Interjú

„Egy idegen nyelv”

Mészáros Flóra művészettörténész

Képzőművészet

Most jelent meg Lantos Ferencről szóló monográfiája, ennek kapcsán az absztrakt művészetről és a nonfiguratív nyelv szellemi aspektusáról beszéltünk.

 

Magyar Narancs: Mi az oka annak, hogy az absztraktot nemigen kutatták Magyarországon?

Mészáros Flóra: Különösen a politikai kontextus indokolja ezt, hiszen a nonfiguratív művészet kutatása mindig mostohacipőben járt a politikailag terhelt, főleg az egykori szovjet mintájú országokban. Magyarországon az egykori témavezetőm, Passuth Krisztina szerepe elvitathatatlan, ő egyébként máig releváns kutatásokat végez. Nyugat-Európában a nonfiguráció vizsgálata az 1970-es évek után ívelt fel – állami támogatás mellett! –, és ma már világos, ennek mekkora jelentősége volt. Hogy Benoit Sapiro francia galeristát idézzem, az olyan területeken, ahol kimaradt ez a fajta ízlésformálás, és az állam a nemzeti, olykor nacionalista művészetet propagálta, nem a nonfiguráció lett a domináns. Érdekes példa az oroszoké, ahol az 1910-es évek végi bolsevik hatalomátvétel radikális szellemi háttérmozgalma és a politikai propaganda része volt az orosz konstruktivizmus, például a plakátok esetében. De amint a szovjet állam realizálta, hogy a propaganda eszközeként a film jobban működik, illetve hogy a filmesek köre könnyebben irányítható, akkor tiltottá vált a konstruktivista művészet. Magyarországon az első absztrakt tárlatot 1938-ban rendezték, két évtizeddel később, minthogy az absztrakció a világban megjelent. A második világháború azonban megtörte ezt az utat. Mire az absztrakt művészet itthon teret hódíthatott volna, addigra egy olyan politikai rendszer uralkodott, amely ezt tartalmánál fogva nemcsak kizárta, hanem tiltotta is. Nem engedték az ilyen jellegű művek bemutatását, sőt a nyugati kurrens szemlélet teljesen idegen maradt. Idővel azonban változott a kultúrpolitika hozzáállása a nonfiguratív művészethez. 1968–1969-ben Victor Vasarely több kiállításon is részt vett hazánkban, ami a nyugati progresszív művészet egyik első beengedésének tekinthető. Ugyanakkor az állami kultúrpolitika a mögöttes jelentést nem értette, és a magyar származású, akkor már nemzetközi fenomenon Vasarelyt dekorművészként értékelte. Ezért is valósulhatott meg a tárlata, csakúgy, mint ahogyan azonos félreértelmezés miatt alkothatott szabadon Lantos Ferenc zománcból épületfrízeket, köztéri műveket, vagy tervezhette meg az első hazai nonfiguratív, műanyag alapú építőművészeti munkát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.