, pedig tartogatnak érdekességeket az ilyesmire fogékony fülek számára, akár külföldön is. Hogy valóban létezik ez a fajta érdeklődés, arra ékes bizonyítékként szolgáltak például a berlini Jazzanova kollektíva kiadója által megjelentetett lengyel lemezek (ezek egyikén a Novi Singers felvételei hallhatók, a másik válogatás), amelyeket aztán egy keletnémet gyűjtemény követett.
Miközben Keyser és Shuriken fejben már válogatott is, kaptak egy e-mailt a JCR számára magyar anyagon dolgozó Tom Wielandtól: a Bécsben élő német dj-producer Budapestre készült ez ügyben, és a segítségüket kérte. Úgy volt, hogy Wieland szerkeszt, ők meg az infót szállítják a fülszövegre. Aztán leállt a dolog, a Jazzanova-energiát más kötötte le, a lemezkiadási babramunka - a felvételek mesterszalagjainak megszerzése, jogi kérdések tisztázása - már nem fért bele.
*
Így került a képbe a londoni Cosmic Sounds: az exjugoszláv Zeljko Kerleta által vitt londoni kiadó profiljába pontosan belepasszolt ez a projekt is. Eredetileg egy válogatásról volt szó, de az anyag kettőbe kívánkozott: "Nem lett volna szerencsés egyetlen lemezen szerepeltetni a 60-as évek letisztult, modern dzsesszét a 70-es évek sodróbb ütemű, a funkból meg a brazil zenéből is kölcsönző fúziós zenéivel" - mondja Vályi Gábor, aki aztán társával összerakta a 70-es évek anyagát tartalmazó Blue Lightot (a címet egy Bergendy-szám adta), míg Wieland 60-as évekbeli kedvencei a Hungarian Jazz Anthologyra kerültek. Mindkettőt CD-n és bakeliten egyaránt kiadták, pár év alatt el is kelhet 500-1000 példányban világszerte. Az említett Grencsó- és egy a Supraphon kiadónál, Prágában készített Pege-szám mellett az összes felvétel a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kiadványaiból ered. Noha ezeket legtöbbször a Magyar Rádióban rögzítették, a rádióarchívum kincseihez jóval macerásabb (lett volna) hozzájutni, viszont zökkenőmentes volt az együttműködés a Hungarotonnal, amely ettől függetlenül is, a Hungarian Jazz History című sorozat keretében folyamatosan hozza ki CD-n a bakeliten ma már jószerivel hozzáférhetetlen hangokat.
S jóllehet Keyser és Shuriken az elektronikus tánczenék felől közelített a dzsesszhez, vállalkozásukhoz támogatást kaptak az egyik legaktívabb magyar dzsessztörténésztől, a Pannon Jazz oktatási és kutatási alapítványt vezető Simon Géza Gábortól, aki maga is állít össze válogatásokat muzeális ritkaságokból. Vályi Gábor szerint éppen az a legizgalmasabb kérdés, amit vállalkozásuk felvet, hogy nyílhat-e átjárás e két szféra, a táncklubok, illetve a koncertpódiumok előadói és közönsége között: "A Dimenzió együttes Bamba című számáról sokan azt hitték, valami új felvétel, mert több szempontból olyan, mint a 2000 körüli nu jazz szerzemények, pulzáló basszus, gyors, house tempójú, eléggé monoton ütem, ezért is volt ismert és népszerű a londoni acid jazz érában. Lemezen 60-70 fontért cserélt gazdát, miközben itthon 200 forintért meg lehetett kapni. Ezek a számok, amiket kiválogattunk, működnek a táncparketten, tehát érdekesek lehetnek egy dj vagy a mai klubközönség szempontjából is. Évek óta játsszuk őket bulikon, akár itthon, akár külföldön, és sokszor oda is jönnek hozzánk, hogy mi ez vagy az a zene."
Mostantól majd egy kicsit könnyebb lesz azonosítani.
A Hungarian Jazz Anthology és a Blue Light hazai terjesztője az Indie-Go Records. A kiadó: http://cosmicsounds-london.com.
