Vázák, bombák vagy urnák? Egyszerre nyomasztó és sokatmondó ez az installáció

Képzőművészet

Kontor Enikő iparművész elsőre egyszerűnek tűnő installációja letaglózó látványával számtalan asszociációt hívhat elő. Kiállításajánló. 

 

Precíz téglalapformába rendezett, sötét, arasznyi vastag földréteget látunk a steril kiállítótérbe hordva, egyik sarkát majdnem letapossuk, amikor belépünk. A földhalomban szabályos sorokban és azonos szögben megdöntve magas, a derekunkig érő kerámiaplasztikák állnak, összesen 18 darab.

A plasztikák leginkább fedeles urnákra, vagy vázákra emlékeztetnek: különböző magastüzű alapanyagokból préselt, tűzben keményre edzett tárgyak ezek, amelyek a speciális fatüzelésű égetés effektjei és az eltérő alapanyagok használata miatt részleteikben, rusztikus faktúráikban, továbbá préselt éleik eldolgozatlan sorjáiban különböznek. Körben a fehér falakon vérvörös, vékony élben világító lézercsík fut körbe, amely pont a tárgyak nyakát éri, metszi. Az alkotás mögött, a kiállítótér rövidebbik falán egy szabadvers olvasható fekete betűkkel szedve: „Egyre közelítenek a távolságok. / Az összetartásból kijózanító, / paralel események bontakoznak ki. / Rögzített helyzetek. / Vízszint alá – fölé, vagy inkább bele helyezkednénk?”

 
Fotó: Áment Gellért
 

Egyszerre archaikus és modern, szinkronban ősi és high-tech eszközökkel operál az installáció. Többszörös szimbólumokat, összetett jelentésrétegeket hordoz magában a nyers és drámai látvány. Az értelmezés – a víztükör – felszínén a jelen háborús helyzeteire tett aktuálpolitikai, kritikai utalás lebeg. A kerámiaplasztikák nyúlánk formái bombákat, aknákat, atomtölteteket idézhetnek, döntött pozíciójuk és a lézer pedig a koordináták által kijelölt célkeresztre utalhat.

Egy szinttel lejjebb – már a víz alá bukva – egy irányba forduló, felsorakozott, ember-formájú edényeknek, harcosoknak láthatjuk a kerámiákat. A művész cseréphadseregének katonái egy pontos, kijelölt koordinátarendszer mentén védenek valamit, hasonlóan a kínai császárok monumentális síremlékeihez. A hatalom (státusz)szimbólumai mellett, az installáció a valláshoz kapcsolódó értelemrétegeket is előhívhat: ősi civilizációk monolitokat emelő és imádó kultúráinak emlékeit, megszentelt emlékhelyeit.

Még mélyebbre merülve egy évezredekkel ezelőtt elsüllyedt hajóroncs rakományának képe sejlik fel előttünk, épen maradt és roncsolódott, a sós tengervíz kikezdte antik kerámiákkal, amelyeket korall- és szivacsállatkák telepei vettek birtokukba. Koordinátáikat ismerve – gondolatban – a felszínre emelhetjük a búvárrégészet legújabb leleteit, ám azokhoz egy múzeum kiállításán már nem érhetünk hozzá – erre figyelmeztet a megálljt parancsoló lézercsík.

Az asszociációk vég nélkül folytathatók. Talán az alkotó eddigi pályájának megismerése segíthet e folyam megállításában. Kontor Enikő 2010-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kerámia szakán, ekkor a diplomázóknak még két vizsgamunkát kellett elkészíteniük – jellemzően egy alkalmazott és egy autonóm témájút. Kontor diplomamunkáiban – egy kínálókészlet és egy plasztikasorozat – összevonta a két feladatot, tárgyai azonos, egyszerű, geometrikus formákból és formalenyomatokból építkeztek, a különböző funkciókat dimenzióváltással (téri és síkbeli), valamint az eltérő anyaghasználattal (porcelán-kőcserép és beton) juttatta kifejezésre. Címadásukban – Medi-tál és Paramnézia sorozat – már itt megjelent az a frappáns, ironizáló játékosság, ami a későbbi munkáiban is rendre kiütközik, hol meghökkentve, hol elbizonytalanítva a nézőt. Kontor Enikő alkotói módszerének egyik fő jellemzője lett az is, hogy verseket illetve lírai-leíró címeket társít a munkáihoz.

Esetleg rét című 2016-os egyéni kiállításán monolit tömbökre emlékeztető, geometrikus szobrokat és váza-plasztikákat állított ki. A komor, fekete, súlyos tömegű tárgyakat az olajraku-technika révén a felületükre rakódó bársonyos foltok és a beléjük helyezett növényi elemek lágyították. A tárlatot néhány soros szabadvers kísérte, amelynek elillanó, lírai képei éles ellentétet képeztek a masszív és monumentális plasztikákkal.

2017-ben készítette el Kulisszák című reliefsorozatát, ahol megtartotta a lapokból épített, precíz és geometrikus formaképzést, valamint a drámai és sötét árnyalatokat eredményező olajraku-technikát. E széria újítása a felvállalt és a nézőre kényszerített frontalitás, egynézetűség és tükörszimmetria, aminek az üzenete a tárgyak részleteiben való elmerülés és meditáció volt. Ezt a gondolatkört vitte tovább 2018-ban elkezdett, légszűrő berendezésekre emlékeztető plasztikasorozatánál is, ahol azonban látszólag visszatért a téri formákhoz, azok falát és tömegét szabályos, rácsos áttörésekkel oldotta, ám megtartotta a frontalitásukat. A széria kezdetben cím nélkül szerepelt, későbbi darabjai – részben a Covid-19 vírus keltette világjárvány hatására – a Lehel elnevezést kapták. (A sorozat tárgyaival Kontor első díjat nyert a 2021-ben, Pécsett rendezett Országos Kerámiaművészeti Biennálén.)

A keramikusművész aztán 2022 tavaszán lépett szintet – szó szerinti és átvitt értelemben – ekkor került sor ugyanis a Vízszint című kiállítás előző részére, a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek – Nemzetközi Kerámia Stúdióban. A mostanihoz hasonló installációban a teret szinte szétfeszítő, négyzet alakú termőföld-halomba helyezte a kerámiaszobrokat, szándékosan korlátozva ezzel a látogatók mozgását. A disztópikus, fullasztó univerzumot kreáló tárlat végére a földből néhány fűszál hajtott ki az ablaktalan helyiségben.

Most szembetűnő, hogy megsokasodtak a földrétegben lebegő tárgyak, amelyek falra vetülő árnyéka tovább növeli számukat és letaglózó látványukat. Fenyegető tömegük az egyre csak sokasodó és a vízfelszín alá húzó, mindennapi gondjainkat, létünket megbénító béklyóinkat jelenítik meg. Mutatva, hogy életünk egyre tervezhetetlenebb, hiába kapunk hozzá egyre pontosabb koordinátákat.

 
Kontor Enikő kiállítás
Fotó: Áment Gellért
 

Kontor Enikő: Vízszint – Koordináták. K.A.S. Galéria, megtekinthető: 2023. november 30-ig

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.