Pécs

Berendelték a diákokat

  • Stemler Miklós
  • 2012. február 21.

Kis-Magyarország

Mintegy 40-50 hallgató, oktató és középiskolai diák részvételével rendezett fórumot a Hallgatói Hálózat pécsi szervezete a Pécsi Tudományegyetem egyik aulájában. Bár az eseményt egyáltalán nem lehetett se erőszakosnak, se radikálisnak nevezni, az egyetemi illetékesek így sem voltak túl boldogok.

„Elbeszélgetésre” rendelte be magához kedden dél körül a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának kari igazgatója, Vázsonyi Ottó a Hallgatói Hálózat (HaHa) pécsi szervezőit, miután a campus aulájában a HaHa tagjai hallgatói fórumot tartottak hétfőn. A közel félszáz főt megmozgató eseményre késő délután került sor: a pécsi egyetem egyik aulájában megrendezett fórum tudósítónk tapasztalatai szerint elsősorban a kulturált vitának biztosított terepet, melynek során a tandíj vagy a keretszámok csökkentéséről cserélhettek véleményt a megjelenők. Rendbontás nem történt.   

Jól megtermett társak védték a biztonságot
Kedden a kari igazgató szobájában a HaHa szervezői közül csak azok jelentek meg, akiknek épp nem volt órájuk. A narancs.hu úgy értesült, az ELTE-n történt dékáni kiutasításhoz mérhető dráma nem történt: Vázsonyi Ottó némileg fájlalta, hogy nem kapott előzetes értesítést a fórumról, és a jövőbeli hasonló megmozdulások kapcsán felajánlotta a segítségét – már amennyiben előzetesen tájékoztatják.

Ugyanakkor a hétfő esti esemény nem volt minden biztonsági intézkedéstől mentes. A rendezvény a helyi hatalmakat is megihlette: az egyetemistákat jól megtermett „felvigyázók” fogadták, úgy tudni, a Természettudományi Kar hallgatói önkormányzatának jóvoltából. Ám miután a társaiktól látványosan elkülönülő, feltehetően testnevelés szakos egyetemisták látták, hogy túl sok probléma nem várható a heves eszmecserébe bonyolódók részéről, elhagyták az aulát.

A kiakadás és a biztonsági intézkedés igencsak furcsán vette ki magát, mert valójában semmi különös nem történt, csupán az, ami egy normális országban mindennapos eseménynek számít: egyetemi hallgatók, oktatók és tovább tanulni vágyók osztották meg gondolataikat a kritikus állapotban lévő, a mostani sokkterápiától pedig vélhetően csak még rosszabb helyzetbe kerülő magyar felsőoktatásról. A Facebookon szervezett eseményen 40-50 résztvevő jelent meg, mindez a szervezők szerint pécsi viszonylatban jónak számít.


Fotó: Borbás Mátyás


Igen a polgári engedetlenségre
Az egyetem épülete előtt gyülekező hallgatókat heves médiaérdeklődés övezte, ahogy bevonultak „elfoglalni” az egyetemet, azaz leültek az aulában, de az esemény érdemi részének kezdetén az újságírók többsége eltűnt. A bő másfél órás fórum nagy része a Hallgatói Hálózat által a múlt szerdai nagy port kavart budapesti „egyetemfoglaláson” elfogadott 10 pont megvitatásával telt, amelyek kapcsán elsősorban a felsőoktatás finanszírozása és a keretszámok körül folyt nagyobb vita. Mint kiderült, sok hallgató sem a tandíjat, sem a keretszámok bizonyos mértékű és módú csökkentését nem tartja az ördögtől valónak, ám a kormányzat által erőből átvitt drasztikus változtatásokat mindenki elutasította – ahogy az egyik hozzászóló megfogalmazta, az új keretszámok mindenféle egyeztetés nélküli áterőltetése őt Huxley Szép új világára emlékezteti.

A fórum vége felé a szervezők egyike felolvasta a pécsi szerveződés nyilatkozatát, amely alapján a helyi HaHa fő célja a döntéshozók párbeszédre kényszerítése, valamint szakmai javaslatok kidolgozása. A hallgatói önkormányzat megnyugodhat, ugyanis a szervezet nem kíván a mindenkori HÖK alternatívájaként működni, mivel szak- és oktatáspolitikai kérdésekkel szeretnének leginkább foglalkozni.

A HaHa pécsi szervezete jövő héten gyűlik össze újra. Azt ma még nem tudni, lesz-e akciójuk a szervezet által a keretszámok visszavonását követelő, ma lejáró ultimátuma kapcsán, vagy sem. A fórumon ugyanakkor elhangzott: a pécsi HaHa erőszakmentes szerveződésnek hirdeti magát, de „a polgári engedetlenség eszköztárát használni fogják céljaik érdekében”.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.