„Nem a szolgáltatói érdekeket szem előtt tartva viselkedtem az ügyfelekkel – ez állt a munkáltató határozatában indoklásként” – meséli Endre, aki 36 évet dolgozott egy állami közlekedési cégnél az egyik dél-magyarországi megyeszékhelyen. (A vállalatot az 55 éves férfi kérésére nem nevesítjük, mert jelenleg munkaügyi perben áll vele, amelynek végén reméli, hogy visszaveszik állásába – Sz. R.) „A felmondást bizalomvesztéssel indokolták, noha a történtek idején nem is voltam szolgálatban. Évtizedeket dolgoztam a cégnél, papírmunkát végeztem egyszerű hivatalnokként.”
| ||
A konkrét eset, amelyre a vállalat hivatkozik, még tavaly történt. Endre a közlekedési vállalat egyik járművén utazott mint utas (már a munkaidőn kívül), amikor „két hölgyet megkértem, hogy a terület biztonságát figyelembe véve tárolják holmijukat. Ők ezt zokon vették, kinyomozták, hogy a cégnél dolgozom, és panaszt tettek. Egy meghallgatás után írták is a határozatot: bizalomvesztés miatt felmondanak nekem.”
Egyre bizalmatlanabbak
Az eset ugyanakkor túlmutat önmagán, hiszen a munka törvénykönyve módosításának életbelépése óta több munkáltató próbálkozik azzal, hogy a felmondás indokaként a bizalomvesztést jelölje meg. A lapunknak nyilatkozó érdekvédő-munkajogász szerint a korábbi munkatörvénykönyv nem adott lehetőséget arra, hogy a felmondást munkavállalói magatartással hozzák összefüggésbe. Ősz óta – állítja Kotter József – több mint egy tucat, Endrééhez hasonló esetük volt. Ezek egy részében szakszervezeti tisztségviselőkről volt szó, így sikerült még időben lépni a szervezetnek, néhány esetben viszont a munkáltató bizalmának hiánya lett a munkavállaló veszte, a kezdeményezett esetek harmadában elbocsátották a dolgozót. „Volt olyan esetünk, hogy azért rúgtak ki egy alkalmazottat, mert a főnökök vélekedése szerint a menedzsment prémiumainak összegét szivárogtatta ki a dolgozó. Ebben az esetben, minthogy a bizalomvesztés alapját, az adatszolgáltatás forrását a munkáltatónak kell bizonyítania, a megvádoltat visszahelyezték munkakörébe. Legalább tényállást nekik kell bizonyítaniuk.” A szakember értesülései szerint a magáncégeknél gyakoribb a hivatkozás a módosított munkatörvénykönyv új paragrafusaira. „Az elmúlt egy évet az új munkatörvénykönyv próbaidejének lehetne nevezni, mindkét oldal kísérletezik, hogy meddig mehet el.”
Van rajta sapka, vagy nincs?
„A központban ülő főnöknőm sohasem kedvelt. Korábban is tudta, ahogy mindenki, hogy meleg vagyok. A párommal élettársi viszonyt jegyeztettünk be 2010-ben, az eseményről szóló esküvői képeket is körbeküldtem erről” – mondja Endre, akinek meggyőződése, hogy elbocsátásában mindez szerepet játszott. „A főnöknek ez nem tetszett. Nem bizonyíthatóan ugyan, de ettől kezdve minden piszlicsáré dologba belekötött. Mintha szándékosan tesztelt volna, kaptam egy nagy paksamétát, több ezer adattal. Kíváncsi volt, észreveszem-e a hibát. Bármit csináltam, sokkal súlyosabb büntetést mért ki rám a főnök asszonyom, mint más kollégáimra, akik alkalmasint nagyobbat hibáztak nálam. Én is voltam figyelmetlenebb, én is követtem el apróbb hibákat, de ki nem?”
Endre az elbocsátás után a helyi szakszervezethez fordult. „Az ingyenes jogsegélyszolgálat biztosított számomra egy ügyvédet. Azt nem tudjuk bizonyítani, hogy a főnököm gyűlöli a melegeket. Egyelőre három tárgyalás volt, ezeken az ügyvéd úr azt kívánta bizonyítani, hogy az ürügy, ami miatt elveszítettem a főnököm bizalmát, nem meríti ki a cég által képviselt álláspontot. Azaz, hogy lejárattam volna a vállalatot. Szerintem a munkahelyem szabályait szerettem volna érvényesíteni a biztonság érdekében, munkaidőn kívül, magánemberként. És ezért kirúgnak. Ez elképesztő.”
Nem kell ehhez melegnek lenni
„Mással is előfordulhat – összegzi véleményét az esetről a területi szakszervezeti vezető, aki testközelből látta a kirúgást. – Volt, aki szerette Endrét, volt, aki ki nem állhatta. E szerint ítélik meg a mostani ügyet. Az szinte senkinek nem jut eszébe, hogy akár vele is előfordulhat a dolog. Vannak, akik azt hiszik, hogy ők normálisak, velük ilyen nem fordulhat elő, csak a buzikkal. Ők azonban nem értik, hogy bármit előrángathatnak, ha valamiféle érdek úgy kívánja, és oda a főnök bizalma. Igaz, hogy a tényállás bizonyítása a munkáltató feladata, és az nem könnyű, de bárki beleléphet ebbe a cipőbe. Egyelőre nálunk, a mi területünkön ez az első ilyen eset. Ha lesz több is, megértik majd: nem kell melegnek lenni ahhoz, hogy valakire ráhúzhassák a bizalomvesztést."
Endre felidéz egy esetet, ami szerinte „elmond” mindent. „Egyszer a főnöknőm munkaidő alatt, az irodában felhívott a magántelefonomon, és csak annyit mondott: Endre, te egy köcsög vagy! S akkor megnyugodott egy időre. Egy időre. Ez még évekkel ezelőtt volt. Most eljött az ő ideje.”
(Ha Ön vidéken él, és hallott hasonló esetről, kérjük, írjon nekünk a .)
