„Egy idegen nyelv”

Mészáros Flóra művészettörténész

Most jelent meg Lantos Ferencről szóló monográfiája, ennek kapcsán az absztrakt művészetről és a nonfiguratív nyelv szellemi aspektusáról beszéltünk.

 

Magyar Narancs: Mi az oka annak, hogy az absztraktot nemigen kutatták Magyarországon?

Mészáros Flóra: Különösen a politikai kontextus indokolja ezt, hiszen a nonfiguratív művészet kutatása mindig mostohacipőben járt a politikailag terhelt, főleg az egykori szovjet mintájú országokban. Magyarországon az egykori témavezetőm, Passuth Krisztina szerepe elvitathatatlan, ő egyébként máig releváns kutatásokat végez. Nyugat-Európában a nonfiguráció vizsgálata az 1970-es évek után ívelt fel – állami támogatás mellett! –, és ma már világos, ennek mekkora jelentősége volt. Hogy Benoit Sapiro francia galeristát idézzem, az olyan területeken, ahol kimaradt ez a fajta ízlésformálás, és az állam a nemzeti, olykor nacionalista művészetet propagálta, nem a nonfiguráció lett a domináns. Érdekes példa az oroszoké, ahol az 1910-es évek végi bolsevik hatalomátvétel radikális szellemi háttérmozgalma és a politikai propaganda része volt az orosz konstruktivizmus, például a plakátok esetében. De amint a szovjet állam realizálta, hogy a propaganda eszközeként a film jobban működik, illetve hogy a filmesek köre könnyebben irányítható, akkor tiltottá vált a konstruktivista művészet. Magyarországon az első absztrakt tárlatot 1938-ban rendezték, két évtizeddel később, minthogy az absztrakció a világban megjelent. A második világháború azonban megtörte ezt az utat. Mire az absztrakt művészet itthon teret hódíthatott volna, addigra egy olyan politikai rendszer uralkodott, amely ezt tartalmánál fogva nemcsak kizárta, hanem tiltotta is. Nem engedték az ilyen jellegű művek bemutatását, sőt a nyugati kurrens szemlélet teljesen idegen maradt. Idővel azonban változott a kultúrpolitika hozzáállása a nonfiguratív művészethez. 1968–1969-ben Victor Vasarely több kiállításon is részt vett hazánkban, ami a nyugati progresszív művészet egyik első beengedésének tekinthető. Ugyanakkor az állami kultúrpolitika a mögöttes jelentést nem értette, és a magyar származású, akkor már nemzetközi fenomenon Vasarelyt dekorművészként értékelte. Ezért is valósulhatott meg a tárlata, csakúgy, mint ahogyan azonos félreértelmezés miatt alkothatott szabadon Lantos Ferenc zománcból épületfrízeket, köztéri műveket, vagy tervezhette meg az első hazai nonfiguratív, műanyag alapú építőművészeti munkát.