Interjú

„Egy idegen nyelv”

Mészáros Flóra művészettörténész

Képzőművészet

Most jelent meg Lantos Ferencről szóló monográfiája, ennek kapcsán az absztrakt művészetről és a nonfiguratív nyelv szellemi aspektusáról beszéltünk.

 

Magyar Narancs: Mi az oka annak, hogy az absztraktot nemigen kutatták Magyarországon?

Mészáros Flóra: Különösen a politikai kontextus indokolja ezt, hiszen a nonfiguratív művészet kutatása mindig mostohacipőben járt a politikailag terhelt, főleg az egykori szovjet mintájú országokban. Magyarországon az egykori témavezetőm, Passuth Krisztina szerepe elvitathatatlan, ő egyébként máig releváns kutatásokat végez. Nyugat-Európában a nonfiguráció vizsgálata az 1970-es évek után ívelt fel – állami támogatás mellett! –, és ma már világos, ennek mekkora jelentősége volt. Hogy Benoit Sapiro francia galeristát idézzem, az olyan területeken, ahol kimaradt ez a fajta ízlésformálás, és az állam a nemzeti, olykor nacionalista művészetet propagálta, nem a nonfiguráció lett a domináns. Érdekes példa az oroszoké, ahol az 1910-es évek végi bolsevik hatalomátvétel radikális szellemi háttérmozgalma és a politikai propaganda része volt az orosz konstruktivizmus, például a plakátok esetében. De amint a szovjet állam realizálta, hogy a propaganda eszközeként a film jobban működik, illetve hogy a filmesek köre könnyebben irányítható, akkor tiltottá vált a konstruktivista művészet. Magyarországon az első absztrakt tárlatot 1938-ban rendezték, két évtizeddel később, minthogy az absztrakció a világban megjelent. A második világháború azonban megtörte ezt az utat. Mire az absztrakt művészet itthon teret hódíthatott volna, addigra egy olyan politikai rendszer uralkodott, amely ezt tartalmánál fogva nemcsak kizárta, hanem tiltotta is. Nem engedték az ilyen jellegű művek bemutatását, sőt a nyugati kurrens szemlélet teljesen idegen maradt. Idővel azonban változott a kultúrpolitika hozzáállása a nonfiguratív művészethez. 1968–1969-ben Victor Vasarely több kiállításon is részt vett hazánkban, ami a nyugati progresszív művészet egyik első beengedésének tekinthető. Ugyanakkor az állami kultúrpolitika a mögöttes jelentést nem értette, és a magyar származású, akkor már nemzetközi fenomenon Vasarelyt dekorművészként értékelte. Ezért is valósulhatott meg a tárlata, csakúgy, mint ahogyan azonos félreértelmezés miatt alkothatott szabadon Lantos Ferenc zománcból épületfrízeket, köztéri műveket, vagy tervezhette meg az első hazai nonfiguratív, műanyag alapú építőművészeti munkát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.