Vázák, bombák vagy urnák? Egyszerre nyomasztó és sokatmondó ez az installáció

Képzőművészet

Kontor Enikő iparművész elsőre egyszerűnek tűnő installációja letaglózó látványával számtalan asszociációt hívhat elő. Kiállításajánló. 

 

Precíz téglalapformába rendezett, sötét, arasznyi vastag földréteget látunk a steril kiállítótérbe hordva, egyik sarkát majdnem letapossuk, amikor belépünk. A földhalomban szabályos sorokban és azonos szögben megdöntve magas, a derekunkig érő kerámiaplasztikák állnak, összesen 18 darab.

A plasztikák leginkább fedeles urnákra, vagy vázákra emlékeztetnek: különböző magastüzű alapanyagokból préselt, tűzben keményre edzett tárgyak ezek, amelyek a speciális fatüzelésű égetés effektjei és az eltérő alapanyagok használata miatt részleteikben, rusztikus faktúráikban, továbbá préselt éleik eldolgozatlan sorjáiban különböznek. Körben a fehér falakon vérvörös, vékony élben világító lézercsík fut körbe, amely pont a tárgyak nyakát éri, metszi. Az alkotás mögött, a kiállítótér rövidebbik falán egy szabadvers olvasható fekete betűkkel szedve: „Egyre közelítenek a távolságok. / Az összetartásból kijózanító, / paralel események bontakoznak ki. / Rögzített helyzetek. / Vízszint alá – fölé, vagy inkább bele helyezkednénk?”

 
Fotó: Áment Gellért
 

Egyszerre archaikus és modern, szinkronban ősi és high-tech eszközökkel operál az installáció. Többszörös szimbólumokat, összetett jelentésrétegeket hordoz magában a nyers és drámai látvány. Az értelmezés – a víztükör – felszínén a jelen háborús helyzeteire tett aktuálpolitikai, kritikai utalás lebeg. A kerámiaplasztikák nyúlánk formái bombákat, aknákat, atomtölteteket idézhetnek, döntött pozíciójuk és a lézer pedig a koordináták által kijelölt célkeresztre utalhat.

Egy szinttel lejjebb – már a víz alá bukva – egy irányba forduló, felsorakozott, ember-formájú edényeknek, harcosoknak láthatjuk a kerámiákat. A művész cseréphadseregének katonái egy pontos, kijelölt koordinátarendszer mentén védenek valamit, hasonlóan a kínai császárok monumentális síremlékeihez. A hatalom (státusz)szimbólumai mellett, az installáció a valláshoz kapcsolódó értelemrétegeket is előhívhat: ősi civilizációk monolitokat emelő és imádó kultúráinak emlékeit, megszentelt emlékhelyeit.

Még mélyebbre merülve egy évezredekkel ezelőtt elsüllyedt hajóroncs rakományának képe sejlik fel előttünk, épen maradt és roncsolódott, a sós tengervíz kikezdte antik kerámiákkal, amelyeket korall- és szivacsállatkák telepei vettek birtokukba. Koordinátáikat ismerve – gondolatban – a felszínre emelhetjük a búvárrégészet legújabb leleteit, ám azokhoz egy múzeum kiállításán már nem érhetünk hozzá – erre figyelmeztet a megálljt parancsoló lézercsík.

Az asszociációk vég nélkül folytathatók. Talán az alkotó eddigi pályájának megismerése segíthet e folyam megállításában. Kontor Enikő 2010-ben diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kerámia szakán, ekkor a diplomázóknak még két vizsgamunkát kellett elkészíteniük – jellemzően egy alkalmazott és egy autonóm témájút. Kontor diplomamunkáiban – egy kínálókészlet és egy plasztikasorozat – összevonta a két feladatot, tárgyai azonos, egyszerű, geometrikus formákból és formalenyomatokból építkeztek, a különböző funkciókat dimenzióváltással (téri és síkbeli), valamint az eltérő anyaghasználattal (porcelán-kőcserép és beton) juttatta kifejezésre. Címadásukban – Medi-tál és Paramnézia sorozat – már itt megjelent az a frappáns, ironizáló játékosság, ami a későbbi munkáiban is rendre kiütközik, hol meghökkentve, hol elbizonytalanítva a nézőt. Kontor Enikő alkotói módszerének egyik fő jellemzője lett az is, hogy verseket illetve lírai-leíró címeket társít a munkáihoz.

Esetleg rét című 2016-os egyéni kiállításán monolit tömbökre emlékeztető, geometrikus szobrokat és váza-plasztikákat állított ki. A komor, fekete, súlyos tömegű tárgyakat az olajraku-technika révén a felületükre rakódó bársonyos foltok és a beléjük helyezett növényi elemek lágyították. A tárlatot néhány soros szabadvers kísérte, amelynek elillanó, lírai képei éles ellentétet képeztek a masszív és monumentális plasztikákkal.

2017-ben készítette el Kulisszák című reliefsorozatát, ahol megtartotta a lapokból épített, precíz és geometrikus formaképzést, valamint a drámai és sötét árnyalatokat eredményező olajraku-technikát. E széria újítása a felvállalt és a nézőre kényszerített frontalitás, egynézetűség és tükörszimmetria, aminek az üzenete a tárgyak részleteiben való elmerülés és meditáció volt. Ezt a gondolatkört vitte tovább 2018-ban elkezdett, légszűrő berendezésekre emlékeztető plasztikasorozatánál is, ahol azonban látszólag visszatért a téri formákhoz, azok falát és tömegét szabályos, rácsos áttörésekkel oldotta, ám megtartotta a frontalitásukat. A széria kezdetben cím nélkül szerepelt, későbbi darabjai – részben a Covid-19 vírus keltette világjárvány hatására – a Lehel elnevezést kapták. (A sorozat tárgyaival Kontor első díjat nyert a 2021-ben, Pécsett rendezett Országos Kerámiaművészeti Biennálén.)

A keramikusművész aztán 2022 tavaszán lépett szintet – szó szerinti és átvitt értelemben – ekkor került sor ugyanis a Vízszint című kiállítás előző részére, a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek – Nemzetközi Kerámia Stúdióban. A mostanihoz hasonló installációban a teret szinte szétfeszítő, négyzet alakú termőföld-halomba helyezte a kerámiaszobrokat, szándékosan korlátozva ezzel a látogatók mozgását. A disztópikus, fullasztó univerzumot kreáló tárlat végére a földből néhány fűszál hajtott ki az ablaktalan helyiségben.

Most szembetűnő, hogy megsokasodtak a földrétegben lebegő tárgyak, amelyek falra vetülő árnyéka tovább növeli számukat és letaglózó látványukat. Fenyegető tömegük az egyre csak sokasodó és a vízfelszín alá húzó, mindennapi gondjainkat, létünket megbénító béklyóinkat jelenítik meg. Mutatva, hogy életünk egyre tervezhetetlenebb, hiába kapunk hozzá egyre pontosabb koordinátákat.

 
Kontor Enikő kiállítás
Fotó: Áment Gellért
 

Kontor Enikő: Vízszint – Koordináták. K.A.S. Galéria, megtekinthető: 2023. november 30-ig

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!